Az okostelefon valóban tönkretenne, vagy csak az orrunknál fogva vezetnek minket?

A képernyő előtt töltött rengeteg idő nem okoz súlyos károkat a gyermekek, vagy akár a felnőttek mentális egészségében?

A közösség véleménye teljesen megosztott, vannak, akik ellene vannak, és vannak, akik mellette.

Egy egész generációt tönkretehettek az okostelefonok?

Nem szabad elfeledni, hogy annak idején a mikró, a tv, de még maga a papír alapú könyvek is óriási aggodalom alá estek, hisz nehogy már a fantázia elszakítsa az embert a valóságtól. Manapság a legnagyobb aggodalom a közösségi média illetve az okostelefonok körül alakult ki. Ennek legjobban a fiatalok vannak kitéve, hisz ők töltik a legtöbb időt a képernyő előtt, miközben a személyiségük még fejlődés alatt áll.

Az elmúlt hetekben három, egymásnak látszólag ellentmondásos tény látott napvilágot. Az eddig kutatások nagy része megkérdőjelezhető statisztikailag egy nagy tanulmány szerint. A sok időt a képernyő előtt töltő gyerekeknek megváltozik az agyuk. A brit gyerekorvosok új ajánlása szerint megfelelő bizonyíték hiányában nincs ok aggodalomra a képernyő előtt töltött idő miatt. Van-e okunk aggódni, vagy nincs, ennek jártunk utána.

Az „okostelefon-apokalipszis” egyik nagy harcosa Jean Twenge, a San Diego-i Állami Egyetem pszichológusa. Az i Generáció c. könyve 2018-ban jelent meg magyarul. Twenge szerint az i Generáció, kik 1995 után születtek, ezen fiatalok körében megugrottak a mentális problémák a 2000-es évek első évtizedének vége felé, ami időben egybeesik az okostelefonok elterjedésével. Twenge könyvét számos kritika érte, mert csak azokkal a kutatásokkal foglalkozik, melyek saját mondanivalóját támasztják alá. Figyelmen kívül hagyja az egyéni, illetve szociális körülményeket a hatások vizsgálata során, harmadrészt minden általa idézett kutatás csak átfedést talált a képernyőidő, illetve a mentális problémák között, tehát nem állítottak olyat, hogy az egyik okozhatná a másikat.Nagyon gyakran fölöslegesen keltünk pánikot olyan embereknél, akiknek semmi bajuk, s ezzel csak időt veszünk el azoktól, akiknek valódi segítségre van szükségük. Nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy káros lenne a képernyőidő, illetve maga a képernyőidő fogalma is leegyszerűsítő, önmagában szinte felesleges kizárólag az eltöltött idő mennyiségére alapozni, annak tartalma és kontextusa nélkül. A téma kutatása természetesen fontos, de az elkapkodott vagy elhamarkodott döntés rosszabb esetben káros is lenne. A gyerekek agya bármitől megváltozhat. Ez elég aggasztónak tűnhet, de tudni kell, hogy ez az agy fejlődésének természetes velejárója, miszerint mindenféle újdonság hatására formálódik, és önmagában nem következik belőle semmilyen katasztrófa. Néhány olyan gyermeknél, akik több, mint napi 7 órát töltöttek képernyő előtt, az agykéreg korai megvékonyodását figyelték meg. Maga a kéregvékonyodás szintén egy természetes jelenség, inkább az az érdekes, hogy ez az átalakulás ezeknél a gyerekeknél a vártnál korábban jelentkezett.

„Nem tudjuk, hogy ez jó-e vagy rossz, csak azt, hogy van. Ez az üzenet elsikkadt a kutatásunkról szóló hírekben: látjuk ezeket az összefüggéseket, de még nem tudjuk, mit jelentenek.” – nyilatkozta a projektet irányító Gaya Dowling.

Arra, hogy a képernyő előtt töltött idő összefüggésben van-e a rosszabb teszteredményekkel, vagy csak együtt járnak vele, ezekre a kérdésekre csak évek múlva kaphatunk választ. Ha például a sok képernyőidő együtt jár a depressziós tünetekkel, akkor lehetséges, hogy a sok okostelefonozás depressziót okoz, de az is, hogy akinek már alapból mentális problémái vannak, hajlik arra, hogy többet mobilozzon, amitől aztán vagy rosszabbul, vagy éppen jobban érzi magát, de az is előfordulhat, hogy eme két tényező egyirányba mozdul, de nem egymás hatására, hanem egy külső, harmadik tényező miatt. A legfőbb probléma, hogy ezek a tények és valós eredmények a közbeszédben hajlamosak elmosódni.

Idén január elején egy friss tanulmány jelent meg arról, hogy azok a lányok, akik sok időt töltenek a közösségi médiával, nagyobb eséllyel depressziósak, az azonban nem derült ki belőle, hogy a közösségi média az ok vagy a tünet-e. A fiúknál nem találtak semmilyen összefüggést.

Jean Twenge társaival még 2017-ben végzett egy tanulmányt, mely kapcsolatot mutatott ki az amerikai tinédzserek gyakoribb öngyilkossága, és depressziós tünetei, illetve a megnövekedett közösségi média használatuk között.

Az eredmény nagyon nagy médiafigyelmet kapott, de ennek a lényege már kevésbé. A kimutatott hatás ugyanis minimális volt: a depresszív tünetek mindössze 0,36%-ban jelentkeztek valóban ebből az okból adódóan, míg a maradék 99,64%-nak semmi köze nem volt hozzá. Ez a minimális, fél százalékot el nem érő érték is csak a lányoknál volt kimutatható, a fiúk esetében nem volt statisztikailag értelmezhető összefüggés. Amit találtak, az is csak korreláció volt, tehát nem derült ki pontosan, hogy az egyik okozza-e a másikat, csak ismételten a közbeszédben elmosódtak a valódi tények.A témában napvilágot látott kutatások statisztikai módszerei gyakran félrevezetőek. A kutatások eredménye torzításoknak vannak kitéve, hiszen ezeket rengeteg kutató, rengeteg fajta módon értelmezheti, melyek valóban értékes adatok, de egy-egy félreértés, vagy torzítást követően, hozzáadva a pici részleteket… így születnek az ellentmondásos vélemények is, egyetlen kutatásból.

A Digitális eszközök használata össztársadalmi szinten maximum a tinédzserkori mentális jólétben megfigyelhető variációk 0,4 százalékát magyarázhatja.

A digitális eszközök hatása tehát statisztikailag kimutatható, de gyakorlatilag pedig elhanyagolható, ezért a kutatók szerint sem indokolt a napjainkban is tapasztalható morális pánik a téma körül.

Vannak viszont olyan részei a digitális technológiának, amikről már most is pontosan tudjuk, hogy árthatnak a gyermekek számára, és a fő probléma, hogy ezek mellett elsiklunk, nem fordítunk rájuk megfelelő figyelmet. Például ilyen az adatvédelmi visszaélés, amelyek generálnak ekkora hangot, de kétségtelenül veszélyeztetik a gyerekeket. Hasonlóan fontos és egyértelmű veszély, a cyberbullying, azaz a gyerekek zaklatása a virtuális térben.De nem. A közmédia, a közbeszéd mégis azzal foglalkozik, hogy ki mennyit nézi a monitort. Szomorú, de egyben mégis igaz, hogy a valódi problémáktól elfordulunk, homokba dugjuk a fejünket és foglalkozunk inkább olyannal, ami talán nem is valós.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!