Mozi mustra: A kritikusok tévednek, a Black Adam márpedig egy jó film!

Dwayne Johnson jött, látott, zúzott aztán nem csak Henry Cavillt sikerült visszacsábítania a DC-hez, de megteremtette egy ígéretes jövő alapjait is a franchise számára.

A 2017-es Igazság Ligája bukása után a DCEU kicsit magába szállt és úgy határozott, elengedi az addig erőltetett hősök történeteit és inkább ismeretlenebb karakterekkel foglalkozik. Ennek köszönhetően érkezett az Aquaman és a Shazam!, amik a maguk nemében nem csak szórakoztatóak, de jövedelmezőek is voltak, a Ragadozó Madarak és a WW1984 viszont nem hozta az elvártat. Nagyjából ekkor szállt le megmentőként az égből James Gunn és az Öngyilkos osztag, na meg a rendkívül ötletes Békeharcos , az univerzumból azonban hiányzott az a bizonyos szikra. Az érzelmi hullámvasút újabb állomását Dwayne Johnson és szerelemprojektje, a Black Adam jelentette, amit a kritikusok sajnos elég csúnyán lehúztak, mondván egy ötlettelen látványorgiáról van szó.

Sajnos már nem sűrűn jutok el moziba, mivel a Covid átalakította a tartalomfogyasztási szokásaimat és a három streaming platform előfizetésem teljes mértékben kiszolgál, a Black Adam megosztó kritikái mégis arra késztettek, hogy megembereljem magam és társaság híján Sigma Bale módjára egyedül beüljek rá. Spoiler alert: Totál megérte! Őszintén szólva elvárások nélkül indultam neki az egésznek, mert a DCEU és a Warner Bros. már számtalanszor eljátszotta a bizalmam, a stáblistás jelenet után pedig úgy sétáltam ki a teremből, hogy na, a rohadékok megint elhúzták előttem a mézes madzagot. Az élményt nem szeretném magamban tartani, szóval nézzük is meg, nektek miért lenne érdemes beülni a Black Adamre!

Először is, a franchise-ban uralkodó fejetlenségnek és a nem feltétlenül kőbe vésett szabályoknak köszönhetően az alkotók viszonylag könnyen hozhatnak be új karaktereket, mondván nem kell túlmagyarázni a dolgokat, vagy megválaszolni a kínos kérdéseket. Teth Adam eredettörténetét így nem tolták túl, kaptunk egy kis Shazam! referenciát és sorsfordító tragikumot a múltban, mindezt viszont csak csepegtetve, kisebb adagokban. A szaksajtó nem nagyon ért egyet ezzel a formátummal, de valójában semmi gond nem volt a narratíva megszakításával és a visszaemlékezésekkel, mert így pont elég képet kaphattunk antihősünkről és miért az előbb ölök, aztán kérdezek matra alapján éli mindennapjait. Habár a Warner fejesei többször kiemelték, hogy Black Adamhez hasonló hőst még nem láttunk a képernyőn, ha tippelnem kéne, a brutális jelenetek nagy része a vágó asztalon végezte sajnos, kihagyott ziccer, de hát fiatalok és kell a PG-13 által biztosított pénz.

Sokáig picit attól tartottam, hogy Dwayne Johnson csak ismét magát fogja alakítani a vásznon, tudjátok, a kopasz kigyúrt csúnyán néző macsót, akit mondjuk a Halálos iramban-filmekben, a Jumanjiban, a Dzsungeltúrában, a Rampage-ben, a DOOM-ban, vagy a Felhőkarcolóban és a G.I. Joe megtorlásban láthattunk. Szerencsére pozitívan csalódtam, mert a színésznek nagyjából sikerült eltávolodnia a saját sztereotípiájától és a jelenetek többségében tényleg elhittem, Black Adam kaszabolja a zsoldosokat a vásznon, mindez meg nagy szó az öreg kutya nem tanul új trükköket alapigazság alapján. Panasz a filmben szereplő biodíszleteket sem érheti, Pierce Brosnan angol úriember módjára hozza a hátborzongató Doctor Fate-et, Aldis Hodge Hawkmanje simán felér a Fekete Párduccal az afroamerikai szuperhősök piacán, Noah Centineo, illetve Quintessa Swindell Atom Smasherje és Cyclone-ja közt meg olyan kémia van, hogy öröm volt nézni az egyáltalán nem túltolt jeleneteiket. A helyszínként szolgáló Khandaq lakosai idegesítettek mondjuk, főleg a kölyök és az általa közvetített mögöttes mondanivaló, de az már csak az én lelki szegénységem.

Black Adam tehát jött, látott és isteni erővel csapódott be szemet gyönyörködtetően létrehozott DC-moziverzumba. Nem akarnék párhuzamot vonni a Marvellel, de itt a CGI nagyon rendben van és egyáltalán nincs olyan jelenet, ami leesne a vászonról. A büdzsé persze meghaladta a 200 millió dollárt tehát volt mit elfüstölni a VFX szakemberekre, de akkor is, a harcjelenetek zseniálisan néznek ki, a felépített világ szinte valósághű, a különböző képességek ábrázolása meg ötletes és remekül fest. Az egyedüli negatívumként talán a készítők biztonsági játékát tudom felróni a történettel kapcsolatban, nincsenek nagyobb csavarok vagy meglepetés, csak egy szépen kivitelezett szuperhősmozi, ami mondjuk sokaknak már kevés lehet a 2020-as évekre. Meg kell érteni azonban, hogy a DC pillanatnyilag egy fat-to-fit kihívás előtt álló túlsúlyos személy önbizalmával rendelkezik és muszáj voltak kevés kockázatot vállalni, a stáblistás jelenetig legalábbis.

Ó igen, azt hittétek megfeledkezem a film legjobb részéről? Két hét telt már el a premier óta, szóval hivatalosan is spoiler mentesnek nyilvánítom a tényt, hogy a stáblista utáni jelenetben Henry Cavill több, mint öt év után ismét feltűnik Supermanként a DC-moziverzumban és fenséges nyugalommal arra kéri Black Adamet, hogy üljenek le egy sör mellé dumálni, mihez is akar kezdeni hatalmas erejével. Iparági pletykák alapján mindezt évek munkája volt összehozni és Johnson úgy nyilatkozott, hogy minden követ is megmozgatott a siker érdekében, mert ő ugyan nem fog egy olyan univerzumban szuperhősködni, ahol nincs méltó ellenfele. A dolog nem ment könnyen, mert Cavill eléggé elhivatott volt a Netflix Vaják sorozata iránt, plusz a DC-filmes részlegének feje, Walter Hamada sem akarta őt visszahozni, a körülmények érdekes módon mégis összeálltak.

Összességében a Black Adam ugyan nem lett egy korszakos klasszikus, Dwayne Johnson mégis meghozta a vérfrissítést a DC-univerzumba plusz neki köszönhetjük Cavill visszatérését is. Az alkotás így egy remek újra kezdést és a reményt jelentheti a franchise számára, amit immár a Marvel-moziverzumban edződött James Gunn irányít kreatív szempontból, szóval lehet okunk a bizakodásra. Nem akarnálak titeket nagyon rábeszélni az alkotásra, de ha egy könnyedebb látványos alkotásra vágytok, akkor ne hagyjátok ki a filmet a mozikban, mert ezt szigorúan ott érdemes megnézni a teljes élmény érdekében.