Tragikus történet húzódik meg a következő Stephen King-adaptáció mögött

Oz Perkins életének nagy részét tragédiákból való kilábalással töltötte.

Egy héttel az amerikai premier után, február 27-én érkezik a magyar mozikba Oz Perkins, a Longlegs - A rém rendezőjének új filmje, amelynek alapjául a horrormágus, Stephen King egyik története szolgált. A majom (The Monkey) a szerző 1980-as, azonos című novelláját dolgozza fel, ami a Csontkollekció című gyűjteményben jelent meg először 1985-ben, olyan jól ismert King-történetekkel egy kötetben, mint például A Köd, A tigris vagy épp A tutaj.

A Perkins által írt és rendezett film története egy ikerpárt követ: Bill és Hall még gyerekként fedezik fel apjuk játékmajmát, ami aztán minden rossz okozója lesz, a cintányéros förmedvény ráadásul felnőttkorukban újra feltűnik a színen, hogy megkeserítse az ikrek életét. Bill és Hall mindent megtesz, hogy megszabaduljon a játéktól, aminek valamilyen formában köze van ahhoz, hogy a legkülönfélébb módokon nyiffannak ki körülöttük az emberek, a majom azonban kiadós vendégnek bizonyul. Ami a hangulatot és a műfajt illeti, a trailerek és Perkins korábbi nyilatkozatai alapján A majom sokkal inkább horrorkomédia lesz, semmint véresen komolyan vehető horrorfilm – kicsit ilyen Végső állomás Stephen King módra –, ez viszont nem jelenti azt, hogy a filmet az eredeti tervek szerint is ennyire könnyed hangvételben képzelte el a stúdió.

Perkins az Empire magazinnak adott interjújában nemrégiben arról beszélt, hogy A majomnak, mire ő becsatlakozott volna a projektbe, már volt egy forgatókönyve James Wan Atomic Monster produkciós cégén keresztül, ez azonban egy jóval sötétebb történetet mesélt volna el a mozikba kerülő változatnál.

„Úgy éreztem, hogy ez túl komoly, és mondtam is nekik, hogy nekem ez így nem fog menni. A helyzet az, hogy adott egy játékmajom, aki körül sorra purcannak ki az emberek mindenféle őrült módon, én pedig arra gondoltam magamban, hogy nos, én ebben jártas vagyok: mindkét szülőm címlapokra illő módon halt meg” – mondta Perkins, hozzátéve, hogy „életének nagy részét tragédiából való kilábalással töltötte".  

Perkins édesapja Anthony Perkins színész volt - ő játszotta Norman Batest, a pszichopatát Alfred Hitchcock Psychójában -, az ifjabb Perkins pedig mindössze öt éves volt, amikor édesapja 1992 szeptemberében az AIDS-betegség következtében fellépő tüdőgyulladásban életét vesztette. Édesanyja halála szintén nem volt mindennapi: utas volt azon a repülőgépen, amely először csapódott 2001. szeptember 11-én a World Trade Center egyik ikertornyába.

„Már idősebb vagyok, és tudom, hogy ez a sz*r mindenkivel megtörténik. Mindenki meghal. Álmukban ráadásul igazán őrült módokon tudunk kinyiffanni, ahogy én tapasztaltam. De az biztos, hogy egyszer mindenkinek vége lesz. És arra gondoltam, hogy talán az a legjobb, ha mosollyal közelítünk e felé az őrült dolog felé" – fogalmazott Perkins.

Borítókép forrása: Neon