Bocsáss meg atyám, mert vétkeztem - Forgive Me Father teszt

Sok jó ötlet, kevés pazar megvalósítás jelemzi a Forgive Me Fathert Early Accessben.

Néha nem értem, hogy a játékosok miért választják folyamatosan az egykaptafára épülő, unalmas, önismétlő AAA kategóriát. Messiásként várják tömegek az új CoD-ot, holott maguk a fejlesztők is úgy vannak vele, hogy játékuk nagyon maximum egy évig él majd, aztán átveszi a helyét a következő, ami minimális átskinezés mellett, de nagyjából ugyanazt kínálva jelenik majd meg, ismét egyetlen évre tervezve. Tengernyi érdekes, egyedi játék van a piacon, csak éppen ezek nem a legnagyobb kiadóktól jönnek, így sokszor el is kerülik a játékosok figyelmét.

Minden egyes ilyen gondolat után azonban eszembe jut egy ellenpélda, egy ígéretes, egyedi játék, ami igazán megmutathatná a nagyoknak, hogy van még új a nap alatt, mégsem teszi. Így pedig már érthető a közösség prefenciája. Inkább beállnak a sablonos játék mögé, amiről pontosan tudják majd, hogy mit kínál, se többet, se kevesebbet. Inkább a biztos középszer mintsem, hogy ismét csalódjanak egy jó ötletekkel telepakolt, de silányul megvalósított játékban.

A lengyel Byte Barrel alkotása, a Forgive Me Father pedig sajnos pontosan ilyen. Már első ránézésre is látszik, hogy ez valami más, valami régi, de mégis új, izgalmas játékmenettel és sok jó ötlettel. Az első nekifutásra pedig ezek mind rendkívül élvezetesek, még úgy is, hogy a játék egyelőre Early Accessben van és még koránt sincs sincs. Még a második pályán is öröm játszani a Forgive Me Fathert, a harmadikon már kicsit húzuk a szánkat, a negyediken pedig már azon gondolkodunk, hogy miért lett ez ilyen?

Az alapfelütés remek, H.P. Lovecraft világát sokszor láttuk már, de még egyszer sem csalódtunk benne, a Forgive Me Father pedig ismét tökéletesen használja azt. A sztori szerint egy papot irányítunk, akivel feladatunk végigmasírozni a pályákon, kiírtani az ott található összes rémséget, közben szépen lassan tudunk meg egyre többet arról, hogy mi is történt, nem csak a világgal, de főszereplőnkkel is.

A retro shooter stílus is hozza a kötelezőt, megadja a valóban rég látott és érzett hangulatot, ahogy a parádés, képregényszerű grafika, az ellenfeleink kodolgozása is mind-mind hozzájárul, ahhoz hogy a hangulat elvigye a hátán az alapvetően unalmas játékmenetet.

És akkor jöjjön aza  bizonyos de. A megjelenésre tervezett 5 fejezet 25 pályájából egyelőre 2 fejezet és mindössze 12 pálya elérhető, azok pedig meglehetősen egyhangúak. Szaladunk előre, nyomjuk a balegérgombot, néha kulcsokat gyűjtünk, hogy aztán megint szaladjunk előre egy csőben és lövöldözzünk...illúziórombolóan gyengék a pályák felépítései.

A játékmenetet pedig nem dobják fel az RPG elemek, karakterük képességei sem. Jópofa, hogy pap révén a Biblia magasbatartásával gyógyíthatjuk magunkat, talizmánnal pedig rövid időre végtelen lőszert biztosíthatunk magunknak. Ezek azonban csak rendkívül ritkán állnak rendelkezésünkre és akkor sincs igazán sok hasznuk. Ellenfeleink buták és gyengék, leginkább sokszoros túlerejük jelenthetne kihívást, de még az sem. Könnyedén végig lehet szaladni a pályákon, pusztán csak lövöldözve, nem figyelve semmire.

Egyszerűen kevés jelenleg a Forgive Me Father, holott tele van csupa jó ötlettel. A jelenlegi legfontosabb kérdés, hogy ezeket mennyire sikerül majd megvalósítani, kijavítani a megjelenésre. Ha semmenyire, akkor nem ez lesz az a játék, amin megakadnak majd az AAA kategória szerelmeseinek szemei, de még az alsóbb kategóriákat kedvelőké sem.