Mit hoz az idTech 8? A Doom: The Dark Ages kenterbe veri az eddigi részeket!

A Doom: The Dark Ages gyakorlatilag egy új korszak hajnala.

John Romero és az id Software aligha gondolta volna 1993-ban, hogy a nevüket imába foglalják, és egy lövöldözős címmel örökre beírják magukat a videójátékok történetébe. Pedig ez történt mikor kiadták a Doomot, ráadásul az elmúlt bő 3 évtized során úgy tűnik nem csökkent a rajongók lelkesedése a franchise iránt. Olyannyira ez a helyzet, hogy májusban megkapjuk a széria legújabb felvonását, a Doom: The Dark Ages-t. Egyesek voltak olyan szerencsések, hogy már kipróbálhatták a játékot egy csúcskategóriás PC-n. Az új rész alatt muzsikáló idTech 8 motor pedig olyan vizuális élményt és dinamikus játékmenetet ígér, ami után mi is még jobban várjuk a megjelenést, de azért sajnos nem minden fenékig tejfel, mert az előzetes tesztek során néhány kisebb aggály is felmerült.

Lenyűgöző grafika és technológia

Az idTech 8 az eddigi legfejlettebb Doom-motor, amelyet már a Machine Games által megalkotott Indiana Jones játékában is láthattunk. Az animációk elképesztően részletesek: lengedező fák és zászlók, szakadó eső és gomolygó viharfelhők keltik életre a világot. Bár a maximális részletességet és a path tracing módot még nem lehetett beállíani, a játék már így is lenyűgöző fényhatásokat kínál. A ray tracing támogatja a tükröződéseket és a globális megvilágítást, amely különösen a természetes fényforrásokkal operáló helyszíneken mutat frenetikusan jól – bár a ray tracinges mókához ugye nem árt egy erőgép sem, amit manapság már egy autó áráért kínálnak sajnos. A legnagyobb újdonság mindezek ellenére a teljesen dinamikus fizikai rendszer és a pusztítható környezet.

Folyamatos harc

A harcrendszer jelentősen megváltozott a Doom (2016) és a Doom Eternal óta. Az ellenfeleket még gyorsabban lehet megsemmisíteni, és a csaták sokkal folyékonyabbá váltak. A Glory Kill-rendszert felejtsük el a normál ellenfeleknél, de a nagyobb főellenségeknél szerencsére azért megmaradt. Ugyanez igaz a láncfűrész mechanikára is, amely már nem szükséges a lőszer visszanyeréséhez. A játék inkább a klasszikus Doom gyors tempóját idézi, kevesebb megszakítással.

A pajzs is egy óriási újdonság: lehet vele támadni, de dobálhatjuk is, illetve a védekezésben is nagy szolgálatot tesz, és akár az ellenséges lövedékeket is vissza tudjuk vele verni. Egyes részek a Returnalra emlékeztetnek, ahol a parry-rendszer hasonlóan működik.

A pályák változatosak, és eltérő játékmenetet kínálnak. Van itt minden, visszaköszönnek a Doom-stílusú kulcskártyás szintek, hatalmas mechharcok, valamint még egy sárkányt is meg lehet lovagolni néhány küldetés erejéig. Ezek a részek a Halo vagy a Titanfall 2 járműves szekvenciáira emlékeztetnek, és egy nyitottabb térképen is csatangolhatunk, bár azért ne egy teljes értékű open-world élményre számíts.

Kisebb aggályok

Bár a játék rendkívül ígéretes, néhány apróság zavaró lehet a rajongók számára. Felejtsd el a klasszikus középre helyezett fegyvernézetet, az erőteljes power-upokat, valamint a folyamatos vörös képernyőt is az esetleges alacsony életerőnél. A zenei aláfestés bár jó, nem éri el a Doom Eternal ikonikus soundtrackjének szintjét. Furcsa módon PC-n olyan gyorsan tölt be a The Dark Ages, hogy a töltőképernyőknek szinte semmi értelme.

Összességében a Doom: The Dark Ages egy ambiciózus és látványos folytatásnak ígérkezik, amely ötvözi a klasszikus Doom tempóját a modern technológiai fejlesztésekkel. Májusban tehát kiderül, hogy valóban megkapjuk-e a sorozat eddigi legjobb részét.

Borítókép: Steam