Hirdetés

E-sportolót tessék - Így működik az e-sport játékos piac

Az e-sport játékospiac rohamléptekkel zárkózik fel a tradicionális sportokhoz. Már itt is kezdenek az ég felé törni a fizetések.

Hirdetés

Ha valakinek eszébe jut az NBA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség vagy egy olyan szervezet, ami egy durván populáris csapatsportot tömörít, akkor a legtöbb esetben van egy elképzelésünk arról, hogy az ottani játékosok, hogy váltanak csapatot. Jönnek a hírek, hogy Ronaldoért x millió eurót fizetett a Juve és Lebron James is Y millió dollárt húzott be, mikor a Lakersbe igazolt. Nagyjából tisztában vagyunk azzal, hogy a nagy csapatok évekre kötnek szerződést a játékosokkal és ezen időszak alatt, leginkább csak akkor mehet el valaki, ha egy másik szervezet kivásárolja. Egyébként, ha a szerződés lejár, akkor oda megy valaki, ahova akar.

Ma már az esport piac is majdnem így működik, de mielőtt közelebbről megvizsgálnánk, hogy pontosan mit is takar ez a majdnem, ugorjunk vissza az időbe egy 10 évet. Sokszor hallani, hogy az esport piac olyan mint a vadnyugat volt anno. Elvileg voltak/vannak szabályok és rendelkezések, a történéseket mégis az formálja, aki erős. Ez a banditák idejében azt jelentette, hogy az diktált, aki a legnagyobbat ütötte, a videojátékoknál pedig az mondta meg a tutit, aki a pénzt hozta. Ebből fakadóan a játékosok folyamatosan vándoroltak, váltottak csapatot és szervezetet. Persze ez vezetett csak az igazi feszültségekhez. Mivel szabályozás nem volt, így mindenki azt csinált amit akart. Ha valaki ráígért egy fizetésre és a szervezetet nem védte szerződés, akkor minden további nélkül mehetett a tranzakció. Ez és persze ennek a metodikának a különböző válfajai még saját kifejezéssel is rendelkezik, ami az angol ‘poaching’ és ugyan nem az esportokra találták ezt ki, de itt élte reneszánszát a fogalom. Azóta változott a helyzet, ahogy fejlődik az iparág, úgy jön elő egyre erősebben a szereplők igénye a pontos papírozásra.

A Franchise rendszer

2 évvel ezelőtt az NA LCS és az OWL megnyitotta a kapuit a csapatok előtt és egy ‘kisebb’ összegért garantált helyeket kezdtek árulni a bajnokságokban. A kisebb összeg persze milliós pénzeket takar és egy ilyen tranzakció után érthető, hogy a befektetők bizony garanciát akarnak arra, hogy a játékosaik nem hagyják őket ott a szezon közepén, hogy a riválisnál kezdjenek játszani. A Riot Games esetében a csapatok szerződést kötnek a játékosokkal, amiben szerepel, hogy ki meddig marad egy-egy szervezetnél. Ezen kívül minden évben van egy átigazolási ‘ablak’, ami 2019-ben november 19-én nyílt meg és nemrég ért véget. A játékosok csak ebben az idő periódusban ‘válthattak mezt’ és ezeket egyébként még a Riotnak is jóvá kellett hagynia. Az OWL nagyon hasonló rendszerben működik, de náluk az átigazolási szezon szeptember 30-án kezdődött és a csapatoknak novemberig szerződésekkel kell alátámasztaniuk, hogy legalább 8 aktív játékosuk van.

Fenti rendszer egyelőre kevés helyen létezik tökéletesen, de a szerződések az utóbbi években az e-sport szinte minden top ágazatában kötelező kellékké váltak. Ez nem jelenti azt, hogy a fejlődő e-sport ligákban ne lenne ebből gond. Amikor arról hallunk, hogy egy csapat egy év alatt hat felállással próbálkozik, akkor tudható, hogy ott bizony nincsenek rendbe a papírok, de ez már egy másik botrány és egy másik történet.

Scouting és draft

Ahogy nemrég egy interjúban Vizicsacsi is elmondta, öt évvel ezelőtt könnyebb volt eljutni a legnagyobb versenyekig. Ha valakiben megvolt a tehetség és kitartó volt, akkor egy idő után megtalálta az utat a legfelsőbb szintekig. Ma viszont a legfelsőbb körök már zártak, ahova csak akkor juthat el valaki, ha felfigyelt rá egy ügynök és rajta keresztül egy szervezet. Azért még van másik út is. Teszem azt, össze kell haverkodni a már most profi ligákban játszókkal, őket kell lenyűgözni és utána ők is a vezetés figyelmébe ajánlhatnak valakit. Ez mondjuk a nehezebb út.

A cikk a következő oldalon folytatódik

Hirdetés
Légy Te az első hozzászóló!
Lépj be, ha hozzá akarsz szólni!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezeket olvastad már ?