7 játék, amely óriásit bukott 2025-ben

Ezek a játékok jó néhány játékos évét is tönkre tették, de talán ezek után tényleg érdemes átgondolni, hogy mit vásárol meg az ember.

A 2025-ös esztendő elég ellentmondásos a videojátékok terén, hiszen a régóta várt nagyágyúk megjelenésén túl olyan címek is napvilágot láttak, amelyek meglepetésre letarolták az egyes platformokat. Sőt, akadnak olyan alkotások is, amelyek ismét bebizonyították, hogy kellő odafigyeléssel és kreativitással visszaállíthatják az iparágba vetett, időnként már csak halványan pislákoló hitünket. Gondolunk itt a Clair Obscur: Expedition 33 prémium élményére, de a Hades II is egy indie gyöngyszem, hogy az Astro Botról, a Split Fiction-ön át, egészen a Hollow Knight: Silksongról már ne is beszéljünk.

Ugyanakkor egyes stúdiók folytatták a költséghatékonyság irányába tett lépéseit, például a felhőalapú játékplatformok bővítésével, vagy a roppant ellentmondásos Generatív AI felhasználásával. Bár a piac továbbra is stabilnak tűnik, akadt néhány olyan alkotás is, amelyet elképesztően vártak a rajongók, ennek ellenére hatalmas csalódást keltett, és egyesek már ott tartanak, hogy teljesen lemondtak róla, vagy inkább szeretnék minél hamarabb elfelejteni.

De vajon mikor számít egy videójáték valóban bukásnak?

Gyenge eladások: Nem hozza vissza az árát, vagy abszolút nem éri el a kiadó/befektető elvárásait.
Optimalizálatlan vagy bugos játékmenet: Technikai problémák (összeomlások, akadozás, kevés képkockaszám), amelyek miatt a játék játszhatatlannak tűnik.
Sekély vagy hibás játékmenet: Klisés, unalmas vagy elavult kivitelezés, hiába akadnak benne jó ötletek.
Nem éri el az előd színvonalát: Folytatások, amelyek visszalépésnek érződnek, vagy az irányváltás nem tiszteli az eredeti játékot.
Agresszív monetizáció: A tartalom feldarabolása, fizetős DLC-k sokasága, túlzó árak, vagy már eleve az alapjáték is hiányos, pont emiatt, hogy még többet kelljen fizetni a kiegészítő tartalmakért.
Éppen ezért összeszedtük 2025 legmegdöbbentőbb bukásait, a kisebb csalódásoktól egészen a legnagyobb katasztrófáig:

7. Monster Hunter Wilds

Alapvetően nem rossz játék, ám akkor mégis mit keres itt? A PC-s játékosok számára sajnos roppant frusztráló, mivel borzasztóra sikeredett a optimalizálása. Többszöri frissítés ellenére is akadozik ez a port rengeteg embernek, ebbe beletartozik az alacsony képkockaszám is, és akkor a homályos grafikáról még nem is beszéltünk, mindezt úgy, hogy még a csúcskategóriás gépek sem bírnak vele. Sajnos RE Engine nem tud megbirkózni egy ilyen nyitott világú alkotással, amit nem sikerült jól feltérképezni a kiadás előtt a programozóknak. Éppen ezért hiába volt nagy a lelkesedés a játék megjelenésekor, az eladások gyorsan visszaestek a kezdeti siker után, jelezve, hogy itt komoly problémákról van szó. Steamen a mai napig csak mixed, vagy vegyes értékelésekig jutott a franchise legújabb felvonása.

6. Avowed

Az Obsidian fantasy RPG-je sem sült el túl jól, hiányzik belőle a kreativitás, és sokan úgy fogalmaztak, hogy technikailag sincs a játék a helyzet magaslatán. Ez nem lehet véletlen, mert a játék fejlesztését is többször újra kezdték, és bár az eredeti tervek szerint egy hatalmas nyitott világot kaptunk volna, ezt végül sutba dobták, és helyett egy kevésbé ambiciózus, zónákra bontott struktúrával rukkolta elő. Az első teaser sötét tónusa után egy színesebb világot tártak a szemünk elé, ami alaposan összezavarta a rajongókat. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor a teljesítményproblémák és hosszú betöltési idők is csalódást okoztak a PC-seknek. Ráadásul a vélemények alapján a harc ismétlődő, a párbeszédeknek során pedig hiába hozhatunk döntéseket, sok hatása nincs, a játékban található rendszerek pedig eléggé felszínesek, ezért sokan úgy érezték, hogy hiányzik a játék „lelke”. Az első hónapban ugyan 5 millió felhasználó is tett vele egy próbát, de többségében Game Pass miatt ugrott fejest a kalandba, és még csak meg sem vásárolta teljes áron.

5. Little Nightmares 3

Nem hozta az előző részek feszültséggel teli atmoszféráját, és a fejlesztőváltás (Supermassive Games vette át a Tarsier Studios helyét) sem tett túl jót a franchise-nak. Az élmény sokak szerint inkább csak egy felhígított utánzatnak tűnt, mintsem egy pazar folytatásnak. A kooperatív játékot egyébként egyedül is végig lehet játszani, ekkor azonban egy AI-társ segítené az előrehaladást, azonban a mesterséges intelligencia sok esetben megbukott, mindezek tetejében helyi többjátékos mód pedig nem is kapott helyet a harmadik részben. Az alapjáték meg olyan hatást keltett, mintha ezzel csak meg szerettek volna ágyazni pár fizetős DLC-nek, amivel újabb pénzt húzhatnak ki a játékosok zsebéből.

4. Assassin’s Creed Shadows

A polgárpukkasztó döntés, miszerint egy színesbőrű szamuráj legyen az egyik főszereplő, eléggé visszaütött. Yasuke miatt már az első promóciós anyagok után is betámadták a stúdiót. Bár Naoe révén kaptunk egy árnyékba lapuló, lopakodásra szakosodott karaktert, Yasuke harci stílusa sokak szerint szintén eltért az eddig megszokottaktól. Felrótták még a játéknak, hogy roppant buta az AI benne, az ellenfelek túl könnyen kiiktathatók, a nyílt világ hiába nagy és színes, ha üres, a mellékküldetés pedig túlságosan is repetitívek. Az eladások jelentősen alulmúlták a Valhalla szintjét, ami miatt belső átszervezésre is sor került a Ubisoftnál.

3. Civilization VII

Szakított a franchise alapvető identitását. A néhány körönként bekövetkező, új korszak-alapú rendszer alapvetően resetelte a célokat, ami igazából sok hasznot nem hajtott, azon túl, hogy tönkretette a hosszú távú tervezést, ami a sorozatot oly híressé tette. A játékosbázis gyorsan elillant, és az új rész ebben a tekintetben is messze alulmúlja a nyolc éves Civ VI-ot. A vezetők és civilizációk szétválasztása csak egy monetizációs trükknek tűnik, ami végképp kicsapta a biztosítékot. Az alapmechanikák, mint a diplomácia, a városállamok és a vallás olyan, mintha visszafejlődött volna, míg az AI továbbra is ócska benne.

2. FBC: Firebreak

Aki anno imádta a Controlt, az tágra nyílt szemekkel nézett, mikor bejelentették az ebben a világban játszódó multiplayer lövöldözős játékot. Nem is kellett neki sok idő, és végül gyorsan kifulladt. Eleve súlyos technikai hibákkal startolt el (matchmaking problémák, megbízhatatlan hitboxok, instabil szerverek). A játékmenet sekélyes és kaotikus volt, és hiába ötvözte a legismertebb műfajokat (hero-shooter vagy taktikai szimulátor), igazából egyik része sem volt jó. Az aktív játékosbázis egy hónap alatt több mint 80%-kal csökkent, ami ezek után nem is csoda. A Remedy neve eddig egyet jelentett a fantasztikus sztorikkal és stílusos játékokkal, elég csak az Alan Wake-re vagy a Controlra gondolni. A Firebreak viszont más tészta: egy co-op FPS, amivel a stúdió egy teljesen új területen is kipróbálta magát. Csak épp nem sikerült egy normális programot összerakni, és nagyon nem úgy sült el a start, ahogyan azt várták.

1. MindsEye

Ha azt hitted, a Cyberpunk 2077 startja volt a modern videojátékok mélypontja, akkor... nos, alighanem még nem hallottál a MindsEye-ról. Valószínűleg nem így képzelte el a dolgokat Leslie Benzies, a korábbi Rockstar-nagyágyúja, amikor bejelentette a Mindseye-t. Egy új, történetközpontú akciójátékot álmodott meg, ami ötvözi a nyílt világot, a sci-fi thrillert és a drámát, miközben egyesek úgy tartották méltó ellenfele lehet a GTA VI-nak. Aztán eljött a nagy nap: június 10., és a játék megjelent. Vele együtt meg felszínre kerültek a bugok, az fps-dropok, az összeomlások, a lebegő karakterek és a konzolon mindössze 30fps-re képes trauma is.