Hulkeinstein: Megnyerni egy bajnoki címet egyszerű, de megvédeni már más tészta

Címvédőként emelhette magasba a trófeát Hulkeinstein, de mi áll az újabb sikeres szezon hátterében?

Balázs "Hulkeinstein" Sebestyén parádés játékkal, magabiztos húzásokkal és kiegyensúlyozott teljesítménnyel ért fel ismét a csúcsra. A K&H MNEB második szezonjában megvédte bajnoki címét, de mi a titka a LvL Up Esport versenyzőjének? Erre is válaszolt Hulki!

A K&H MNEB második Hearthstone szezonja előtt milyen érzések kavarogtak benned úgy, hogy tudtad, hogy jelentős kihagyással kell szembenézned a legjobb magyar játékosokkal?

"Nem túl nagy magabiztossággal kezdtem a szezont, mivel ahogy te is említed, volt egy hosszabb kihagyásom. Számomra is eljött az a pont, ami minden HS-játékos életében eljön előbb-utóbb: egyszerűen kiégtem. A Descent of dragons metáját hamar meguntam és mivel verseny sem volt, ezért eljutottam arra a pontra, hogy hetekig meg sem nyitottam a játékot az év elején. Miután bejelentésre került a bajnokság, elkezdtem lassan játszogatni, de hamar elment tőle újra a kedvem, mert az adventure ellenére gyakorlatilag semmi nem változott a metában. Emiatt főleg az első kupán éreztem azt, hogy nem vagyok elég felkészült, ami hamar ki is jött, nem ment túl jól a játék. Az önbizalom hiánya elég nagy gond a HS-ben, főleg amiatt, mert így gyakran nem tudod megválaszolni azt a kérdést, hogy: „Milyen módon akarom megnyerni ezt az adott meccset, mi a gameplan?” Ez az egyik legfontosabb elméleti koncepció, ha nem tudod mi a jó gameplan egy matchupban, félig már vesztettél is. Ilyenkor jönnek azok a playek, amik nem a „Play2Win” hanem az „Avoid Losing” kategóriába illeszkednek."

Viszonylag gyorsan belerázódtál a versenyzésbe, jöttek is a sorozatos győzelmek. Ennek mi lehet az oka? Mitől lesz valaki jó versenyjátékos?

"Amikor arról beszél valaki, hogy a HS hazai (és nemzetközi) mezőnye viszonylag stabil és nehéz betörni, akkor erre a belerázódásra gondol a gyakorlatban. Elindulni, nevezni, sőt még meccseket nyerni is viszonylag egyszerű, viszont az igazi tapasztalat akkor jön ki, amikor elkezdődik a hétről-hétre való készülés. A meták változnak, viszont maga a készülési folyamat/rituálé ugyanaz marad, amit sokkal könnyebb felvenni, ha az ember már megtapasztalta néhányszor. Ezek a K&H MNEB-hez hasonló nagy versenyek sokkal inkább hasonlíthatók egy maratonhoz, mint egy sprinthez – meg kell szokni a monotonitást és azt, hogy most bizony hetekig minden szombat este munka van, nem pedig pihenés. Ebben mi a LvL Upnál kifejezetten jók vagyunk, megvan a saját felkészülési folyamatunk, amiről tudjuk, hogy működik a gyakorlatban is, valamint az alapcsapatunk meg is szokta azt, hogy ez mivel jár, nincsenek meglepetések vagy kellemetlen élmények. Az ehhez való alkalmazkodás egy fontos eleme annak, hogy valaki jó versenyjátékos legyen."

Nagyrészt emiatt javult az én teljesítményem is a 2. és a 3. kupán, ennyi idő már elég volt hogy felvegyem a meta ritmusát és megtanuljam az új matchupokat. Amint ez megvolt, a lineup-összerakás már rutinná vált, a csapattal ki tudtuk olvasni a százalékokból, hogy milyen paklikat kell hozni ebben a metában."

A kiegészítő alapjaiban változtatta meg a K&H MNEB versenymetáját. Te mit vártál előzetesen az Ashes of Outlandtől, végül mi igazolódott be a sejtéseidből?

"Én nagyon vártam a kieget, mert tudtam hogy ez lesz az a tényező, amivel végre nem csak utolérhetem, de meg is előzhetem a mezőnyt. Alapvetően minél több az újdonság, annál jobban kijönnek a játékosok közötti különbségek és a játék ismerete és megértése. Egy új metában sosincsenek tökéletes listák egy paklihoz sem, ezért tudni kell hatékonyan tesztelni és kiolvasni, hogy a többiek mivel készülhetnek. Amint megjött a kieg, azonnal elkezdtek gyűlni a győzelmeim, ami főleg ennek köszönhető – nem tartom magam jó deck buildernek, viszont tudom, hogy a világ legjobbjai mivel játszanak és látom, hogy a listák közül melyik hogy működik. Ezzel a tudással pedig már sokkal egyszerűbben át lehet menni a mezőnyön – sokan gyakran túlkomplikálják ezeket a meta-váltásokat. Ez volt a döntőbe jutás kulcsa idén és itt jött vissza az önbizalmam is – 3 hét alatt gyakorlatilag 3 meccset vesztettem 18-ból.

A kiegészítőtől azt vártam, hogy a DH felforgatja a versenymetát is – ez beigazolódott, sőt, túlságosan is erősre sikerült a class. A gyakori nerfeknek duplán örültem – egyrészt alapvetően is örömteli a gyors Blizz-reakció, másrészt pedig ahogy említettem, minél több a változás, annál magabiztosabbnak érzem magam a mezőny átlagához képest. Voltak egyébként kártyák, amikkel kapcsolatban nagyon nem lett igazam (Teront vártam pl. metabreakernek), de azért hatalmas meglepetések nem értek – talán a kombó Warri megjelenése volt a legmeglepőbb."

Az interjú folytatódik a következő oldalon!

Sikerült megismételned a tavalyi eredményt, zsinórban a harmadik országos versenyt nyerted. Mi a titkod? Miért lehet az, hogy egyszerűen nem tudnak téged legyőzni a legfontosabb pillanatokban sem a csapattársak, sem más ellenfelek?

"A többi kérdés során már több „titkot” is elárultam – ezeken kívül nincs semmi olyan rejtett tudás,, amit csak én tudnék a mezőnyből. :) Összességében ami fontos, az az elméleti készülés, ami szerintem a versenyjáték nagyon nagy részét kiadja – bele kell rakni a kliensen kívül is az időt a felkészülésbe, máshogy egyszerűen ebben a kompetitív műfajban sem megy.

A legfontosabb pillanatokban egyrészt szerencsés vagyok – 1-1 meccsen csak ez fog dönteni, főleg a mostaniakhoz hasonló metákban, ahol a legtöbb matchup max. 60-40%-os, másrészt pedig nyugodt vagyok és nem követek el nagy hibákat, kevés a throw. Kisebb hibából annál többet vétek, de ami a gameplant és a win conditiont illeti, szinte sosem dobom el a meccset fontos pillanatban. Ez kintről egyértelműnek tűnhet, de a döntőben és az egész szezonban is nyertem meccseket úgy, hogy az ellenfél egy 100%-os game wint dobott el rossz játék miatt. Az én ellenfeleim ritkán számíthatnak ilyenre tőlem."

Teljesen más rendszerben zajlott le a K&H MNEB két szezonja, de egy dolog biztos, hogy te akaszthattad a nyakadba az aranyérmet. Melyik bajnoki címet volt nehezebb megszerezni, melyikre vagy büszkébb, ha választanod kéne?

"Fúha, ez egy nagyon jó kérdés, megmondom őszintén, még nem gondolkoztam rajta túl sokat. Azt mondanám, hogy az első helyen örökre az első szezon marad - az nem csak azért különleges, mert számomra is az első magyar bajnoki cím volt (egy cím, amiről sportrajongóként mindig is álmodtam, de sosem hittem, hogy valaha nemzeti bajnoknak mondhatom majd magamat a valóságban), de történelmileg is elég menő megnyerni egy ilyen grandiózus projektből az első versenyt. Emellett a formátum is gyilkos volt, állítom hogy a GM-eknek sem kell ilyen összeszedetten és intenzíven játszania ilyen hosszú ideig – ilyen szempontból az MNEB 1. a valaha volt egyik legkeményebb verseny volt, ahol a döntőbe jutás során tényleg kijött a hosszútáv és a játéktudás.

Másrészről viszont híres mondás, hogy megnyerni egy bajnoki címet egyszerű, de megvédeni már más tészta. Ezt éreztem is idén, volt rajtam egy kis extra nyomás, amit kezelni kellett és ami nehezítette a 2. szezont – emiatt ez is hihetetlenül értékes cím és nagyon büszke vagyok erre is. Nehézséget tekintve hasonló volt a 2 szezon – az alapszakasz tavaly volt nehezebb, a döntő viszont egyértelműen idén, főleg a nagy döntőben 2-2-es állásnál!"

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!