Esport1 - Kell egy ösztöndíj? - Legyél e-sportoló

Itt az ideje, hogy az e-sport szintet lépjen. A következő állomás az iskola.

Az e-sport már most egy meghatározó jelensége a 21. századnak. A piac ütemesen fejlődik és a versenyek nézettsége már régen megelőzte a jéghokit vagy a baseball ligát, sőt már olyan nagyágyúkkal kezd vetélkedni mint az amerikai foci. Ezzel együtt persze az ágazatok között van egy hatalmas szakadék, egy profi e-sportoló soha nem részesül azokban a lehetőségekben,amiket a fentebb felsorolt atléták megkapnak. Nem mehetnek el egy tehetséggondozó akadémiára, hogy már mondjuk nagyon fiatal koruktól kezdve képezzék őket, nincsenek versenyek és ligák, ahol fiatalon versenyezni lehetne és a nagy egyetemek sem kínálnak e-sport ösztöndíjakat általában. Ezen kívül, ha megnézzük az európai focicsapatokat, akkor az is lejön, hogy a kis és közepes csapatok is olyan infrastruktúrával rendelkeznek, ami az elektronikus világban csak és kizárólag a legnagyobbaknál van meg. Itt most az edzőkre, a dietetikusokra, a tanácsadókra és az erőnléti edzőkre gondolok, ami azért egy profi életében sokat számít.

Ha valaki profi játékosként akar sikereket elérni akkor jobb ha felköti a gatyát. Az eddigi adatok alapján egy e-sport karrier nagyjából 17 év körül kezdődik és 25 év tájékán véget is ér. A 17 azért, mert a legtöbb nagy ligában ez a belépési korhatár, a 25 pedig azért mert ilyenkor kezdenek el lassulni a reflexek és a döntési képességek egy ember életében, ez pedig annyit tesz, hogy egy fiatalabb játékos bizony fiziológiai előnyt élvez az öregebbekkel szemben. Ezt a hiányosságot persze pótolhatja a tapasztalat, láttunk már a CS:GO és a DotA2 keretein belül is 'matuzsálemeket', de ez azért nem átlagos. A 17 éves játékosok pedig, akik nekikezdenek a karrierjüknek, általában nyers tehetségek. Soha nem kaptak képzést, nem foglalkozott velük edző és soha nem készültek igazán arra, hogy profivá váljanak. Vannak persze kivételek, mint például a Fnatic egyik nagy felfedezettje Rekkles, akit a szervezet már azelőtt leigazolt mielőtt betöltötte volna a kívánt kort, de az ő esete szinte egyedülálló. De ha minden igaz, akkor ez most lassan változni látszik. A világ minden táján kezdik felismerni, hogy hova is fejlődhet ez az iparág és nagyon úgy néz ki, hogy a vezető e-sport országok el akarnak húzni.

Az első példa erre egy Norvég iskola volt, a Garnes Vidaregåande Skule, ahol az e-sport egy elfogadott hivatalos tantárgy. A tanulók azon kívül, hogy elméleti anyagokat tanulnak, a kommunikációs képességeiket, a csapatmunkájukat, a teljesítményüket és a játékstratégiai képességeiket fejlesztik. Ezek mellett pedig dietétikai, erőnléti és fejlesztési tanácsokat is kapnak, hogy a játék mellett más fontos dologra is figyeljenek. Ha minden igaz, akkor a tantárgy már egy éve van terítéken és ebben az évben a svédek, az amerikaiak és a dél-koreaiak is át akarják ezt venni, hogy már nagyon korán elkezdjék megkeresni a tehetségeket.

De mi a helyzet az egyetemekkel? Főleg az Egyesült Államokban már évtizedek óta nagy hagyománya van annak, hogy a legjobb sportolók ösztöndíjakat kapnak. Az egyetemi ligák népszerűsége ugyan nem olyan magas mint az NFL-nek vagy az NBA-nek, de ettől függetlenül még mindig hatalmas reklámértéke van. Ez az e-sportban még nem létezik, de itt a kulcsszó a még. A kaliforniai UCI és a chicagoi RMU már elindította az e-sport programját. Az angliai Staffordshire egyetem pedig 2017-ben egy csak az elektronikus sportok menedzsmentjével foglalkozó Bsc képzést indított útnak. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor a kínai Tencent befektető cég egyik nagyszabású projektje, hogy egy teljes várost hozzon létre, ahol mindent az elektronikus világ köré építenek fel, ebben pedig a tervek között egy egyetem építése is szerepel.

De csak ennyi hiányzik? Csak az utánpótlás nevelése választja el az e-sportokat attól, hogy igazi sportokká váljanak? A válasz erre megint csak nem. Egy-egy szezon előtt nincsen draft, a játékosokat nem keresik hivatalos felderítők és elenyésző olyan program és esemény van, ahol a fiatal tehetségek megmutathatnák, hogy őket lenne érdemes bevenni egy csapatba. A mostani rendszer szerint a csapatok az online ranglétrákon keresik a jelölteket vagy kisebb offline versenyeken akad meg rajtuk a szemük, ami persze messze nem fedi le a teljes szcénát. De azért már itt is lehet találni kivételt. Példának okáért tavaly, az NA régióban a LoL Challenger ranglétráról 25 játékost hívtak be a Riot hivatalos Scouting Grounds-jába, ahol 5 csapatot alakítottak ki, amit egyenként egy profi játékos irányított. A Riot itt lehetőséget adott a csapatoknak, hogy megnézzék a játékosokat és ha úgy tartja kedvük, akkor leszerződtessék őket. A programötlet jó volt, csak az eredménye volt felemás. Ha jól tudom akkor a Scouting Grounds után senki nem kapott ajánlatot. De azóta már volt egy másik próbálkozás is, amikor a Schalke 04 hirdette meg, hogy kiadó öt hely az induló a LoL csapatában. Akkor egyszerre több százan jelentkeztek, köztük olyan volt profik is mint P1noy vagy Tabbz. A Schalke minden jelentkezést megnézett és a legjobbakat ki is próbálta, majd pedig innen alakította ki az együttesét.

Egy biztos, ha a csapatok lépést akarnak tartani az iparág növekedési ütemével, akkor el kell kezdeni átvenni a tradicionális sportok módszereit. A tehetségnevelést már nagyon fiatal korban el kell kezdeni, fel kell építeni egy felderítő rendszert és a gyakorlatilag bele kell verni a közvéleménybe, hogy ez a világ nem feltétlenül rossz. Amíg az elmaradott előítéletek nem változnak meg, addig nagyon nehéz lesz kézzelfogható fejlődést elérni. De talán most már felnő egy olyan generáció, ami az elektronikus világban szocializálódott. Lassan olyan pozíciókba kerülnek, amiben igazi hatásuk lehet a piac és a közvélekedés fejlődésére. Ha pedig ez megtörténik, akkor fog igazán berobbanni az e-sprot.