Végéhez ért az e-sport apukákkal készült interjúsorozat! Lássuk a konklúziót!

Mielőtt belevágunk a folytatásba, hadd osszam meg veletek, hogy miért a szívem csücske ez a mini sorozat. Mindig is úgy gondoltam, hogy az apai minta, az apával történő beszélgetések rendkívül fontosak egy gyerek életében. Egy apa, teljesen más szemszögből látja a dolgokat, más konklúziókat von le, mást tart fontosnak, mint egy anya. Mindkét szülői vélemény, mindkét támogatás elengedhetetlen a gyerek harmonikus fejlődéséhez. A befejező részben választ kapunk arra is, hogy milyen jó tanácsokkal látják el az édesapák e-sportoló fiaikat. Beszélgetőpartnereim Málovics János, Fodor Miklós és Domoszlay Attila.

Mit szóltok, hogy a dán ás amerikai hadsereg is nyit az e-sport felé? Az amerikai hadsereg a közeljövőben már nem a Super Bowl-on fog toborozni, hanem különböző e-sport rendezvényeken. A dán pedig szívesen toborozna katonákat az e-sportolók közül. Vajon a kompetenciáik miatt?

MJ: Jó hír, örülök, hogy hasznosítani tudják majd a tudásukat, megszerzett kompetenciáikat, és talán ez is azt mutatja, hogy (szinte biztosan) a polgári életben is egyre fontosabb tudás lesz majd az övék (is).

FM: Teljes mértékben megértem a folyamatot, hiszen, mint mondtam az előzőekben, a mai világban ez egy életszerű sportjáték, ami a honvédelem terrorelhárításnál akár „tananyag” is lehetne.

DA: Mi is látjuk a mérkőzéseken, hogy milyen rendkívül gyorsan reagálnak szituációkra, a hadsereg ezt még jobban tudja, hogy ezek milyen képességeket takarnak. Így nem csodálkozom egyáltalán.

Mit üzentek azoknak az apukáknak, akik most vannak az elején?

MJ: Nem is tudom. Talán, hogy ne (csupán) haszontalan játékra pazarolt időnek tekintsék a sok e-sportos tevékenységet, amit a gyerekük „űz” és amiről le szeretnék szoktatni, hanem próbálják elfogadni ezt is jó dolognak, mint másfajta szabadidős tevékenységet – és főleg próbálják elfogadni a gyereküket ezzel a játék, e-sport szeretetükkel együtt.

FM: Leginkább azt, hogy adjunk időt a gyereknek, hogy kipróbálhassa képességeit!

DA: Nehéz erre válaszolnom, mert az elején csak azt láttam, hogy minden idejét, energiáját ebbe a „játékba” fekteti, amire akkoriban még más szemmel néztem, és bíztam benne, hogy majd kinövi. A változás nálam akkor történt, amikor jött egy felkérés, hogy vegyen részt egy külföldön rendezendő versenyen. Attól kezdve támogatom, megbízom benne, és hiszem, hogy a képességei révén eljuthat a legjobbak közé, és ezen az útján mindenben támogatjuk. Ugyanakkor féltjük is, biztosítva neki a nyugodt családi hátteret. Mivel én sportként tekintek az e-sportra, azt tudom javasolni az elején járó apukáknak, hogy támogassák benne a gyereküket, ahogy tennék más sportban is.

Végül, de nem utolsó sorban, milyen apai jó tanácsotok van – ami megosztható, csak így négyszemközt - az e-sportoló fiatoknak?

MJ: Nagy közhelyeket tudok mondani csak, amiket persze – a koromnál fogva már – nem tartok bolondságnak, ilyeneket, hogy: „Ép testben, ép lélek”(törődjenek a fizikai állapotukkal is). Vagy „Amit Petike nem tanul meg, azt Péter sem fogja tudni”(ne hanyagolják el az iskolát sem, az ott megszerezhető hasznos tudás nehezem pótolható). Vagyis egyszerűen: nem kell azonnal mindent egy lapra feltenni. Az álmaikat persze ne adják fel, tegyék próbára magukat. Ugyanakkor az élsportot egyszer abba kell hagyni, ez minden területen így van és ezzel is számolni kell.

FM: „Légy továbbra is ilyen kitartó, eltökélt, hiszen nagyon tehetséges vagy. A sok munka előbb-utóbb beérik és el fogod érni a kitűzött célodat. Soha ne csüggedj, hiszen mindig jön egy új nap, új lehetőségekkel, sikerekkel”.

DA: „Ha még mindig az álmod, hogy ott leszel a legjobbak között (vagy a legjobb légy?), akkor tudom, hogy ha megteszel érte mindent, akkor ez teljesülni is fog. Ez sok lemondással, néha kudarcokkal fog járni, de ha még megvan az elszántság benned, akkor legyőzöd majd ezeket az akadályokat is.”

Kedves Apukák, köszönöm szépen az őszinteséget. Köszönöm az interjút!

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!