Vírusként terjed a neten a gamer, aki teljesen egyedi módon tolja az FPS-t

Amíg te azon idegeskedsz, hogy a legoptimálisabb buildet rakd össze a meccsekre, Marathon Steve egy csomó ideig azt hitte, hogy a loottárolója csak egy szép vitrin. Lehet, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban, de hogy ő szórakozott a legjobban, az teljesen biztos!

A Bungie legújabb online extraction FPS-e, a Marathon nem éppen a kezdőbarát stílusáról ismert – talán épp ezért sem aratott akkora sikert a műfaj rajongóinak köreiben. A játékosok többsége vért izzadva próbál lootot gyűjteni, küldetéseket teljesíteni, menekülni az ellenséges játékosok elől, és életben maradni a meccsek végéig. Kivéve Steve-et. A sztori június 29-én robbantotta fel a Marathon Reddit-fórumát, amikor egy Carpocalypto nevű felhasználó megosztotta 46 éves barátja, Steve hihetetlen kálváriáját. Steve korábban főleg a Madden sportjátékokkal és egy kis Call of Duty-val ütötte el az időt, de miután kipróbálta a Marathon ingyenes hétvégéjét, azonnal megvette a teljes verziót. Mivel anno Mac-en játszott a legelső, klasszikus Marathon epizódokkal, abból indult ki, hogy itt is egyetlen dolga van, lelőni a robotokat, és ő pontosan ezt tette, ám ezen kívül semmi mást.

Se loot, se képességek

Amikor Steve és a barátja először álltak össze közösen játszani, gyorsan kiderült a sokkoló igazság. Steve a 45-ös szintig jutott el úgy, hogy:

Soha életében nem nem menekült ki a pályáról a loottal,
egyetlen küldetést vagy szerződést sem fogadott el vagy fejezett be,
kizárólag az ingyenes alapfelszerelést (free kits) használta, soha nem rakott össze saját fegyverzetet,
csak a Destroyer kaszttal játszott, és bár tudta, hogy van pajzsa, arról fogalma sem volt, hogy rakétákat is tud lőni,
a saját páncéltermére (vault) úgy tekintett, mint egy személyes trófeákat tartalmazó szekrényre, amit a robotokból kihulló random cuccok díszítenek.

A barátja elmondása szerint körülbelül egy órát töltöttek azzal, hogy átnyálazzák a játék menürendszerét, miközben Steve folyamatosan csak annyit tudott kérdezni döbbenten: „Most ugratsz bazmeg? Ez komoly?!”

Mindannyiunkban él egy kicsi Steve

Bár sokan az interneten azonnal rávágták, hogy a sztori túl szép és tiszta ahhoz, hogy igaz legyen, a posztoló videós bizonyítékokkal is szolgált Steve létezéséről. Eközben a rutinosabb gamerek pontosan tudják, hogy Steve-ek igenis léteznek a nagyvilágban. Mindannyian ismerünk valakit (vagy mi magunk voltunk azok), akinek egy RPG-ben fogalma sem volt a szintlépésekről, és órákon át patkányokat ölt a kezdőhelyszínen, mert a nagyobb szörnyek túl nehezek voltak. Hiába a villogó nyilak, a sárga festék a falakon vagy a kötelező oktatómódok – ha valaki csak jól akarja érezni magát a saját kis világában, azt semmilyen tutorial nem fogja eltántorítani.

Az idill elveszett, de a függőség megmaradt

Bizonyos szempontból a közösség még irigyli is Steve-et. Miközben a Marathon szervereit mostanra ellepték a kőkemény, vért izzadós profik, és a meccsek többsége frusztrációval zárul, Steve tiszta szívből élvezte a robotok irtását.

A beavatása óta Steve már megtanulta a játékszabályokat, és átváltott a Thief kasztra, elérte az 52-es szintet, sikeresen kimenekítette az első lootjait, és levadászott néhány online ellenfelet is. Bár a békés, robotlövöldözős magányának vége, és ő is bekerült a live-service játékok ördögi körébe, az utolsó üzenete a barátjának azt bizonyítja, hogy a játék új arca is bejön neki: