Az internet elől nem bújhatsz el – Eltűnt kritika

Az internet elől nem bújhatsz el – Eltűnt kritika

Amikor kiderül, hogy a mai fiatalok a rengeteg kütyüjükkel nem is olyan elveszettek.

Az utóbbi hetek mozis élményeit három kalapba tudnám sorolni. A Fortune hadművelet – A nagy átverés tényleg az lett, Guy Ritchie neve ültetett a vászon elé, de nagyon csalódottan álltam fel a székből. A Babylon, valamint A Hangya és a Darázs: Kvantumánia abba a kategóriába esett, hogy nem ez lesz életem kedvenc filmje, de nem tartom kidobott pénznek a jegyre költött összeget. Előbbi nagy része zseniális volt, ám én személy szerint nem voltam kibékülve a film harmadik harmadával. Utóbbi bár nem kap túl jó értékeléseket, az elvárásaim hiánya miatt nem okozott csalódást. És akkor ott van a Sziget szellemei, illetve a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság, amit elképesztően imádtam, mindenkinek ajánlom őket. Efelé a kategória felé billen az Eltűnt is, amelynek részt vehettem a premier előtti sajtóvetítésén, a meghívást külön köszönöm az InterComnak!

A film semmiképpen nem találta fel a spanyol viaszt, de az alkotók remekül nyúltak vissza egy olyan formulához, amely egyszer már bevált számukra a Keresés című filmben 2018-ban: a történések túlnyomó többségét kamerán és a képernyőn keresztül látjuk. Éppen ez ad az egésznek egy olyan hangulatot, ami egyszerre valóságossá teszi, mégis minden különlegesen izgalmassá válik tőle. Egy szupermodern thrillerről beszélhetünk, ahol azonban a digitális eszközöknek jóval több szerepe van annál, hogy egyfajta szemüvegként írjuk le őket. A koncepció egyezés nem véletlen: már a Keresésen is dolgozó Nicolas D. Johnson és Will Merrick előlépett, ezúttal már az ő nevükhöz fűződik a forgatókönyv és a rendezés is. 

A főszerepben a 18 éves June (Storm Reid) áll, aki anyjával él együtt, ám kapcsolatuk igen hűvös. A konfliktus ott bontakozik ki, amikor Grace (Nia Long) barátjával, Kevinnel (Ken Leung) egy kolumbiai nyaralásra indulnak. Ám June hiába várja őket hazaérkezéskor a reptéren, a párnak nyoma veszett. A fiatal lány a saját módszereivel indul a keresésükre: az interneten keresztül rengeteg applikáció segítségével göngyölíti fel az ügyet. Csakhogy minél mélyebbre ás, úgy érezheti, hogy egyre messzebbre kerül az igazságtól. A történet rengeteg csavarral és fordulattal válik izgalmassá. Az interneten való sikeres kutatás egyébként nagyon félelmetessé is teszi a filmet. Gondoljunk csak bele, hogy milyen mértékű digitális lábnyomunk van. Ezernyi oldalon, alkalmazásban és közösségi oldalon osztunk meg magunkról közel mindent, nem beszélve a mindent átszövő Google/Apple-szolgáltatásokról. Kis kereséssel kideríthetőek a szokásaink, mikor, hol jártunk és mit csináltunk, és kik is vagyunk. Az internet egy veszélyes hely, sosem felejt, és ami June-nak segített a nyomozásban, rossz kezekben sok kellemetlenséget okozhat számunkra.

Visszatérve a történetre, fordulatokkal teli, izgalmas thrillert kaptunk, ahol a csavarok többségére szinte lehetetlen előre számítani, ami folyamatosan fenntartja a feszültséget, hiszen nem tudjuk mi történik majd a következő percekben, azt pedig még nagyobb homály fedi, hogy ki kicsoda valójában. A film fantasztikusan lett felépítve: kezdetben röviden megismerjük az alapszituációt és a karakterek jelenét, majd a kapcsolatuk megértéséhez a múltba is bepillantást nyerhetünk. A tempója viszonylag gyors, bár nincsen nagyon sok szereplő, mindig figyelni kell, hogy le ne maradjunk a fontos részletekről és mindig tudjuk, hogy éppen kiről van szó. Mint a legtöbb mai tizenéves, June is otthonosan mozog a különböző alkalmazások világában, ez pedig azzal is jár, hogy gyorsan vált az egyes appok között, ami miatt nem mindig könnyű mindent elolvasni, és feldolgozni, amit látunk a képernyőn. Azonban a feszes tempót időről időre megszakítják a drámai jelentek, amik egyfelől engednek egy kicsit pihenni az óriási rohanás közepette, másrészt teret engednek June érzéseinek, és a körülötte élőkkel való kapcsolatának megértéséhez. Szerencsére ezek nem válnak ripacs hisztivé, a lány őrlődésének igenis súlya van, együtt érezni vele pedig nagyon könnyű még azok számára is, akiknek nincsenek ilyen gondjaik.

A feszültséget tovább fokozza néhány tényező. A zene zseniális lett, tökéletes ahhoz, hogy a jelenetek még hátborzongatóbbak legyenek, jól tartja fent a figyelmet, tartalmat ad az „üresjáratoknak” is. A történések nagy részét kamerán keresztül követhetjük. Amikor June az interneten böngészik, akkor is látjuk közben a webkamerán át, így azt az érzést adva, mintha folyamatosan figyelné valaki, ami ahhoz is hozzásegít, hogy a néző benne érezze magát a történések közepébe. Karnyújtásnyira vannak tőlünk a karakterek, miközben ugyanolyan értetlenséggel állunk a történések előtt, mint June. Mi is folyamatosan gondolkodunk, gyártjuk az elméleteket, latolgatjuk a megoldásokat, keressük a kulcsot a következő lépéshez. Emellett remekül hozzák be a készítők különböző videókamerákat és térfigyelő kamerákat, illetve járókelők és egyéb szemtanúk által használt telefonok kameráit. A harmadik tényező, ami még inkább fokozza a feszültséget, az az idő. Egy személy eltűnése esetén alapvetően is kritikus az első pár nap, de a film ennek érzékeltetésére a June számláján levő pénzt használja. A film elején June anyja feltölti a lány kártyáját 350 dollárral, ám az összeg rohamosan fogy, így még azelőtt meg kell oldania a rejtélyt, hogy teljesen lenullázódna. 

Összegzés

Egy fantasztikus mozit kaptunk, ami maximálisan megéri a pénzét. A 2018-as Keresésnek méltó utódja lett. Bár 7,3-as értékelésével IMDb-n egyelőre nem ér fel a Searching szintjére (7,6), de ez még változhat, tekintve, hogy a széles közönség számára csak holnap válik elérhetővé. A sztori nagyon jó lett, kiszámíthatatlan fordulatok végeláthatatlan sorával, és bár néhol bele lehetne kötni, ez a film közben egyáltalán nem jut eszünkbe. Egyáltalán nem válik unalmassá egy pillanatra sem, mert nagyon jó adagolja a lassabb, drámaibb jeleneteket az őrült rohanás közben. A színészek remekelnek, maximálisan át tudjuk érezni a karakterek gondolatait, a motivációik tökéletesen érthetőek. Nem lett formabontó, nem lett egy úttörő, egyedi alkotás, de maximális szórakozást nyújt. Aki szerette a Keresést, annak mindenképpen ajánlom, aki nem látta, annak érdemes lehet mindkettőt megnézni (akkor is, ha a történet szempontjából semmi közük egymáshoz).

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS! 

Kövess Minket!