14 érdekesség az Assassin's Creed Shadows-ról, amiket tudnod kell mielőtt megveszed a játékot

Másfél hete már annak, hogy megkaptam a Ubisofttól az Assassin's Creed Shadows-t, a széria legjobban várt és egyben legnagyobb port kavart új fejezetét. Íme minden, amit a játékról tudnod kell.

Tudom, hogy sokaknál nagy kedvenc, sokan imádták és 100%-ra húzták, de én egyszerűen nem tudtam beleszeretni az Assassin's Creed Valhallába. Ki merem jelenteni, hogy számomra minden idők egyik legrosszabb Assassin's Creed játéka a Valhalla, pusztán azért, mert az már nem is egy Assassin's Creed játék. Olyan sok mindent és olyan drasztikus irányba változtattak a programban, hogy számomra az már túlment a széria határain. Egy jó vikinges akció-kalandjáték a Valhalla, de nem Assassin's Creed. Épp ezért örültem annak, hogy a Mirage szándékosan visszatért az alapokhoz, a széria régi mechanikáihoz és épp ezért tudtam értékelni azt is, hogy a Ubisoft végül amellett döntött, hogy a Valhallával megkezdett útról letér, picit visszafordul amerről jöttek, de közben mégis új ösvényt taposnak ki.

Az Assassin's Creed Shadows arra hivatott, hogy egyszerre nyerje vissza a veterán AC-rajongók szívét, ugyanakkor a legújabb, legfiatalabb játékosokat is maga köré gyűjtse, velük is növelve az assassinok (vagy éppen a templomosok?) létszámát. A játék annak rendje és módja szerint kellően fel is kavarja az állóvizet, számos játékelemet kicserél, kijavít, megújít és persze teljesíti a rajongók évek óta hangoztatott vágyát, miszerint: "Csak legyen már egy feudális Japánban játszódó, szamurájos Assassin's Creed!" Hát, most lett.

Másfél hete töltöm legtöbb szabadidőmet az Assassin's Creed Shadows-t nyúzva a PlayStation 5 Prón, a következőkben pedig egy rendhagyó beszámolóval, egy nem szokványos teszttel próbálom nektek is bemutatni a játék varázsát. Mivel a Shadows a 14. játék a széria életében (nem számolva az olyan spin-off játékokat, mint például az AC III: Liberation vagy az AC Chronicles trilógia) következzen most 14 olyan érdekesség a játékról, amik egyrészt tiszta képet festenek arról, hogy mit is tud maga a játék, másrészt amikkel nem árt tisztában lenned, mielőtt a játék megvásárlására adnád a fejed.

A második főhős, aki sokaknál kiverte a biztosítékot

A meglehetősen laposra sikerült Syndicate után a Shadows az első játék a szériában, amiben újra két főhőst kapunk. Ám míg a londoni játékban egy unalmas testvérpárt kaptunk, akik nem sokban különböztek egymástól és játékstílusuk is szinte ugyanaz volt, addig az Assassin's Creed Shadows-ban Naoe és Yasuke személyiségükben és játékmenetben is eltérnek. Igazán kitettek magukért a Ubisoft írói, akik mindkét karakterrel remek munkát végeztek. Pusztán önmagukban is érdekes főhősök, izgalmas célokkal és motivációkkal. Yasuke a színes bőrű szamuráj, aki rabszolgaként érkezik  a szigetországba, ám végül Lord Oda Nobunaga szolgálatába kerül és szamurájjá válik. Bár Yasuke méltóságteljesen sétál Japánban, a játék során végig érezteti velünk a világ, hogy a helyiek kinézik őt, hogy ő ott furcsának számít. Egy megállíthatatlan tank, aki előtt nincsenek akadályok és nincs párja a harcban, ugyanakkor alázatos is, tiszteli Japán hagyományait és bármit megtenne azok védelmében.

Ezzel szemben Naoe egy shinobi, az árnyak mestere, aki észrevétlenül képes lecsapni áldozataira. A fiatal lány egész életét apja mellett tanulva töltötte, ahol nem csak egy veszedelmes shinobi képességeit sajátította el, de alázatosságot, kedvességet, segítőkészséget is tanult. Ő mindent azért tesz, hogy segítse hazáját és annak népét, különösen akkor, amikor apja Nobunaga Japánt egyesítő hadjáratának áldozata lesz. Naoe ekkor bosszút esküszik és apja gyilkosainak nyomába ered, egyúttal egyre mélyebben fedezi fel az assassinok rendjét.

Két merőben eltérő karakter, akik között a játék egy korai küldetése után bármikor válthatunk és azzal játszhatunk amelyikkel éppen kedvünk van. Ugyanakkor bizonyos feladatok csak egyikkel vagy másikkal teljesíthetőek, ekkor a játék megköti a kezünket és csak azzal a karakterrel enged játszani, amelyik szükséges a küldetés elvégzéséhez. Naoe képviseli a lopakodást, az igazai Assassin's Creed életérzést, míg Yasuke azoknak kedvez majd, akik nem riadnak vissza a nyílt harcoktól és a túlerőtől sem.

Beszippantanak a küldetések

Sokszor próbált már megújulni az Assassin's Creed, egy valami azonban nagyjából mindig változatlan maradt, a küldetések rendszere. És itt most nem arról beszélek, hogy adott játékban tetszettek-e a mellékküldetések vagy éppen a sztori, sokkal inkább arról, hogy ezek miként épültek fel és, hogy miként kezelték azok a játékos szabadságát. Mindeddig nagyjából minden részben az volt a recept, hogy a játék egyértelmű módon jelezte kihez kell odamenni, kivel kell beszélni ahhoz, hogy felvegyünk egy küldetés. Majd pedig a játék jól irányított módon, szépen jelölve minden apró lépést vezette végig a játékost az adott feladaton. Volt amikor ez jól működött, csak egy idő után már belefáradtunk abba, hogy a játék egyszerűen nem meri elengedni a kezünket és mindent kínkeserves módon a szájunkba rág. 

A Shadows végre meg tudta azt csinálni, hogy a küldetések izgalmasak maradjanak, azok felgöngyölítése viszont új élményeket és sokkal nagyobb szabadságot adjon. A történet egy pontján megkapjuk azon személyek listáját, akik onnantól kezdve a célpontjaink, bosszúhadjáratunk likvidálandó emberei. Persze ezeknek a személyeknek nem tudjuk rögtön a nevét és tartózkodási helyüket. Van, akinek csak bizonyos ismertetőjegyeit tudjuk, például, hogy hiányzik az egyik füle. Ekkor kémeink segítségével kell hírt szereznünk arról, hogy adott területen hallottak egy ilyen harcosról, lehet, hogy épp ő az, menjünk nézzük meg. És még ekkor sem kapunk egy egyértelmű pontot a térképen, ami azt mutatja, hogy "menj oda kedves játékos és jó lesz ott neked", helyette útmutatást kapunk. A hírszerzés és a pletykák elárulják, hogy nagyjából merre található a személy, onnantól rajtunk múlik, hogy miként találjuk meg őt. Használhatunk felderítőket, kihallgathatjuk a járókelők pletykálkodására, esetleg egyszerűen oda megyünk az adott területre és addig kutatunk utána, míg végül rá nem bukkanunk.

Ez csak egy rém egyszerű példa, de a lényeg, hogy hasonló módon épül fel a játék csaknem minden küldetése. Azok végre a játékos szabadságérzetét, a felfedezés örömét erősítik, méghozzá hibátlanul. Nagyon jól áll a játéknak ez a fajta küldetésrendszer, a szériában soha nem látott szintre emeli az immerziót. Őszintén remélem, hogy innentől ez lesz az alap, ha a Ubisoft új Assassin's Creed játékot készít majd.

Assassin's Creed vagy Ghost of Tsushima?

Miután a Ghost of Tsushima magasra tette a mércét a szamurájos játékok között, érthető, hogy sokan a Shadows-t is ahhoz mérik. Ez részben jogos, részben nem. A Shadows nem akar Tsushima lenni, teljesen felesleges olyan játékelemeket elvárni tőle, amiket egyszerűen nem akart magáénak tudni a játék, ugyanakkor más elemeknél letagadhatatlan a Sucker Punch Productions játékának hatása.

Hasonló, mégis más picit például a harcrendszer. Naoéval nagyon nehéz dolgunk lesz, ha egyszerre több ellenfél támad ránk, ő az 1v1 harcokban jeleskedik, na meg persze abban, hogy a nyílt konfrontáció helyett lopakodva, lesből támadva végezzen áldozataival. Yasuke ezzel szemben fejjel rohan a falnak, bárkivel felveszi a kesztyűt, akár túlerővel szemben is. A két karakter harcstílusa üdítően eltérő és friss, ám alapjaiban mindkettővel a hárításokra, a precíz kitérésekre épülnek a harcok, na meg persze az aktív képességekre. Leginkább talán a modern God of War játékok képességeihez lehet ezeket hasonlítani, olyan extra skillekről van szó, amiket bizonyos időközönként lőhetünk el a harcok közben. Ezek szinte mindig rendkívül látványos és tetemes sebzést kiosztó mozdulatok.

Mindkét karakterrel többfajta skill tree-t húzhatunk a játék során. Van, amelyik fizikumunkat erősíti, van amelyik eszközhasználatunkat és persze van olyan is, ami a különböző fegyvernemekben biztosít jobb és jobb tudást. Akkor sincs baj ha legördült a stáblista! A Shadows sztorija után még szabadon járhatjuk a játék világát, felfedezhetünk minden apróságot és teljesíthetünk minden mellékküldetést, sőt, még egy új, kifejezetten az endgame-re kihegyezett skill tree-t is kapunk, amivel még tovább tudjuk növelni karaktereink képességeit és tulajdonságait.

Lehet simsezni!

Megmondom őszintén, hogy a játék ezen részére voltam a legkevésbé kíváncsi. Végül nem azt mondom, hogy épp ez fogott meg a leginkább, de kellemeset csalódtam a bázisunk csinosításában. Viszonylag hamar megkapjuk a lehetőséget, hogy a játék egyik területét abszolút a kedvünkre szabjuk, hogy aztán ez legyen főhadiszállásunk, ahol nem csak mi, de minden társunk, összes hírszerzőnk és segítőnk is szabadon garázdálkodhat. Épületeket húzhatunk fel, melyeknek mind különböző gyakorlati haszna van - a kovácsműhely megépítése után lesz például lehetőségünk felszerelésünk fejlesztésére stb. -  fákat és bokrokat telepíthetünk, állatokkal tölthetjük meg a bázisunkat. Ezt a részt pedig tényleg úgy képzeljétek el, hogy a legnagyobb épülettől, az utolsó fűszálig és a legapróbb kavicsig mindent kitörölhetünk, odébb rakhatunk, kicserélhetünk. Az építkezéshez és a fejlesztéshez persze nyersanyagokra lesz szükségünk, ezeket nemes egyszerűséggel kalandjaink során tudjuk gyűjteni, a nagyobb alapanyag készleteket pedig hírszerzőinkre is rábízhatjuk, akik azokat készséggel le is szállítják bázisunkra, minden évszak (az évszakokról bővebben kicsit lejjebb) végén.

Továbbra is tartom a véleményem, hogy a Shadows tökéletesen meglenne enélkül a játékelem nélkül is, ha viszont már létezik, akkor megérdemel egy esélyt. Sokszor kaptam úgy észbe jómagam is, hogy csak egy gyors pihenőre tértem be a bázisra a kovácshoz, aztán annyira belemerültem az építkezésbe és a csinosítgatásba, hogy órákat töltöttem csak az építésmenüben.

Szia uram! Loot érdekes lehet számodra?

Átalakult picit a loot-rendszer is. A fejlesztők azt ígérték, hogy kevesebb, ám sokkal izgalmasabb felszerelések várnak majd ránk és a térképen elszórt ládák száma is kevesebb lesz, azok megszerzése pedig ugyancsak átalakul. Tartották is ígéretüket a fejlesztők. Tényleg kevesebb a láda, ám azokban sokkal többször és sokkal jobb felszerelést találhatunk, mint korábban. Vannak persze random a térképen elszórt ládák, amiket kinyitva random kapunk felszereléseket és/vagy építőanyagokat, ám ami igazán érdekes, az a kastélyokban található egy darab központi láda. Ezek a kastélyok kezdetben még egész apró, aztán a játék előrehaladtával egyre nagyobb területek, afféle bázisok, amik hemzsegnek az ellenfelektől, ám mindegyikben találunk egy központi ládát, amit kinyitva a legértékesebb lootok üthetik markunkat.

Igen ám, de ezeket a ládákat nem elég megtalálni. Minden kastélyban adott számú különleges ellenfél vár ránk, akik önmagukban is meglehetősen erősek, hát még az átlagos katonákkal kiegészülve. Őket mindannyiukat likvidálnunk kell az adott területen, begyűjteni a megfelelő kulcsot és csak ezek után mehetünk kinyitni a ládát. Tökéletes kiegészítői ezek az open-world játékmenetnek, amibe ha már néha kezdünk kicsit belefáradni, akkor megtámadhatjuk az egyik ilyen kastélyt, ahol ugyancsak minden képességünkre és ügyességünkre szükség lesz, ám egy sokkal kisebb, célzottan erre a célra kialakított területen.  Nyilván játékstílustól is függ,  hogy ki miként teljesíti ezeket a kihívásokat, én (aki imádja a lopakodást és ha nem tökéletes stealth valami, akkor inkább újratöltöm a mentést) hosszú órákat is tudtam tölteni csak a kastélyokban, hogy ott aztán tényleg úgy tegyek rendet a rosszarcúak között, ahogy én azt tökéletesnek látom.

Gear és transmog

Ha pedig már szót ejtettünk a loot-ládákról, akkor nem mehetünk el szó nélkül a gear-rendszer és a transmog mellett sem. Nem kell már külön kesztyűvel, csizmával, mellvérttel, sisakkal stb. bajlódnunk, szerencsére! A Shadows-ban öt gear slot áll rendelkezésünk. Ezekből kettő az elődleges és másodlagos fegyverünk, egy a maszkunk vagy fejfedőnk, egy a páncélunk mindenestül, egy pedig a trinketünk. Minden egyes gear darabunk külön statokkal rendelkezik, mindegyik külön fejleszthető és bizonyos ritkaságú gearek már aktív és passzív képességgel is felruházhatják karakterünket. Legtöbbször persze plusz sebzést, megnövelt életerőt, hosszabb ideig tartó vérzéseffektet stb. kapunk, ám az igazán ritka darabok olyan extra képességeket is adhatnak, amik aztán jól jöhetnek a harcok során.

A transmognak hála pedig akkor sincs baj, ha új páncélunk például hiába ad jobb statokat, de az nem tetszik nekünk. Bázisunk kovácsát meglátogatva bármelyik felszerelésünket kinézetét megváltoztathatjuk egy már korábban megszerzett darabéra! Nem mellesleg pedig a kovácsnál tudunk fejleszteni is fegyvereinken és páncéljainkon, de itt van lehetőség arra is, hogy felszerelésünknek új passzív képességeket adjunk.

Steam > bármi más

Jó hírem van azoknak, akik Steamen szeretnek játszani és ott gyűjtik játékaikat. Persze sok korábbi Assassin's Creed játékot is megszerezhettünk Steamen, ám a Shadows az első ami végre valahára nem fog idegesítő Ubisoft Connect fiókot kérni. Nem kell letöltenünk egy külön huszadik launchert, ha Steamen vásároljuk meg a játékot, akkor egyszerűen onnan is tudjuk majd elindítani, zavaró és időrabló extra fiókok és bejelentkezések nélkül. Köszi Ubisoft! Sőt, a Ubisoft nemrég azt is bejelentette, hogy az Assassin's Creed Shadows Steam Decken is fut majd és még a Steam Deck verified plecsnit is megkapta a Valve-tól. Így, aki a Decken szeretné élvezni a játékot buszozás meg vonatozás közben, az is bármiféle gond nélkül megteheti azt.

Vissza a gyökerekhez

Részben már említettem, hogy a játék egyszerre újít az ismert recepten és egyszerre veszi annak alapjait sokkal komolyabban is, mint az utóbbi évek részei. A Shadows-ban legnagyobb örömömre újra főszerepet kap a lopakodás, a stealth gameplay. Yasukéval is lehet megfontoltan és halkan haladni, főleg, hogy neki van egy íja is, de igazán Naoe az, aki hangtalanul, az árnyak között mozogva képes haladni. Vele mászhatjuk meg a legnagyobb magasságokat, vele működik a leggyorsabban a parkour, neki van rejtett pengéje, ő képes egy nádszállal akár a víz alatt lélegezve is megközelíteni célpontját. Természetesen kihasználhatjuk környezetünk adottságait is, elbújhatunk a sűrű bozótosban, a magas fűben, a vízben, de néha még a kutakban, szekrényekben és ládákban is. A sötétség lesz a legnagyobb barátunk Naoéval, akivel akár messziről is kiolthatjuk az egyes fényforrásokat, hogy aztán észrevétlenül lopakodhassunk közelebb célpontunkhoz.

Külön figyelmet kapott a lopakodás a fejlesztőktől, ami tökéletesen működik is, utoljára talán az Assassin's Creed II-ben élveztem annyira az osonást, mint most a Shadows-ban. Az igazán elvetemülteknek pedig arra is van lehetőségük, hogy még tovább növeljék a kihívást. A játék beállításai között ugyanis külön fokozatban állíthatjuk a stealth szintjét. A legmagasabb beállításokon ellenfeleink jóval éberebbek lesznek és rendszeresen figyelnek például a tetőkre is, míg könnyebb beállítások mellett például a tetőkön a legtöbbször biztonságban vagyunk.

Évszakok

A játékban a dinamikus időjárás és a váltakozó évszakok szögezik még inkább a monitorok elé a játékosokat. Előbbi felel azért, hogy a gyönyörű napsütésektől kezdve a legnagyobb viharokig, mindent átéljünk a játékban, utóbbi pedig értelemszerűen az évszakokat váltogatja, bizonyos küldetések teljesítése után. De ha ahhoz van kedvünk, akár mi magunk is váltogathatunk az évszakok között, amiknek gyakorlati hasznuk is van. Egyrészt évszakváltásnál "töltődnek" újra hírszerzőink, akik ugyanekkor szállítják le a korábban megszerzett nyersanyagokat is, másrészt az évszakok hatással lehetnek a harcokra is. Tavasszal, nyáron és ősszel például elbújhatunk a növényzetben és a vizekben, ám értelemszerűen télen ezekre nincs lehetőségünk, hiszen a füves területek vastag hó borítja majd, a tavak és folyók pedig befagynak.

Kegyetlen az AI

Csodát nem kell várni, ezt már muszáj vagyok itt az elején leszögezni. Akár várhattunk is volna, de teljesen fölösleges. Sosem az AI magas szintű használatáról volt híres a Ubisoft és most sem lesznek erről, de becsületekre szóljon, javultak benne. A Star Wars: Outlaws-ban tényleg katasztrofális volt a helyzet, az NPC-k és az ellenfelek is segghülyék voltak (bocsi, de erre nincs jobb szó), az Assassin's Creed Shadows-ban viszont sokat okosodtak. Persze így is furcsán reagálnak egy-két esetre (ha egyáltalán reagálnak arra), ugyanakkor sok új trükköt is tanultak.

Ha meglátnak téged sokkal körültekintőbben és alaposabban keresnek, segítséget kérnek társaiktól és bizony célzottan átnézik az összes bokrot és minden olyan helyet, ahol mi játékosok elbújhatunk. Nem vagyunk már biztonságban egyetlen szénakazalban sem, hiszen ha az ellenfelek megsejtik, hogy ott lapulunk, fegyvereikkel a szénába szúrva kiugrasztanak minket onnan. Nem váltja meg a világot Shadows AI-rendszere, de élvezetes látni a fejlődést, a javulást.

Animus

A Shadows-ban debütál az Animus HUB is, amit nem is értem, hogy miért csak most hozták létre a Ubisoftnál. Már évek óta adta volna magát, hogy legyen egy a játékokból ismerős Animust idéző online felület, ahol a játékosok elérhetik az összes Assassin's Creed játékukat és minden extra tartalmat is. Én ezt egy szabadon bejárható játéktérként képzeltem el, egy központi HUB-ként, és bár végül nem teljesen így valósította meg a Ubisoft, de végre van! Az Animus HUB-ból el tudjuk indítani összes AC-játékunkat, ezek a Memóriák, a Projects fülecske alatt a Shadows-hoz találunk majd extra tartalmakat, az Exchange-ben a Shadows-ban is megszerezhető kulcsainkat tudjuk extra jutalmakra beváltani, a Vaults pedig arra szolgál majd, hogy a Ubisoft tovább bővítse a játékok modernkori történetét. Egyelőre puritán és kezdetleges a felület,d e rengeteg potenciál van benne, én nagyon örülök, hogy ezzel is foglalkoznak a fejlesztők.

Most akkor vannak tornyok vagy nincsenek?

Unalomig ismertek a szinkronizációs tornyok is, amik az első Assassin's Creed óta több Ubisoft-játékban is megjelentek már. Másszunk fel a tetejükre, szinkronizáljuk le a táját és máris megjelennek térképünkön a kis kérdőjelek, amiket mind fel lehet fedeznünk. A Shadows ezt a rendszert is átalakította, igaz nem túlságosan. A tornyok nem tűntek el és ugyanúgy kell szinkronizálnunk is. A különbség a korábbi részekhez az, hogy a Ubisoft itt is a minőség > mennyiség elvét követi. Ugyanúgy kapunk a térképünkre kérdőjeleket, de jóval kevesebbet, azok viszont jóval összetettebb és izgalmasabb feladatokat és küldetéseket rejtenek, mint a korábbi játékokban.

Ami viszont teljesen eltűnt, az a korábbi részekből megszokott madarunk. Immár nincs drón-madár, nem tudjuk többé a magasból feltérképezni a területeket. Helyette visszatért az Eagle Vision, amivel akár a falakon keresztül is láthatjuk ellenfeleinket, de ez csak Naoe képessége, ha Yasukéval játszunk, nincs Eagle Vision.

Az Assassin's Creed Shadows konzolon

Konzolon Xbox Series X/S-en, PS5-ön és PS5 Prón érhető el a játék, az előző generációs konzolok már kimaradnak a buliból, akárcsak a Nintendo Switch. Én PS5 Prón teszteltem a játékot és bár kezdetben voltak rendszeres bugok a textúrákkal, egy azóta már kiadott patch javította mindet, a teljesítménnyel pedig egyetlen egyszer sem volt problémám. Három különböző mód érhető el PS5 Prón, bár rendkívül szép a játék 4K és extended ray tracing beállítások mellett, én a legtöbbet Performance módban játszottam, mert egyszerűen kell nekem a 60 fps.

Az Assassin's Creed Shadows konzolos beállításai és teljesítménye

Az Assassin's Creed Shadows PC-n

Persze nem csak konzolon, de PC-n is elérhető a játék. Bár első kézből érkező tapasztalatom nincs a PC-s teljesítményről, de ismerve a Ubisoftot és a játék alatt futó grafikusmotort (az Anvil Engine), nem szoktak nagy gondok lenni PC-n sem a cég játékaival. Nem túl vészes a játék gépigénye sem, PC-n ráadásul oylan extra funkciók is a játékosok rendelkezésére állnak, mint a különböző felskálázó és framegenerator beállítások, a ray tracing beállítások maximális kihasználása, a korlátlan fps, a dynamic resolution vagy a beépített benchmark. A fejlesztők széleskörű támogatást ígérnek belépőszintű, közép- és csúcskategóriás PC-ken is, és persze problémáktól mentes, optimalizált megjelenést.

Az Assassin's Creed Shadows gépigénye

Sosem értettem egyet a játékot kritizáló hangos kisebbséggel az utóbbi hónapokban. Belekötni a történelmi hűségbe, holott egy emberiség előtti civilizáció a játékszéria alapja, vagy azért köpködni a játékot, mert Yasuke vallási helyszíneket verhet szét (hozzáteszem ugyanezt Naoét irányítva is megtehetjük), miközben az Assassin's Creed II-ben óriási kereszteket kellett döntögetnünk és a kereszténység neves alakjaira vadásztunk... Voltak erős öngóljai a Ubisoftnak mostanában, ez tény, de az is, hogy a Shadows előzetesen sem szolgált rá a játékosok gyűlöletére, de persze azzal nem nagyon lehet mit kezdeni, hogy egyesek divatból kezdenek el fikázni bármit.

Az Assassin's Creed Shadows is kapott hideget, meleget, pedig nem szolgált rá. A játékkal eltöltött másfél hét után bizton állíthatom, hogy a Ubisoft odaadással, odafigyeléssel, szeretettel és tisztelettel dolgozott a Shadows-on, ami biztosan átesett egy-két változáson a rajongói visszajelzések alapján (ezért is halasztották el a játék megjelenését kétszer is), de valahol ez természetes és elismerésre méltó, hogy a Ubisoft volt olyan bátor, hogy a csúszás ellenében teljesítse a játékosok vágyait. A Shadows pedig tökéletesen hozza is mindazt, amit a fejlesztők, a kiadó és mi, játékosok is elvárunk tőle. Gyönyörű, izgalmas, tökéletesre csiszolt és ami a legfontosabb, egyszerre újítja meg és tereli vissza a gyökerekhez a szériát. Engem kilóra megvett a játék, az év eddigi legjobbja nálam.

Az Assassin's Creed Shadows március 20-án jelenik meg PC-re, PS5-re, PS5 Próra és Xbox Series X/S-re is, 70 eurós kezdőárral.