Esport1 - Akkor nyugodtam meg, amikor átvette a diplomáját.

Esport Anyu ezúttal Málovics "Gabesson" Gábor édesanyjával készített interjút!

Gabesson és kolor jó pár éve együtt játszanak, országos hírű barátok, és laktak is már együtt. Ezért is gondoltam úgy, hogy megkeresem az édesanyját, Málovics Évát, és elbeszélgetünk az e-sport nagy dolgairól, mert igazán kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan élte meg ezt a történetet.

Ha jól számolom, legalább négy éve játszanak együtt a fiaink egy olyan modern sportág keretein belül, ami még mindig sokak szemében szálka. A mi gyermekeink pedig ebből próbálnak megélni. Te mit gondolsz az e-sportról, egyáltalán sportnak tekinted?

Igen, ma már sportnak tekintem, de átéltem a „kocka” gyermek édesanyjának lenni különböző stádiumait. Gabi a harmadik gyermekünk, és mivel mindketten dolgoztunk, nagyszülők nem voltak a közelben, így örültünk az „e-bébiszitternek”, és ennek veszélyeit sem ismertük fel először. Gabit tulajdonképpen minden érdekelte, úszott, sakkozott, jól tanult, és egyre jobban szerette a számítógépes játékokat. Úgy emlékszem, hogy minden újdonságot kipróbált, akkor még cd-ket kért az ünnepekre a különböző játékokkal. Egyre több időt töltött a számítógép előtt és az interneten. Nem csak játszott, onnét tájékozódott a dolgokról, filmeket nézett, mindig rengeteg baráttal chatelt közben.

Középiskolás korában már elkezdett késő estig játszani, ebből persze konfliktusaink voltak, mert másnap nyolcra iskolába kellett menni. Ekkor értek az első meglepetések. A játék „melléktermékeként” országos gépíró versenyt nyert magyar nyelven, angolul pedig második helyezést. A gépírás tanárnő mondta, hogy egészen rendkívüli keze van, nemzetközi szinten is jó eredményeket érhetne el. Gabi ezt nem folytatta, őt a játék érdekelte már akkor is igazán. Természetesen aggódtunk, hogy mi lesz ebből, csak akkor lettem kissé nyugodtabb, amikor átvette a diplomáját.

Amikor Gábor elkezdett CSGO-zni, még kevésbé volt ismert és elfogadott az e-sport, mint napjainkban. Mit szóltál hozzá, amikor azzal állt elő, hogy ő bizony ezt tűzte ki élete céljául? Egyetemi tanárként, gondolom más karriert álmodtál meg neki.

Természetesen szerettem volna, ha ő is érdeklődött volna az egyetemi karrier iránt, a tehetsége meg volt hozzá, de őt ez a világ nem vonzotta. A CSGO-t, mint szakmát egy kissé furcsa elképzelésnek tartottam, amiből ki fog nőni. Amíg egyetemre járt, nem szóltunk bele abba, hogy mivel tölti a szabadidejét. Játéknak tekintettük, nem nagyon értettük, hogy miért veszi ezt annyira komolyan, miért öl bele olyan sok erőfeszítést, időt. Nem hittem el, hogy ebből meg lehet élni. Ő próbálkozott a „hagyományos” munka világával is, Budapesten dolgozott a közszférában, új barátokra tett szert, szerette a kollégáit, de azt a munkát két évig bírta, visszatért a CSGO-hoz.

Az elején nagyon nem akartam ezt az egész „e-sportosdit”. Akkor értékeltem át mindent, amikor megkapta az első profi szerződését. Nálad, mikor jött el az a pont, amikor már nem csak elfogadtad a döntését, de támogatásodról is biztosítottad.

Miután otthagyta a közszférát, megint vártuk, hogy valami megfelelőbb munkát talál, s ekkor derült ki lassan számunkra, hogy neki ez a munkája, kapott szerződéseket, megbízásokat, a médiákban is felkérték különböző ezzel kapcsolatos feladatokra, és most már látjuk, hogy ez egy szakma, és valóban nem véletlenül nevezik e-sportnak. Gabinak több mint tíz éve igazi belső motivációja van ez iránt, ami nem jelent mást, mint hogy nagyon élvezi ezt a tevékenységet, és komolyan foglalkozik vele időt, energiát nem kímélve. Ezt már illik elfogadni és tiszteletben tartani úgy vélem.

Mit éreztél, amikor el kellett magyaráznod valakinek, hogy mivel is foglalkozik a fiad?

Miután rájöttem, hogy neki tényleg ez a munka való, nagyon elhivatottan végzi, komoly szakértelme van ezen a területen, azóta azt mondom, ha kérdezik, hogy a kisebb fiam gamer, persze nem mindenki érti pontosan, hogy miről is van szó, ilyenkor elmagyarázom. Mi büszkék vagyunk a sikereire, és arra, hogy mennyire komolyan veszi mind a játékot, mind a csapatot, az embereket, akikkel együtt csinálja.

Bluerzor mami interjú - Esport Anyu, 13. rész

Esport Anyu | 19/07/05 19:00 Esport Anyu interjúja Magyarország egyik legkiemelkedőbb e-sportolójának édesanyjával. Egy korábbi cikkben arra biztattam az olvasókat, hogy amennyiben szeretnék megosztani a történetüket, bátran tegyék meg. Mostanáig nem akadt jelentkező. Egy nagyon lelkes olvasó, viszont többször hozzászólt a cikkeimhez, gondoltam, utánanézek, ki is ő.

Rengeteg szép sikert éltek már meg együtt, sőt merem remélni, hogy a java most kezdődik. Sokszor azonban ott a kétely bennem, hogy jól döntöttünk –e, nem lett volna –e szerencsésebb dolog egy polgári foglalkozás felé terelni őt. Te mennyire vagy nyugodt Gabi jövőjét illetően?

Nem vagyok nyugodt, de nyugtalan sem. A munka világa olyan mértékben változik a felénk közeledő „technikai cunami” miatt, hogy elképzelni sem tudjuk, hogy milyen szakmák lesznek 10- 15 év múlva, és melyekre nem lesz semmi szükség. Amikor unokaöcsém az írországi Amazonnál felvételizett, azt mondta, ha felveszik, akkor Gabit fogja hívni drónpilótának, mert nagyon jó kompetenciája van ehhez a szakmához. Ekkor nagyon megkönnyebbültem, mert rájöttem, hogy a jövő sok olyan munkalehetőséget hozhat, amire mi, az idősebb generáció nem is gondolunk, a fiatalok pedig játszva szerzik meg ehhez a kompetenciákat.

Ahogy kijutott a fiam az angol ligába, azóta nézzük a meccseit. A legtöbbet online, de a nevesebb rendezvényeket élőben is. Te milyen formában követed nyomon Gábor karrierjét?

Mindent megnézünk, amit csak lehet, és egyre jobban értjük magát a játékot is. Mindig nagyon szurkolunk a csapatnak, és a TV-ben is nézzük most az RTL+ műsorát, amiben elég hosszan mutatja be a CSGO –t, annak különböző részleteit. Persze unokám és osztálytársai mindezt sokkal jobban értik, és rajongók is vannak közöttük.

Bár a többség csak a csillogást látja ebből az egészből, de a profi CS egy nagyon nehéz világ. Beszélgettünk már erről többször a gyerekkel, és oda jutottunk, hogy jóval egyszerűbb lett volna a diákélet. Itt nem egyszerűen jónak kell lenni, hanem folyamatosan a legjobbnak. Rengeteg kudarc, szenvedés, idő és energia mire nagy nehezen jönnek az eredmények. Mivel az ő szintjükön még nincsen jelen állandó mental coach, ott vannak ők egymásnak, a csapat és ott vagyunk mi, a család. Te mennyire tudsz segíteni Gabinak feldolgozni a kudarcokat, és újra talpra állni, egyáltalán hagyja, hogy segíts neki ebben?

Kifejezetten nem kért segítséget, én magam is meglepődtem, hogy most, miután nem kerültek be a V4 Future Sports Festivalra, milyen gyorsan új csapatot szerveztek, talpra álltak, folytatták a csapatjátékot. De meglátogattuk többször is, sokat beszélgettünk, és nagyon örültem, hogy optimistán néz a jövőbe az új csapattal.

Végül a klasszikus záró kérdésem következik feléd is. Mit üzensz azoknak a szülőknek, akik most vannak abban a cipőben, amiben mi voltunk anno, a kezdetekkor.

Természetes az aggódás a gyerekeink jövőjéért, de a nagyon komoly érdeklődést és belső motivációt nem szabad letörni, főként úgy, hogy már a közeljövő valószínűleg olyan hatalmas változásokat fog hozni a munka világában, amit jelenleg elképzelni sem tudunk.

Éva köszönöm az interjút, remélem, egyszer személyesen is folytatjuk.