Esport1 - Interjú Fleav édesanyjával

Kolor csapattársának, Fleav édesanyjával készített interjút Esport Anyu.

Több mint két éve –kisebb-nagyobb szünetekkel- csapattársak a fiaink, és mi még nem is találkoztunk. Mostanáig. A V4 után Fodorné Évával beszélgettünk. Igaz, csak virtuálisan, de megbeszéltük, hogy legközelebb már együtt fogunk szurkolni a nagyszínpad előtt.

Két éve, amikor a fiam hazahozta az első profi szerződését, 17 éves volt. Először hallani sem akartam róla. Tulajdonképpen az apjának köszönheti, hogy elindulhatott a karrierje. Pár héttel később Levi is bekopogtatott hozzád, zsebében a szerződéssel. Ő, még csak 16 éves volt akkor. Mit éreztél, hogyan reagáltál először?

"Először szóhoz sem jutottam, rengeteg minden kavargott bennem. Mi lesz az iskolával, vajon hogy fogja bírni, nem fog e teljesen kimerülni, hiszen délelőtt iskola, délután egészen éjfélig gyakorlás, és meccsek. Átbeszéltük az édesapjával is, ki hogyan látja a jövőt. Levente nagyon tudatos és kitartó személyiség, és láttuk rajta, hogy nagyon, de nagyon szeretné ezt csinálni, szeretne profi e-sportoló lenni. Úgy döntöttünk, hogy támogatni fogjuk."

koloRRR után FLEAV is a Prophecy-hez igazolt!

Nem is oly régen arról számoltunk be, hogy az újjáalakult PIXEL két játékost is cserélni kényszerült, most pedig az egyik távozó sorsáról hullott le a lepel! DEv jelentette be Facebook-on a cseréket, az indok, hogy nem mentek jól a praccok.

A nyár végével lejárt a szerződésük a Prophecy-nél, de azzal a lendülettel meg is érkezett az új kontrakt. Mi, a sok utazás miatt, akkor úgy döntöttünk, hogy a fiam magántanuló lesz. Ez volt akkor a legcélszerűbb, mert a sok hiányzást egyszerűen lehetetlen lett volna leigazolni. Ti is ehhez folyamodtatok? Mit szólt az iskola a döntésetekhez?

"Mi is hasonló helyzetbe kerültünk. Először megpróbált az iskola segíteni, igazgatói engedéllyel maradhatott távol a tanórákról. Ezt, azonban nem tudta sokáig vállalni az igazgató, pedig nagyon büszkék voltak Levire. Ekkor döntöttem el, hogy kiveszem az iskolából. Leültem az apukájával megbeszélni, hogy ő is úgy látja-e ahogy én. Szerencsére nem ütköztem akadályba, így közös döntés alapján kivettük a suliból, hogy arra tudjon koncentrálni, amiben nagyon jó, és amit nagyon szeretne csinálni. Próbáltam magántanulónak beíratni, de mivel ez egy középiskola volt, nem adtak rá lehetőséget. Így, maradt az e-érettségi. (a diák interneten keresztül kapja a beadandó feladatokat, és negyedéves vizsgákat kell tennie * a szerk.)"

A Game-Agents-sel nagyon sok, szép siker van mögöttük. Novemberben lejutottak a WESG-re Barcelonába, következő márciusban ők képviselhették Magyarországot a V4-en. Szép karrier volt születőben. Én mégis sokat rágódtam, hogy jól döntöttünk e, nem lett volna e jobb egy „polgári” foglalkozás. Te mennyire tudtad elfogadni, hogy profi e-sportoló lett a fiad? Mit szólt mindehhez a család?

"Eleinte sokat morfondíroztam, hogy helyesen döntöttünk-e. Mára már odáig jutottam, hogy minden meccset, amit közvetítenek, izgatottan nézek, és ha van offline verseny, akkor ott a helyem. Büszke vagyok arra, amit eddig elért, elértek, nem bántam meg a döntésünket. A család először nagyon ellene volt a dolognak, főleg, hogy kivettük a suliból, és nem is értették, hogy mi az, hogy e-sportoló. Mára már ők is elfogadták a helyzetet, olyannyira, hogy mindenki várja a telefonhívást, hogy mi lett a mérkőzés eredménye."

A szűkebb baráti köröm és a közeli munkatársak megértéssel és támogatással fogadták a döntésünket. Sokszor azonban teljesen UFO-nak érzem magam, amikor el kell magyaráznom egy ismerősnek, régi barátnak, hogy mivel is foglalkozik a fiam. Te hogy vagy ezzel?

"A baráti köröm, és a munkatársaim egy része fenntartással van az e-sport iránt, így nekik nem is mondom, hogy mivel foglalkozik a fiam. Viszont akik támogatnak, azoknak valamelyest egyszerűbb volt elmagyaráznom, de még így is furán néztek rám. Vannak azonban fiatalabb munkatársaim, akiknek elég annyit mondanom, hogy: e-sport, CSGO. Ifjú kollégáim, még a V4-re is eljöttek szurkolni."

Bár, már sokat fejlődtem, sőt egy teljes cikket is írtam a trollkodókról, mégis sokszor nehéz feldolgoznom, amikor bántják a csapatot, a játékosokat, vagy éppen a gyereket. Te mennyire tudod magad távol tartani ezektől a dolgoktól? Esetleg, nincs valami jó taktikád erre?

"Amikor nézem a hozzászólásokat, sokszor bennem is felmegy a pumpa, hogy milyen alapon bírálják őket, hiszen nem is tudnak semmit. Nem látnak bele a mindennapi életükbe, nem tudják, hogy mennyi gyakorlás és keserves óra áll mögöttük. Ilyenkor próbálom magam nyugtatni, hogy csak heccből, a saját maguk szórakoztatására írják, amit írnak. Így, talán könnyebb átlendülnöm nekem is ezeken a dolgokon."

Trollkodók és haterek - Esport Anyu, 7. rész

A közösségi média megjelenésével egyidősek a trollkodók és a haterek. A rosszindulatú, negatív kommentek, tehát 10-15 éve vannak jelen az életünkben. Korábban elég nehezen kezeltem ezeket a dolgokat. Szerencsére, tudok azért fejlődést felmutatni (persze nem a beszólásokban, hanem az elengedésben. ☺ ) Ha már ennyire foglalkoztat, akkor gondoltam körbejárom egy kicsit.

A két év alatt rengeteg szép sikert értek el, de legalább ennyi volt a kudarc is. Nem egyszerű ezeket feldolgozni, talpra állni, és újra kezdeni a küzdelmet. Téged mennyire viselnek meg a vereségek? Levinek tudsz ebben segíteni, egyáltalán hagyja, hogy segíts?

"Amikor vereséget szenvednek, zaklatott vagyok, napokig még tépelődőm rajta. Hogyan vigasztalhatnám meg? Ez a legnehezebb feladata egy szülőnek. Amikor látom, hogy szomorú, és igazából semmire nincs ráhatásom. Ez nem egy házi feladat, amiben tudnék neki segíteni. Ezt magának, és a csapatnak kell megoldania, hogy jobbak, és a legjobbak legyenek. Mivel vigasztalni nem lehet, ezért a hozzáállásommal mutatom ki azt, hogy mellette állok, és hogy ne csüggedjen, hiszen rengeteg lehetőség van még a bizonyításra, a győzelemre."

Végül azt szeretném megkérdezni, hogy mit üzensz azoknak a szülőknek, akik most vannak abban a cipőben, amiben mi voltunk anno?

"Bátorítani szeretnék minden szülőt, akinek a gyermeke komolyan gondolja az e-sportot, és persze van hozzá tehetsége, és kitartása. Nem kell félni az újtól. Ez a jövő. Hinni kell gyermekünk sikerében, hagyni, hogy hadd csinálja azt, amiben sikeres, és amit szeret. Persze bizonyos keretek között. Az e-sport rengeteg új dolgot fog tanítani. Megtanulnak csapatban dolgozni, alkalmazkodni, és nem utolsó sorban gyakorolják az idegen nyelvet."