A DOOM nyomot hagyott bennünk, méghozzá BFG-vel

A Wolfenstein 3D a DOOM-mal megyünk tovább – ez az FPS lényegében hivatkozási alapnak számít ma már.

1993 decemberében vörös vészfények villództak a marsi kutatóbázis sötét folyosóin, miközben a pokol kapui lassan feltárultak a játékosok előtt. A DOOM megjelenése nem csupán egy újabb mérföldkövet jelentett a videojátékok történetében: olyan technológiai és kulturális fordulópontot hozott, amelynek hatásait a mai napig érezzük. Ahhoz azonban, hogy az id Software megalkothassa a korszak egyik legmeghatározóbb lövöldéjét, előbb saját korábbi sikereinek korlátait kellett meghaladnia. A texasi Mesquite-ban dolgozó fiatal fejlesztőcsapat a Wolfenstein 3D sikerével már bizonyította, hogy képes új szintre emelni a belső nézetes akciójátékokat. A technológia azonban még meglehetősen szigorú keretek közé szorította a virtuális tereket: a derékszögű falak, a lapos padlók és a viszonylag egyszerű helyszínek egy idő után egyre kevésbé tudták kielégíteni a fejlesztők ambícióit. Az első DOOM keletkezéséről ebben a cikkben még többet megtudhattok:

John Carmack számára pedig éppen ezek a korlátok jelentették az igazi kihívást. Miközben mások a már bevált játékmeneti megoldások finomításával foglalkoztak volna, ő a hardver és a grafikai technológia határait feszegette. Egy olyan új motort akart létrehozni, amely a korábbinál összetettebb, látványosabb és hangulatosabb virtuális tereket képes megjeleníteni. A cél nem egyszerűen egy szebb játék elkészítése volt, hanem egy olyan technológiai alap megteremtése, amely új lehetőségeket nyit a videojátékok előtt. Ebből a törekvésből született meg végül a DOOM, amely a gyors akciót, a démoni látványvilágot és a feszültséggel teli pályatervezést egyesítette, miközben a többjátékos mód és a rajongói módosítások révén a PC-s játékkultúrára is óriási hatást gyakorolt. A marsi bázis folyosóin tehát nemcsak egy virtuális rémálom vette kezdetét: egy olyan korszak is, amely alapjaiban formálta át azt, ahogyan a videojátékokra és a bennük rejlő lehetőségekre tekintünk.

Borítókép forrása: DesktopHut