Kao The Kangoroo (2022) teszt – Régi recept modern köntösbe öltöztetve

Náluk járt a Tate Multimedia 2000-res platformer játékának felújított változata, amely egyúttal arra a kérdésre is igyekezett választ adni, hogy 2022-ben tudnak-e még újat mutatni a platformer játékok.

Gyermekkorom videójátékos részét túlnyomó többségben a platformer játékok töltötték ki. Sonic the Hedgehog, Super Mario, Earthworm Jim, Rayman, Crash Bandicoot, csak hogy néhány példát említsek azok közül, melyeket megismerésük után több évvel is szívesen elővettem, illetve mai napig pozitívan gondolok vissza rájuk. A későbbi években azonban eltávolodtam ezen műfajtól, hogy aztán a Kao the Kangaroo igen hangulatos, a Move Your Feet című számra elkészített előzetese vegyen rá arra, hogy ismét belevessem magam a műfaj valamely képviselőjébe, illetve hogy magát a játékot is megismerjem.

Pácban a család és csak Kao mentheti meg

A történetet már az új kampány elindítása utáni első bejátszásban megismerhetjük. A cím- és főszereplő Kao hármasban él testvérével, és édesanyjával, miután édesapja hosszú ideje eltűnt már. Kishúga azonban elszökik hazulról, egy éjszaka pedig Kao azt is megálmodja, hogy testvére komoly bajba került. Elhatározza tehát, hogy nemcsak felkutatja régóta eltűnt édesapját, de emellett megmenti kishúgát is, ebben pedig sem édesanyánk („Megpróbáltam apád útjába állni, és nem sikerült, nem fogok a tiédbe is állni!") nem akadályoz meg minket, sem pedig motivációban nem is szenvedünk hiányt. Kalandjaink során ráadásul Kao édesapjának kesztyűi is segítségünkre lesznek, melyek viszont nem épp a leghétköznapibb boxkesztyűk.

In medias res vágunk bele a játékba

Számomra az egyik meglepetés rögtön az előző, Kao álmáról szóló bejátszás után érkezett, mikor azonnal a játékban találjuk magunkat és minden előzetes tutorial, vagy értesítés nélkül máris harcolnunk kell, ezen a ponton pedig valószínűleg élve meg is úsztam volna, ha a meglepettségem nem lett volna nagyobb, mint a lélekjelenlétem. Második próbálkozásra (illetve a beállításokban, a gombok tanulmányozását követően) sikerült abszolválni ezt a pályát, édesanyánkkal való párbeszédünk után pedig már rendezettebb körülmények között avatott be a játék nemcsak az alap, hanem a speciálisabb mozdulatokba is, ezzel bőven „kárpótolva" az előbbiekért.

Kéz kézzel löknek a medencébe, hogy így tanuljunk meg úszni

Számomra az egyik legszimpatikusabb része volt a játéknak, és amellyel a klasszikus platformerek során érzett örömöt is újra tudtam élni, hogy miután elmagyarázta az alapokat, onnantól kezdve magamra hagyott a játék, teljes mértékben rám bízta, hogy hogyan boldogulok, azt mennyi idő alatt teszem meg, illetve úgy összességében mindenben is. Több olyan játék után, ahol gyakorlatilag még a legvégén is szájbarágósan magyarázzák el, mit kéne tennem, felüdülésként éltem meg ezt a részét. Ez például a titkos pályarészek felkutatásakor vált igazán izgalmassá, amikor ezeket a részeket vagy sikerült elsőre megtalálni, vagy hosszas gondolkodás után, legrosszabb esetben pedig visszaszaladva a pálya egy korábbi részére.

Összegyűjthető tárgyakból pedig nem volt hiány. A legáltalánosabbak az érmék, melyeket számtalan helyen találunk: ládákban, itt-ott épületek mögött elrejtve, de van, hogy épp utunk mentén vannak a földön és csak végig kell szaladnunk rajta. Kihívásnövelő még, hogy pályánként tudunk összegyűjteni 1-1 K, A és O betűt, melyek együtt főszereplőnk nevét adják ki, de ezen kívül gyémántokat, tekercseket és sok egyebet is gyűjthetünk – az érméből ráadásul további kozmetikai cuccokat is vehetünk, amellyel Kao kinézetén is tudunk ilyen-olyan ruházati elemmel változtatni.

Azok a fránya negatívumok...

Amennyi szép dolgot össze is gyűjtöttem a játékról, már-már úgy tűnik, minden a lehető legjobb módon készült el, ez azonban sajnos nincs így. Grafikai bugokba a játék során nem ütköztem, az irányítás is megfelelő volt, a legzavaróbb inkább az volt, hogy ha egy kicsi, zárt térbe mentem be Kao-val, a kamera elég érdekesen viselkedett, és hiába volt lehetőségem nekem is irányítani azt, a fal túloldaláról kellett volna látatlanban kitalálni, hogy épp ott mi történik – szerencsére egyik ilyen esetben sem harc közben voltam, így legfeljebb azon bosszankodhattam, hogy nem tudok további érméket gyűjteni. Az is először nálam a negatívumok közé tartozott, hogy az első bejátszás után egyből bedobott egy harcba, amely bár a történetbe beleillett, de a játék érdemi ismerete nélkül több, mint meglepő volt. Ezek mellett pedig bármennyire is hangulatos a játék és tud lekötni hosszabb ideig, nem éreztem azt, hogy a program megér 30$-t, Steamen ugyanis ennyiért kapható cikkünk megjelenésekor.

Összegzés

Véleményem szerint a Tate Multimedia egy remek reboot változatot készített a 2000-ben megjelent eredeti játékhoz. A Kao the Kangaroo (2022) összességében egy jó játék lett, amely forradalmit nem hozott a műfajba, a 90-es / 2000-res években megismert alapot öltöztette át modern köntösbe, az alap sémát itt-ott érdekesebb és/vagy humorosabb történetmeséléssel feldobva. Nem bántam meg, hogy kipróbáltam, a platformer játékok szerelmeseinek pedig bátran ajánlom.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!