Az intelligencia illúziója - Az MI lehet a fejlesztők legjobb barátja

Az AI csodálatos dolgok elérésére sarkallja a fejlesztőket.

Amikor olyan játékokról beszélünk, mint a Fallout vagy a Skyrim, akkor sokaknak a hatalmas játéktér, a világ jut először eszébe. Kontinensek, országok, városok és falvak. Tele száz meg száz karakterrel, akik egy élő és lélegző társadalmat replikálnak nekünk, egy számítógépes környezetben. Teszik ezt egyébként elég hihető módon és emiatt a játékos úgy érzi, hogy a világ mozog körülötte. Ez pedig nem létezhetne a modern technológia és persze a mesterséges intelligencia nélkül.

Először is, ha csak Whiterun városát akarnánk létrehozni, épületekkel, környezettel és persze lakókkal együtt, már az borzalmas mennyiségű manuális munkát igényelne. Meg lehetne csinálni, ehhez kétség sem fér, de az elkészítési költségek, pontosan a humán erőforrás miatt, az egekbe szöknének. Ehelyett, az AI és az előre létrehozott algoritmusok elvégezhetik a feladatot helyettünk. Megtervezhetik a városlakók kinézetét, adhatnak nekik személyiséget és persze mondanivalót is. Azért ebben mindig lesz egy kis gép, amit az emberi agy azért könnyen megtalál. Ilyen volt a hírhedt „Arrow to the knee”-mém, ami máig egy megmosolyogtató poén, hiába telt el annyi év.

Itt lehet, hogy hibáztak a fejlesztők, de ez nem volt a világvége. Sőt, azóta csak jobb lett a helyzet. A Red Dead online világában a lakók sokkal fluidabban, természetesebben léteznek. Ez pedig annak köszönhető, hogy sokkal több választási lehetőség áll az irányító algoritmusok rendelkezésére és így a random faktor is erősebb. Egy másik mém ugyancsak ide kívánkozik, ami már egy tökéletes példája az AI-munkájának. Játékosunk, csak azért hogy megfélemlítse az előtte lévő karaktert, a levegőbe lő. Azt persze nem tudja, hogy éppen egy madár repül felette, amit el is trafál.

Ennek persze nagyon kevés esélye volt, de kaptunk egy olyan jelenetet, amit szinte csak filmekben láthatunk. Az egész iszonyatosan természetesnek tűnik, de az AI-célja pontosan ez. Azt akarja elérni, hogy a játékosok az intelligencia és persze a véletlen illúzióját fogják fel. Hogy a körülöttük lévő univerzum szereplőire ne, mint gépekre tekintsenek, hanem sokkal inkább merüljenek és vesszenek el a történet sodrásában. Ha teljesen lecsupaszítjuk, akkor a cél az, hogy mindenki jól szórakozzon, hiszen a videojátékok végső soron erről szólnak.

Összegezve, úgy tűnik az emberi faktort soha nem lehet majd kihagyni az egyenletből. De a mesterséges intelligencia segítő kezet nyújthat a világ teremtésben. Elvégezheti a nagy munkát, a programozó pedig ott van, hogy kitöltse a lyukakat, elvarrja a szálakat és befejezze a művet. Ha pedig már most olyan eredményekre képes a technológia, mint mondjuk a Detroit: Become Human, akkor a jövőben csak még ennél is lenyűgözőbb dolgokat várhatunk.

A K&H MNEB kiemelt támogatója az MI Kihívás.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!