Második menet? Már el is felejtettem, hogy mi az...

Miközben évekkel ezelőtt alapnak számított, hogy többször is fejest ugrottam egy játékba, ma már nagyon ritka, hogy visszatérek egy-egy címhez, függetlenül attól, mennyire jó az adott alkotás.

Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki fiatalkorában többször is nekiugrott a kedvenc videójátékainak – persze most nem a multiplayer lövöldékről beszélek, hiszen azok eleve erre vannak tervezve. A Star Wars: KotOR-t (valamint annak második részét), a Mass Effect-et, a Gothic 3-at és a Dark Messiah of Might and Magic-et például számos alkalommal végigjátszottam anno, ahogy a soulslike-ok esetén is előszeretettel böktem rá az NG+ opcióra. Az utóbbi években viszont azt vettem észre, hogy egyre kevesebb alkotás képes visszacsábítani egy második menetre, ennek hátterében pedig értelemszerűen a bőség zavara (Xbox Game Pass, terjedelmes backlog), na meg az időhiány áll. Ebben az évben is megfordult a kezeim között néhány olyan program, amit a magas újrajátszhatósági faktor ellenére sem tervezek ismét elővenni, ezekről mesélnék hosszabban az alábbi cikkben:

Borítókép forrása: Steam