Elfelejtheted a fegyvereket, a Silent Hill: Townfallban a lopakodás a túlélés kulcsa

A Silent Hill: Townfall nem az olcsó ijesztgetésekre épít, hanem mesteri módon hat a pszichédre, ezért utána még a saját tévédet is gyanakodva fogod méregetni.

A Konami ikonikus horrorsorozata az elmúlt években elképesztő formába lendült. A Silent Hill 2 remake elismerései és a Silent Hill f egymilliós nyitánya után idén ősszel érkezik a következő nagy dobás, a Silent Hill: Townfall. A független, történetorientált fejlesztéseiről (Stories Untold, Observation) ismert skót Screen Burn Interactive stúdió vette át a stafétát, és a legújabb információk – na meg a frissen megjelent, első 15 perces játékmenet-videó – alapján brutálisan hangulatos élményre számíthatunk. Ráadásul egyes szerencsés kiválasztották a Los Angeles-i próbán már három teljes órát is eltölthettek St. Amelia fiktív skót tengerparti városkájában.

Simon Ordell és a skót rémálom

A játék főhőse Simon Ordell, egy szemüveges fiatalember, aki a jelek szerint nem helyi (még csak skót akcentusa sincs). A dohos, elhagyatott kikötőváros szélén ébred fel, csuklóján kórházi karszalaggal, vállán pedig egy sötét, sűrű folyadékkal teli infúziós tasakkal, ami közvetlenül a kézfejébe van bekötve. Emlékei darabokban hevernek, mi pedig a várost járva igyekszünk összerakni Simon múltját. A játék felütése egy szürreális, rémálomszerű ámokfutás. St. Amelia kihalt utcáin – ahol tüntetési táblák, "Eladó" feliratok és elhagyatott üzletek várják a játékost – egy csörgő nyilvános telefonfülke indítja el az eseményeket. Egy segélykérő hang, egy rejtélyes telefonszám, és a következő pillanatban már egy vörös fényben úszó, sikolyoktól visszhangzó földalatti bunkerben találjuk magunkat, ahonnan egy ék alakú fejjel rendelkező szörnyeteg elől kell elmenekülnünk.

Retro technológia és lopakodás a fegyverropogás helyett

Amikor a rémálomból felébredünk, egy rögtönzött karanténként funkcionáló hotelben találjuk magunkat. Itt szerezzük meg a játék egyik legfontosabb eszközét, egy hordozható CRT-tévét. Ez a szerkezet helyettesíti a korábbi részekből ismert rádiót. A kisképernyős tévé segítségével lehet utalásokat találni Simon emlékeire és a fejtörők megoldásaira, de nyomon követhetjük a közelben lévő ellenfelek mozgását is vele, így kikerülhetjük őket. A Townfall ugyanis nem egy akcióorientált lövöldözés. A játékmenet sokkal inkább a lopakodásra, az elnyújtott feszültségre és a retro technológiára – mint a CRT-tévék vagy a tárcsázós internet – épülő, zseniális fejtörőkre fókuszál.

A dohos skót hangulat, ami a csontodig hatol

A sorozat korábbi amerikai helyszíneivel ellentétben a skót környezet friss és hátborzongató dinamikát ad a játéknak. A szűk, macskaköves sikátorok, az állandóan párás, nedves levegő és a kőfalak dohos festékszaga olyan élethűen van ábrázolva, hogy a klimatizált szobában is összébb húzza magát az ember. A feszültségteremtés pedig mesteri, például mikor a hotelből kifelé menet a játék megkérdezi, hogy "Biztosan ki akarod nyitni az ajtót?", a piros "Igen" gombra kattintva a szívverésed garantáltan a egekbe szökik – még akkor is, ha épp nem ugrik az arcodba semmi. És a hab a tortán, hogy a fejlesztők végre kiadták az első 15 perces gameplay videót is, így mindenki a saját szemével győződhet meg arról, mennyire zseniálisan fest a Silent Hill: Townfall kezdeti szakasza!