A következő három év arról szól majd, hogy a nagy cégek tesztelik, a közönség milyen fizetési rendszert képes befogadni.
Paul „ReDeYe” Chaloner-t senkinek nem kell bemutatni: 45 évesen az esport világ egyik legnagyobb szakértője, esport szakkommentátor, versenyek házigazdája. A Slingshot-on beszélt arról, hogy mire kell felkészülniük a rajongóknak, ha a jövőben is nagy versenyeket akarnak nézni hétről-hétre.
„Lassan tizennyolc éve dolgozom az esport iparban. Az egészet még Jolt League adminként kezdtem, ahol főleg Unreal Tournament versenyeket raktunk össze. Azóta viszont a világ nagyot fordult, a sötét hálószobákból a játékok hatalmas arénákba költöztek és mára az iparág értékét lassan milliárd dollárokban lehet mérni.
Hihetetlen az az út, amin végigmentünk, de ezt a növekedést sokszor természetesnek vesszük és elfelejtjük, hogy mindennek ára van. Gondoljatok csak bele, ebben a pillanatban is, hétről-hétre a világ minden tájáról szinte végtelen mennyiségű esport versenyt kapunk, teljesen ingyen. Szerintetek ez mindig így marad?
Még a kezdetek során, amikor az egész elindult, akkor nem volt közvetítés, a játékosok nagy része nem a pénzért csinálta az egészet, akkor sokkal fontosabb volt a dicsőség. Voltak online kupák a világ minden táján, de az internet sebessége korlátozott volt, emiatt pedig a különböző versenyeken általában a helyi játékosok jelentkeztek, mert egyébként a ping megölte a játékot. A netes kupák után jöttek a kisebb-nagyobb versenyek, amiket persze csakis LAN-on lehetett elképzelni, emlékezzünk csak a jó CS:Source versenyekre, amiket még a WCG keretein belül rendeztek (ahol a magyar csapat kapitánya az akkor 20 éves KODIAK volt, - a szerk). De profi játékos még kevés volt és a nagy versenyekre a játékosok nagy részének esélye sem volt kijutni, mert egyszerűen nem tudta fizetni a költségeket.
Akkoriban a versenyeknek bevételt kellett generálniuk, legalább annyit, ami behozta a rendezési költségeket. Szó sem volt arról, hogy fizetik a csapatoknak az utazást, a szállást vagy az étkezéseket. Nem voltak kommentátorok, nem volt közvetítés és nem voltak házigazdák sem, akkor az egész magáról a játékról szólt, tisztán és sallang nélkül. Az egyetlen forrás, ahonnan híreket lehetett tudni vagy akár kis demó videókat lehetett kapni magáról a versenyről, az a jó öreg IRC volt. Természetes volt, hogy a nagy cégek nem fektetnek be, hiszen ez a része a videojáték iparnak egy nagyon kis piacnak számított. Ma már persze ez nem így van. A Riot Games, a Blizzard vagy a Valve hétről-hétre milliókat ültet a képernyő elé. Ez pedig már olyan mennyiség, amire minden hirdető felkapja a fejét.
De sajnos ez egyelőre csak a külsőség. Ma a legtöbb esport rendezvény veszteséges, ha önmagában lenne, akkor semennyire nem érné meg csinálni őket. Persze közvetve a versenyek mégis pozitív gazdasági hatással bírnak, mert azok miatt népszerűbb lesz a játék, sok ember vesz meg egy skin-t, mert azt látta hétvégén Bjergsen-nél vagy ragaszt fel egy matricát, mert az Astralis Major-t nyert. Tehát nem kell félteni a készítőket, hogy még a végén tönkre mennek, de azért ez nem maradhat így örökre.
Mostanában egyre többször hallani, hogy jön ez a nagy befektető ehhez a csapathoz, ez a nagy cég szponzorálja azt a tornát és így tovább. Ez így mind szép és jó, de a nagy befektetők mögött részvényesek állnak, ők pedig egy idő után rákérdeznek majd, hogy ez a része a befektetésemnek miért veszteséges? Egy vállalkozás vagy egy elképzelés lehet veszteséges pár évig, de hosszú távon ezt nem engedheti meg magának, az üzleti világban nagyon kevés olyan szerepelő van, aki ingyen osztogatja a termékeit.
Lassan kezdjetek megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kedvenc versenyeink fizetősek lesznek. Minden bizonnyal az ’előfizetési’ díjak nagyon alacsonyak lesznek, de annak nincs esélye, hogy a mostani rendszer még sokáig életben marad. A következő három év szerintem arról szól majd, hogy a nagy cégek tesztelik majd, hogy a közönség milyen rendszereket képes befogadni és 2020-ra ismét teljesen átalakul majd az egész esport paletta.”