Ledger a korábbi adaptációkhoz képest egy jóval nyersebb Jokert hozott A sötét lovagban.
Christopher Nolan Batman-trilógiának második felvonása, A sötét lovag még 2008-ban debütált a mozikban, és azóta is egyfajta hivatkozási pontként szolgál a képregényfilmes műfajon belül. A Batman: Kezdődik folytatásához a köpenyes igazságosztó legnagyobb nemezisét, Jokert húzták elő a kalapból, akit Heath Ledger formált meg a filmben. A színész nem sokkal korábban halt meg, hogy a művet bemutatták volna a mozikban, és sokáig tartotta magát az a teória, miszerint a mindössze 28 éves sztár tragédiájában a bűn bohóchercege is közrejátszott, mondván szinte az őrületig hajtotta magát fizikailag és lelkileg is, hogy el tudjon mélyedni a szerepben. Bár tény, hogy Ledger halálát gyógyszer-túladagolás okozta, családja később cáfolta a hírt, miszerint a színész depresszióssá vált volna a szerep miatt, és így közvetve Joker okozta volna a halálát.
Batman főellenségének megformálása ettől függetlenül biztosan nem volt fáklyásmenet, a karakterhez pedig köztudottan több helyről is inspirálódtak Nolanék. A szuper-bűnözőhöz Francis Bacon festményei mellett Fritz Lang Dr. Mabuse végrendelete című filmje is sugallatként szolgált, ahogy Stanley Kubrick Mechanikus narancsa és az annak alapjául szolgáló Anthony Burgess-könyv is megtette a hatását. Utóbbi regény volt például az, amelyet Christopher Nolan Heath Ledger kezébe adott még a forgatási munkálatok megkezdése előtt.
„Küldettem neki egy kis anyagot, például elolvastattam vele a Gépnarancsot" - mesélte a rendező még 2018-ban az IndieWire-nek.
Bár Nolan nem részletezte, hogy miért pont ezt a könyvet ajánlotta Ledger figyelmébe, a dolog meglehetősen egyértelmű. A Gépnarancs Anthony Burgess 1962-ben megjelent disztópikus regénye, amelyben a főszereplő egy tizenéves bandavezér, Alex DeLarge, az ő kegyetlenkedéseit és brutális cselekedeteit követhetjük nyomon a történetben. Alex mindenféle különösebb ok nélkül, mondhatni kedvtelésből teszi, amit tesz drúgjai (barátai) társaságában - rabol, verekszik, nőket erőszakol meg -, mígnem börtönbe nem kerül, ahol lehetőséget kap arra, hogy „normálissá" váljon. Alex él is ezzel a lehetőséggel, az átnevelés eredményeként azonban nem jó lesz, egyszerűen csak fizikálisan képtelenné válik a gonosz cselekedetekre, ebben az állapotában pedig ez a majdhogynem teljesen gonosz figura is már-már szánni valóvá válik az olvasó szemében.
Alex karakterét tehát lehet kedvelni vagy épp nem kedvelni, de az biztos, hogy senki nem maradhat közömbös iránta, és ugyanez igaz Jokerre is - hívja fel a figyelmet a hasonlóságra a Slash Film. Bár mindkét karakter félelmetes és erkölcstelen, a cselekedeteikben mégis van valami „szóraktató", ami miatt a néző talán teljes szívből nem is tudja gyűlölni őket. A Gépnarancs vitathatatlanul legrelevánsabb része azonban, legalábbis ami a Ledger Jokerjéhez kapcsolódik, az az utolsó fejezet, amelyet az amerikai kiadásból kivágtak, így Kubrick adaptációjába sem került bele. Ebben a részben Alexnek egyfajta megvilágosodásban van része, főhősünk/főgonoszunk ugyanis ráébred, hogy már nem akar visszatérni korábbi erőszakos énjéhez. Burgess regénye tehát közel sem olyan nihilista, mint amilyennek a közvélemény tartja, és ez a fajta pozitív végkicsengés A sötét lovagban is tetten érhető.
A karaktert gyakran ábrázolják ámokfutó pszichopatának, aki a teljes káoszra törekszik, Ledger Jokerjét azonban nem az a vágy motiválja, hogy a maga által teremtett káoszban lubickoljon. Sokkal inkább egy megkeseredett figura, aki be akarja bizonyítani Batmannek, hogy bárkiből lehet olyan rossz, mint ő, ha a körülmények rákényszerítik, ám amikor az emberek úgy döntenek, hogy nem robbantják fel egymást a záró részben, annak ellenére, hogy ezzel a saját életüket veszélyeztetik, akkor egyértelműen bebizonyosodik, hogy Joker téved. Bár Ledger halála kétségkívül komorabb árnyalatot ad a filmnek, A sötét lovag üzenete valójában jóval reményteljesebb és pozitívabb, mint amilyennek a közvélekedés általában tartja.
Borítókép forrása: Warner Bros.