Esport1 - Mesterré válni hosszú folyamat

A legjobb e-sportolóknak nagyon sokat kell gyakorolnia és tanulnia, benned megvan hozzá a kitartás?

Az esportok csábító ereje hatalmasra nőtt mára. A gondolat, hogy egy videójátékkal el lehet érni pénzt, csillogást és hírnevet nagyon sok fiatalt húz be a kompetitív szférába. Mégis a hobbijátékos és a megélhetési játékosok között hatalmas a különbség. Ezek a különbségek teljesen más idegrendszeri kihívásokat jelentenek és ha túl gyorsan túl sokat szeretnél elérni visszafelé sülhet el a terved.

Biztosan emlékszel arra az első pár játékra arra a pár játékra, ami behúzott ebbe a világba. Általában ezek szociális kört, státuszt és legfőképpen a „NYERÉS” érzését generálják benned. A modern játékok pedig már a fejlesztési szakaszban ezekre az alapelemekre épülnek, hisz így tudnak aztán több példányt eladni, illetve szélesebb játszógárdát bevonzani. Az élvezet az, ami vissza-vissza csalogat a konzolodhoz vagy a PC-hez és ez az, amiért fejlődsz a játékban. A tanulási görbe pedig ugyanaz, mint minden egyébbel az életben. Amíg kezdő vagy, gyorsan jönnek a szintlépések, majd ez lelassul és több hónapig is eltarthat egy-egy apró előrelépés kiharcolása. Ezek aztán viszont a nagyobb kihívás miatt aztán nagyobb jutalommal is járnak és a nyereség érzeted is sokkal nagyobb lesz.

Szerintem a legnagyobb hibát ott követik el a profi játékosok, hogy csak a gyakorlás kerül középpontba. A szintet, ami ahhoz kellett, hogy profivá váljanak pusztán az hozta, hogy szerettek a játékkal játszani és szenvedélyesen, céllal álltak neki minden egyes partinak. Minden egyes nyerés pedig hozta magával a boldogsághormonokat, amik hajtották tovább a szekeret. Ha viszont napi 8-12 órában erre a dologra koncentrálsz csak, ami csak annyi, hogy legyen „jobb” a játékban, akkor a kezdeti élvezet gyorsan elillan és az idegrendszerünk meg is próbál tenni arról, hogy minél messzebb hajtson az unalmas és vesztes szituációtól. Jól tippelsz, itt jön be a kiégés.

Ahhoz viszont, hogy valaki elit szintre lépjen előre folyamatos és állandó fejlődésre van szükség. A hiba az, hogy sokan a gyakorlás automatikus velejárójaként tekintenek erre a fejlődésre. Így lehet az, hogy manapság a mennyiségi gyakorlás kerül középpontba. „Játsz többet és jobb leszel”. Ez az egyenlet viszont már rengeteg helyen megdőlt a profi sportban. Az erőemelésben például, ahol 3 fogásnemben kell minél nagyobb súlyt megmozgatnia a sportolóknak, már régóta szigorú periodizációk vannak használatban annak érdekében, hogy ne sérüljenek meg a versenyzők, és a fejlődésük folyamatos legyen. Ha túl sokat akarna valaki túl gyorsan, azt a teste hamar jelezni fogja általában egy sérülés formájában, és kispadra küldi.

Ez a lerobbanás az esportolóknál messze nem ilyen szembetűnő és csak hosszú évek szenvedése után buknak ki a sportjukból, addig is járva a jónak tartott „egész napos darálás” útját. A kiégés jelei a kompetitív üzleti szférából már jól ismertek. Viszont míg ott megengedhetik maguknak, hogy alibizve kihúzzanak pár hetet, hónapot, amíg regenerálódik a szervezetük, addig az esportban folyamatos teljesítési kényszer van.

És hogy mit tudsz tenni, hogy ez elkerüljön téged? Legelőször is ismerd meg magadat, a testedet. „Sajnos” nem gépek vagyunk, akiknek csak futtatnia kell a programot, hogy jobbá váljon. Az idegrendszered ellenállósága és tanulási hajlandósága épp olyan készség, mint egy erőemelőnek az izmai. Fejleszthető, felkészíthető a rá váró kihívásokra.

Tanulj meg újra örülni dolgoknak. Teljesen mindegy, mi az, hisz ez mindenkinek más lesz, de a lényeg, hogy reflektálj erre az érzésre és célodként tűzd ki, hogy a gyakorlásaid alatt megtaláld ugyanezt az érzést. Például ne csak simán fejeket lövöldözz CS:GO célzás gyakorlás közben, hanem állíts be részcélokat, amik kihívást jelentenek. Amikor ezeket a saját mini célokat eléred a tested küldeni fogja az örömhormonokat, amikre aztán reflektálva újra örülni tudsz majd a szintlépéseknek.

Fókuszálj a minőségi és kevésbé a mennyiségi edzésre. Célzottan vadászd le és elimináld a gyengepontjaid, hisz hosszútávon ez a sokoldalúság fog jobb játékossá tenni. Ez tud majd olyan kihívásokat támasztani, amik újra megtanítanak szerénynek maradni, és örülni az újonnan megszerzett készségeknek. Ennek az örömnek pedig a meglátása, értékelése és megélése fogja hozni azt a hosszútávú elhivatottságot és fejlődést, ami a legjobbak közé fog emelni.