A Vaják atyja aggódik, hogy rosszul sül el az első The Witcher remake-je

A nosztalgia szép dolog, de az első The Witcher modernizálása komoly fejtörést okoz az alkotóknak. Ha a készülő remake túl sokat merít a harmadik részből, pont azt a fura, zárt hangulatot veszítheti el, ami miatt anno kultikussá vált.

Most, hogy készülőben van a hivatalos remake, az eredeti játék vezető történettervezője, Artur Ganszyniec is megszólalt. Bár imádja a projektet, van néhány komoly aggálya amiatt, hogy a modern kor elvárásai – főleg a nyílt világ – hogyan herélhetik ki azt, amiért anno megszerettük ezt a fapados csodát.

Egy felturbózott mod, aminek nem volt büdzséje

Ganszyniec egy friss interjúban meglepő őszinteséggel beszélt a kezdetekről. Elmondása szerint az első The Witcher fejlesztése – minden tisztelet mellett – közelebb állt egy lelkes modder csapat munkájához, mint egy profi AAA-s játékhoz.

„Lelkes amatőrök csoportja voltunk, akik egy idegen grafikus motorral (a BioWare-féle Aurora engine-nel) harcoltak nap mint nap, remélve, hogy sikerül valami újat kicsikarni belőle, miközben alig volt költségvetésünk” – emlékezett vissza a tervező.

Bár a The Witcher 3: Wild Hunt volt az a játék, amit lélekben már 2007-ben is meg akartak csinálni, a technológiai korlátok miatt az első rész egy sokkal zártabb, lineárisabb élmény lett, ám Ganszyniec szerint ez volt a szerencséjük.

Miért veszélyes a nyílt világ a Vajáknak?

A Fool’s Theory stúdió, amely a remake-et kalapálja, modernebb, a harmadik részhez hasonlóbb élményt ígér. Ganszyniec azonban pont ettől félti a projektet. Ha megnyitják a tereket, az kétélű fegyver lehet, hiszen ha nagyobb a tér, több tartalom kell bele, ami azonnal felborítja a játék tempóját és léptékét. Azt se felejtsük el, hogy az eredeti játékban a fejlesztők pontosan tudták, mikor hol jár a játékos. Így tudták elérni, hogy a kis Alvin pont a megfelelő pillanatban bukkanjon fel a mező és a falu között. Egy nyílt világban ez a fajta rendezői kontroll megszűnik. Aztán ott van még például a történet ötödik felvonása, amelynek a térképe a Vizima-tó köré épül. Ha a világ teljesen nyitott, mi akadályozza meg a játékost abban, hogy rögtön az elején fogjon egy csónakot, és egyenesen a régi udvarház felé vegye az irányt?

„Játékosként ez izgalmas, de tervezőként már most őszül tőle a hajam.” – viccelődött Ganszyniec.

Ha a remake túlságosan hasonlítani akar a The Witcher 3-ra, akkor az már nem is remake lesz, hanem egy teljesen újragondolt, brutálisan ambiciózus projekt.

Amit muszáj kidobni, és amit meg kell tartani

A veterán designer szerint persze vannak dolgok, amik felett eljárt az idő. Az említett, mai szemmel már kifejezetten kínos romantikus kártyákat például azonnal el kell felejteni, a harcrendszert teljesen át kell gyúrni, és a pályadizájnon is van mit csiszolni.

Van viszont egy elem, amihez szerinte tilos hozzányúlni, Geralt emlékezetkiesése. Bár a könyves rajongóknak anno fura volt, hogy a mutáns szörnyvadász egy szót sem ejt Yenneferről vagy Ciriről, és egy teljesen új szerelmi háromszögbe keveredik, ez a húzás mentette meg a játékot. Egyrészt ezáltal jobban rá tudtak fókuszálni a történetre, másrészt tökéletes belépő volt azoknak, akik egy büdös szót sem olvastak Sapkowski könyveiből. Ha a remake megtartja ezt az amnéziás szálat, akkor a vadonatúj játékosoknak ez lehet a tökéletes ugródeszka, ami finoman átvezeti őket a következő Witcher játékokba, vagy a távoli jövőben érkező The Witcher 4-be.

Borítókép: Steam