Itt az ideje, hogy a digitális sportolók vigyék az olimpiai lángot?

"Minden sport, mindenkinek." Ezt mondta Pierre de Coubertin 1894-ben, amikor felmerült benne, hogy az olimpiai játékokat fel kellene éleszteni. Most, 2016-ban új értelmet nyer a kijelentés.

Ez év februárjában a dél-koreai IESF hivatalos kérdést nyújtott be a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. A kérdésben az szerepelt, mit kell tennie az esportnak ahhoz, hogy 4 év múlva a virtuális sportesemények utat találjanak az ötkarikás játékokra. Ez a lépés az első pont, amikor egy sportág az olimpia része akar lenni.

"Az esportokat csak az idő tartja vissza"

Mondta Jay Puryear a Treyarch fejlesztési igazgatója, és talán igaza is van. Az esportok népszerűek, ezt kár lenne tagadni. Ma a világon az egyik leginkább fejlődő iparág. A nézettségi adatok már sokszor felveszik a versenyt a tradicionális sportokkal, az esport-versenyek díjazásai pedig úgy tűnik, már le is hagyták azokat, ahogy erről már írtunk. Logikus lépés lenne, hogy a következő játékokon az esportok is szerepeljenek, hiszen olyan nézettséget hozna az olimpiának, ami gazdaságilag biztosan megérné. Viszont itt jön a képbe az emberi butaság. Az ESPN egyik szakkommentátora, Colin Cowherd azt mondta:

"Azon a napon, amikor az esportok valódi sporttá válnak, felmondok".

Ez a kijelentés egy olyan emberről árulkodik, aki szűk látókörű és egyszerűen nem tudja elfogadni a fejlődést a világban. Sajnos nincs egyedül, sok olyan ember van, aki egyszerűen nem hajlandó elfogadni az esportokat. Azért, mert itt az atléták nem az izmaikat használják, hanem a fejüket. Pedig ők is napokat, heteket, éveket gyakorolnak, hogy fejlesszék a tudásukat, hogy a legjobbak legyen, csak nem a gyorsaságukat használják ki, hanem a reakcióidejüket. Ez pedig már degradálja őket, ettől ők nem igazi sportolók? Ez a kérdés már jó sok parázs vitát pattintott ki, és a két véleményoldal máig nem tud megegyezni.

Viszont felmerül a kérdés: szüksége van az esportoknak, hogy ott legyen az olimpián? Egyáltalán kell-e az esport-világnak, hogy ott legyen?. Sokak szerint a válasz nem. De milyen érvek is szólnak az olimpia ellen? Az egyik - és talán a legfontosabb - a pénz kérdése. Vitathatatlan, hogy az esport-bajnokságokon sok pénz forog kockán. A nagyobb tornákon milliós nyeremények vannak, és évente nem csak egy-egy kósza bajnokság van. Felmerül a kérdés, hogy ha egy játékosnak választania kell, hogy az olimpián szerepeljen vagy egy tornán, ahol sok pénzt nyerhet, akkor hol indulna? Valószínűleg a pénzt választaná szinte mindenki. Példaként említve a tenisz sem volt mindig az olimpiák része, csak a 70-es években került be a programba. Amikor pedig bekerült, rögtön az első évben az olimpia időben egybeesett a wimbledoni nagy tornával és a profik nyilván odamentek, mert ott volt a pénz, az érte meg jobban. A helyzet az esportoknál is ez. A League of Legendsben egyszerűen nincs idő rá, a Dotában is egymást érik a bajnokságok és a CS:GO-tornák is szinte folyamatosan mennek.

Az esportok közönsége már kiforrott, attól, hogy megjelenik az olimpián, még nem fogják többen követni. Nem lesz több rajongó, hiszen van egy fontos pontja az esportoknak. Ezt fontos érteni. Az egyik legnagyobb akadály egy átlagos néző számára, hogy nem érti, amit néz. Csak gyors egymást követő akciókat figyel, amikből egy kukkot sem ért. De ezért szeretik a rajongók az esportokat, mert ők tudják, mi történik, értik azt, hogy a profik olyat művelnek a játékkal, amire a játékosok többsége nem képes. A végletekig feszítik a játék fizikáját. Odáig csiszolják a mechanikai képességeiket, hogy az már nem emberi, és amikor egy játékos eljut erre a szintre akkor ilyen jelzők születnek:

"Faker a halhatatlan démonkirály"

Érdekes érvek és ellenérvek vannak ebben a témában. Mielőtt megírtam ezt a cikket, teljesen biztos voltam abban, hogy az esportoknak az olimpián a helyük, de most el gondolkodtam. Azért sok minden szól ellene is. De végső esetben szerintem érdekes lenne látni, ahogy JW harcba vezeti a svédeket a Dust2-n, vagy Seagull meglengeti a jó öreg amerikai zászlót és szivarral a szájában a McCree-je osztaná a halált, vagy a mi Csacsink összegyűjti hazánk idézőit és felvenné a kesztyűt Ázsia nyomása ellen. Ez annyira nonszensznek tűnik, de annyira látni akarom - nem tudom miért, de ugyanúgy akarok szurkolni hazánk esportolóinak, mint anno Gyurta Daninak. Szerintem az esportok világa megfér a tradicionális sportok mellett. Miért akarjuk állandóan a különbségeket keresni, amikor mindkettőnek megvan a helye? Itt az ideje, hogy ezt észrevegyük és ne vívjunk értelmetlen szócsatákat. (- a szerk -)