Beszélgessünk a játékfüggőségről!

Fontos témában szólaltak meg amerikai pszichológusok.

Azt már szinte mindenki tapasztalhatta a saját bőrén, hogy milyen az, amikor annyira rácsúszunk egy játékra, hogy teljesen felemészti a szabadidőnket. Ez ideig-óráig poén és még kellemes szórakozás is, de hosszabb távon - mint minden túlzásba vitt dolognak - komolyabb következményei lehetnek. Ebben a témában publikált egy texasi klinikai pszichológus, dr. Anthony M. Bean, aki szerint újra kell gondolni mindent, amit eddig a videójáték-függőségről gondoltunk.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság lapjában megjelent cikkben három kollégájával karöltve kérdőjelezik meg a problémakör mögötti kutatási módszereket és azokat a törekvéseket, amivel a gyakorolatban szeretnék intézményesíteni a 'betegséget'. Javaslataik szerint amúgy is inkább "gaming disorder"-nek kellene hívni a jelenséget a DSM-ben (ami a már ismert pszichológiai zavarok enciklopédiája), mivel a témában még nem történt annyi kutatás, hogy csak úgy patologizálhassák a témakört.

Ráadásul a játékfüggőség Amerikában a teljes játékospopulációt tekintve nincs pontosan meghatározva, hiszen attól függően ugrál a 0.8% és 50% közötti tartományban, hogy éppen milyen tanulmányt olvasol róla. Ez annyit tesz, hogy 100 játékosból maximum 50 érintett a kérdésben, viszont Bean és kollégái szerint ez ettől még nem lehet bizonyíték egy újabb rendellenességre, valamint még rossz színben is tünteti fel egy csomó ember közkedvelt időtöltését.

Szerintük a legnagyobb probléma, hogy a szakemberek még mindig nem tudják pontosan, hogy tudományos szempontból mit jelent és takar a videójáték-függőség, hiszen a korábbi definiáláskor csak a függőséget vették alapul, aminek kiváltó okát kicserélték a videójátékokra, pedig az már most sejthető, hogy ez ennyire nem egyszerűen megérthető terület. Úgy gondolják, hogy a stigmatizálás helyett a szakmának el kellene gondolkodnia a kérdésen és mélyítenie az ismereteit, mivel ennyi erővel a futballrajongókra, vagy a könyvmolyokra is rá lehetne fogni, hogy függőségben szenvednek.

"Igen, ezek az emberek simán lehetnek depressziósak és használhatják arra a videójátékokat, hogy így küzdjenek meg valamilyen problémával. Viszont ennél fontosabb kérdések lennének, hogy jó, de mellette tud munkába járni? Tudja fizetni a számláit? Valamilyen szinten hasznos tagja a társadalomnak? Csak sajnos ezeket - jelenleg - senki nem kérdezi meg." - mondja Bean.

A pszichológus szerint ugyanis sok szülő csak annyit mond az otthon kockuló gyerekének, hogy "Úristen, te videójáték-függő vagy. Tedd le azonnal! Nem akarom még egyszer azt látni, hogy ilyen játékokkal játszol." Viszont pont ilyen mondatok azok, amik aztán teljesen le tudják lombozni az embereket, alapos próbának kitéve önbecsülésüket és lényegesen többet ártanak, mint használnak.

Természetesen ezzel nem akar senkit a szülei ellen hangolni, csak azt szeretné, ha sokkal nyitottabban állnának az emberek a kérdéshez, hiszen ez még igencsak képlékeny és egyúttal érzékeny témakör.