Ezeket szeretnénk látni a Hogwarts Legacy 2-ben

Soha nem gondoltam, hogy ezt fogom mondani, de többet akarok iskolába járni!

Tagadhatatlan, hogy a Hogwarts Legacy 2023 eddigi legnagyobb dobása. A játék gyönyörű, elképesztően tartalmas, akár 100 órányi kikapcsolódást is kínálhat, a történet érdekes és izgalmas és még hosszasan sorolhatnánk az érdemeit. A harcrendszer ugyan nem tökéletes, de messze a legjobb, amit eddig Harry Potter-játékban láttunk. Két küldetés között nem bolyongunk céltalanul, hiszen annyi érdekes tennivaló jön szembe, hogy néha el is feledkezünk a fő csapásirányról. Persze, nem lehet azt mondani, hogy hibátlan a játék, de nincs is rászükség, hiszen egy esetleges második részre tengernyi oldalról javulhat majd a játék.

Mindenki túl kedves

A varázsvilág a nevéből is fakadóan egy mágikus hely, tele van csodálatos dolgokkal, legendás állatokkal és misztikus rejtélyekkel. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Harry Potter-univerzum a saját valóságunkból ered. A Hogwarts Legacy túlságosan is fekete-fehér. A legnagyobb gond, hogy szinte minden diáktársunk jófej, nincs a történetben egy Malfoy kvalitású karakter, nincs olyan, aki a riválisunk lenne, aki megkeserítené az életünket, aki keresztbe tenne nekünk vagy csak egyszerűen beárulna minket a tanároknak, miután halomra használjuk a főbenjáró átkokat. Sőt, hiába van meg a lehetőség minden beszélgetésünkben választani, hogy mit is mondunk, a szavaknak nincs igazán súlya. Valahogy mindig maradunk középen és csak sodródunk a történésekkel. Kicsit úgy érződik, mintha az írók nem mertek volna szélsőséges küldetéseket bepakolni. Sokszor fogott el az érzés, hogy a karakterünket óvják a csúnya világ megpróbáltatásaitól, így a saját identitásunk a játékon belül egy kicsit unalmas lett. Reméljük a következő részben már összeszedik a bátorságukat a készítők, nyugodtan lehet egy kicsit sötétebb a sztori, kellenek a nagyobb megpróbáltatások, amiből tanulni lehet. Így sokkal életszerűbb lehet a folytatás.

Ne csak mondd, csináld is!

Számomra az egyik leglelkesítőbb dolog a játék elején az volt, hogy Weasley professzor elmondta, hogy a tanév végén jönnek az RBF-vizsgák. Az egyik legnagyobb csalódás volt, hogy erről csak egy befejező animációt kaptunk. De nem ez az egyetlen hiányosság. Az addig rendben van, hogy a varázslatokat az órákon tanuljuk meg. Viszont ezen kívül nincs igazán más, ami azt mutatja, hogy diákok vagyunk. Nem kell kutatni a könyvtárban, a szó legszorosabb értelmében nem kapunk házit, nem kell gyakorolnunk és a kviddics is kimaradt.

Kell egy normális Transmog

Bár nem tökéletes, kellően érdekes és sokszínű a játék felszerelés-rendszere. Talárok, sapkák, sálak és szemüvegek tömkelege lapul a ládák mélyén és a játék igencsak bőkezűen osztogatja az egyre jobb cuccokat. Ebből kifolyólag, folyamatosan cserélgetni fogjuk azokat. Az óriási piros pont, hogy minden megszerzett ruhadarab kinézetét rá lehet húzni az aktuális felszerelésünkre. De, hogy ezt minden új szerzeménynél meg kell csinálni, az nem oké. Ott van a Cyberpunk 2077 preset-megoldása, ott jól működik, csak le kell másolni. Ha már az inventory úgy néz ki mint az, akkor ez miért maradt ki?

Mindent összevetve a Hogwarts Legacy egy nagyszerű játék. Végre egy olyan Harry Potter RPG, ami méltó Rowling univerzumához. Ha a fejlesztők maradnak ezen a szinten, akkor lesz egy sorozatunk, ami szórakoztató, de a világot soha nem fogja megváltani. Kellenek a morális válaszutak és az ebből eredő kellemetlen/kellemes történések. Jó lenne, ha az általunk irányított főhőshöz és a nevesített mellékkarakterekhez érzelmileg is lehetne kötődni. Ha pedig végig pörög a sztori, akkor egy kis katarzis élmény is elfér. Ha mindezt megfogadják a fejlesztők és az írók, akkor a második rész még jobb lehet majd, mint az első!