A FACEIT Majore lenne az eddigi legrosszabb?

Másfél hét még hátra van a rendezvényből, –így talán egy kicsit korai lenne ezt kijelenteni, nemde?

Elindult a londoni Major második szakasza, amit elég vegyes várakozás előzött meg az első hét technikai nehézségei után. Az elmúlt napokban szórakoztató –de valahol szomorúan igaz– mémek, valamint gyűlölködő kommentek tömkelegével díjazta a közösség a FACEIT és a Valve munkáját. Ezek között természetesen van, amit megérdemeltek, és van olyan is, ami túlzásokba esik, de abban szerintem mindnyájan egyetértünk, hogy ez a Major eddig messze van az álomtól.

Természetesen ezt nehéz megállapítani anélkül, hogy összehasonlítanánk a mostani eseményeket a korábbiakkal, ehhez pedig érdemes gyorsan átvenni, hogy mi volt a baj a FACEIT tornájával. Az első nap hibáit én általában sok-sok cukorral fogyasztom, mivel rendszerint nem csak a Majorökön, de majdnem minden nagyobb rendezvényen becsúszik legalább egy baki, amire aztán mindenki ráugrik. Legyen az egy egyszerű csúszás vagy egy kisebb elégedetlenkedés a játékosok részéről, mindig van valami, amin lehet csámcsogni a következő 24 órában.

Persze rögtön más a helyzet, ha egy három héten átívelő Majort szervez valaki, és az első öt napon hibát hibára halmoz szinte mindenki, akinek csak köze van hozzá. Folyamatos csúszások, streamleállások, gyenge gépek, kevés reggeli, kavarodás a talentek bejelentésénél és a legfájóbb mind közül, egy hangbug a Majorkliensben. Ráadásul a Major előtt is voltak elég csúnya PR-bukások a FACEIT részéről a szabályzattal és a kommentátorokkal kapcsolatban, ami egy átlagos néző számára egyértelműen inkompetenciát sugall.

Már egy hónapja érvényben van a szabály, de csak most jöttek rá a profik

A FACEIT kénytelen magyarázkodni az átigazolási szabályok megváltozástatása miatt.

Viszont a szervezőknek, sőt nekünk sincs miért aggódnunk. Egy rendezvényre mindig azért emlékezünk, hogy milyen volt a vége, és ez a Major még nagyon messze van a végétől. Szeptember 23-án játsszák a döntőt, addigra még minden hibát elháríthatnak. Néhány epikus küzdelem, egy izgalmas döntő, és rögtön nem az lesz a beszédtéma, hogy milyen rossz volt az első hét, hanem inkább az, hogy xy milyen kört hozott z csapat ellen. Ez a múltban is így működött, ezután sem fog változni.

Kár lenne letagadni vagy elterelni a figyelmet a problémákról, melyek ezidáig sokkal nagyobbnak tűnnek, mint a PGL sokat gyalázott Majorén történtek. Krakkó sok szempontból hasonló volt, de szerintem hatalmas különbséget jelent a hibák intenzitása. Nem voltak jók a gépek? A torna első napjain megoldották. Problémák adódtak a közvetítéssel, elment az internet? Ez csúszást és kemény kritikákat szült, de tettek érte, hogy napról napra jobb legyen, és folyamatosan kommunikáltak, hogy ne az olykor feleslegesen a közösségi médiában akadékoskodó profik határozzák meg az esemény visszhangját.

De a BIG-bug kezelése mind a PGL, mind a Valve számára csúf bukást jelentett. Egyszerűen nem lehet azt mondani egy ilyen hibára, hogy "használjátok nyugodtan, mert tudjátok hogy kell csinálni, tehát nem a BIG csal, ez csak egy játékmechanika a sok közül..." Ezt a hírhedt bugot csak egy héttel a Major után volt hajlandó kijavítani a fejlesztőgárda, a torna idején pedig az tűnt a legjobb megoldásnak, hogy a csapatok egymás között megegyeztek a tiltásáról. Az jól látszik, hogy a Valve tanult abból az esetből, mert a londoni Major alatt felbukkant hangbugot hotfixelték, bár így is mondhatnánk azt, hogy megkésve. Az első szakasz lement ezzel az idegesítő hibával, és MSL olyan drámát kavart belőle a kiesésük után, ami a torna után is meghatározhatja majd az emberek véleményét. Ha a jövőben valaha is felmerülne, hogy a FACEIT kapjon még egy Majort, akkor a nagy csúszások és a botrány emléke biztosan az ellenzők táborába terel majd egy elég nagy tömeget, és ezt a Valve is látja.

"Minden Majort az ESL-nek kéne csinálni!"

Írta a North csalódott kapitánya, miután kiestek a Major tornáról. Vele együtt többen súlyos hangproblémákra panaszkodnak.

Ha a Major egészét nézzük, akkor a megítélésben sokat javíthat a következő másfél hét. Ennyi van még hátra a döntőig, ami jóval hosszabb az átlagos nagy versenyek hosszától, és egy teljes Krakkó Majort lerendeztek ennyi nap alatt, tehát idő van a fejlődésre. Már csak az a kérdés, hogy mihez kezdenek ezzel a szervezők? Szerintem az első hét egy hatalmas pofon volt, de fel lehet még állni ezután, ha a hangsúlyt a meccsekre terelik és azok jók is. Utóbbihoz nyilván kell egy nagy adag szerencse is, de adott a Buchholz-rendszer hozzá, ami eddig elég jó seedeléseket hozott össze. Előbbihez már a hibák javítása és a játékosok visszajelzéseinek követése, valamint villámgyors reakciók kellenek. De ami a legfontosabb, többet nem szabad hibázniuk. Ha csak azt nézzük, hogy eddig mennyi hibát hoztak össze más Majorökkel szemben, akkor egyértelműen ez eddig a legrosszabb Counter-Strike világbajnokság. De akármilyen szervezési és technikai nehézségek történtek eddig, nem fog számítani. Ha a második szakasztól teljesítik az elvárásokat, akkor ez még lehet egy átlagos minőségű Major, –és ha van egy-két trükk a tarsolyukban a rájátszásra, akkor még bőven lehet ebből bármi.

Összegezve a gondolataimat, szerintem fontos, hogy foglalkozzunk a versenyszervezők által elkövetett hibákkal közösségi és média szinten is. De sokkal fontosabb, hogy amikor elindulnak a mérkőzések, akkor próbáljuk meg félretenni az előítéleteket. Nem csak a FACEIT, de általánosan minden szervező keményen dolgozik, hogy a legjobb rendezvényt tegye le az asztalra. Ez a FACEIT első egy hetes vagy annál hosszabb tornája. Elszúrták az első hetet? Igen. De még messze van a vége, és lehet ez még sokkal jobb vagy rosszabb is, –nem tudjuk. A PGL esetében a BIG-bug kezelése rányomta a bélyeget a teljes tornára, de Londonban a Valve is jobbnak bizonyult és javították, amint lehetett. Kritizálni kell őket a hibákért, de semmiképp sem szabad hátat fordítani a Majornek vagy értelmetlen fröcsögésbe kezdeni, mert ez a Counter-Strike ünnepe, és csakis két dolog számít a végén: a meccsek és a közösség. Tehát a címben szereplő kérdésre én csak annyit mondanék, hogy várjuk ki a végét!