The Lord of the Rings: Gollum - A játék, amitől még a könyveknek is szebb a grafikája

Hát ehhez képest még a The Rings of Power is hamisítatlan Gyűrűk ura-élményt nyújt!

Sokan megmosolyogták és felvonták a szemöldöküket már a hír hallatán, hogy Gollum saját videójátékot kap. Szerintem ez a játék lehetett volna jobb, sőt jó is, de amit most kaptunk, az nagyon távol van ettől. Sokáig kerestem is a jelzőket, és nem volt egyszerű belefogni egy ilyen cikk írásába, főleg egy olyan világnak egy (már sajnos létező) részletéről, amit oly sokan annyira szeretünk. Én tényleg nem akarom elvenni a kedveteket már az első bekezdéssel, de az előzetes várakozásoknak megfelelően nagyon gyenge játék lett a Lord of The Rings: Gollum, és nem csak a címben említett hiányosság miatt.

A legapróbbak is képesek fordítani a jövő alakulásán

60 évvel járunk azután, hogy Bilbó megszerezte a gyűrűt Gollamtól. A történet azzal indul, hogy Gandalf elkezdi kihallgatni Gollamot (nagyjából e tájt indul A Gyűrű Szövetsége), így megtudhatjuk, mi történt vele azután, hogy Bilbó és a Gyűrű nyomát vesztette. Mint kiderült, Shelobnak kémkedett és jelentett, akit óriáspókként ismerünk a trilógiából, a Middle-earth: Shadow of Warban pedig fekete hajú nőként találkozhattunk vele. Az orkok elkapják őt és elhurcolják Szauron elé, kihallgatják és beállítják a rabszolgáik közé. Gollam egy munkatáborban találja magát, ahol a cél az életben maradás. Itt elég hamar feltalálja magát és már a szökést tervezgeti, de egy-két sikertelen akció után visszavesz a tempóból és inkább azt csinálja, amihez a legjobban ért: szompolyog és kémkedik.

A játék egyik pozitív hangvételt érdemlő része a történet, de hosszú távon sajnos ez sem menti meg a csúfos kudarctól. Az eddig megjelent filmek, sorozatok és játékok univerzumát mindenféleképpen bővíti, hiszen új helyszínekkel (Cirith Ungol hegye vagy Barad-dûr tornya), néhány érdekes karakterrel is találkozhatunk, illetve az orkok belső közegét, társadalmi hierarchiáját, párbeszédeit és egymás közti harcait is izgalmas megismerni, viszont én 1-2 óra játék után azt éreztem: már nem fog tudni sok újat mutatni ez a játék (ebben tévedtem, de erről egy picit később).

Egy régi barátom Facebook-borítóképén szerepelt úgy 10 évvel ezelőtt az a bölcsesség angolul, hogy “a boldogság kulcsa az alacsony elvárás”. Nyugi, nem filozófia leckére készülök, de ez a mondat sokszor eszembe jutott már a tesztelés megkezdése előtt. Gondolkodtam rajta, hogy mégis mit várok ettől a játéktól, hiszen a “kedvcsináló” videók nem győztek meg túlzottan, így gondoltam, ha nem várok sokat tőle, akkor biztos csak kellemes csalódást tud okozni. Sajnos ezt a hipotézisemet elég hamar dobhattam a kukába, még a tényleg nagyon alacsony elvárások sem mentették meg attól, hogy kiábrándító legyen.

Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, ami engem is környékez

A játék nem indult rosszul. Tényleg. Én hittem benne. Én akartam, hogy jó legyen. Szeretném tisztázni, PC-n teszteltem, és nincs mit szépíteni, a vasam sajnos alulmúlja még a játék alapkövetelményét is. Mégis meglepődve konstatáltam, hogy egész simán fut a játék, nem is csúnya (a lehetőségekhez mérten), hiszen alapból kaptam mindenre egy High beállítást. Így egészen büszkén vágtam neki egy új A Gyűrűk Ura kalandnak egy teljesen új, ismeretlen szemszögből. Mondom, egészen tűrhető látvánnyal jöttek be az első vágóképek és a sztori is kecsegtetően indult. Mászunk, ugrálunk, bujkálunk, mászunk, ugrálunk, bujkálunk, egy óra múlva is mász… várjunk csak. UGYANAZ TÖRTÉNIK FOLYAMATOSAN! Igen, sajnos elképesztően monoton a játékmenet, haladunk a sztorival, de a játék az előbb említett három elem végtelen permutációja.

Harcolni nagyon ritkán van lehetőségünk, ha találunk egy egyedül álló orkot, megfojthatjuk, ha nincs rajta sisak, de mindenféle más harcra képtelen a kis szörnyeteg. A monotonitásból kiszakadhatunk picit, amikor a Gollam és Szméagol közti vitákat kell menedzselnünk, pontosabban meggyőzni a másik felet arról, hogyan cselekedjünk az adott szituációban.

Na de térjünk rá arra, milyen újdonságokkal rukkol elő folyamatosan a játék: újabb és újabb bugokkal! Az oké, hogy előfordulnak FPS-dropok, az mondjuk már nem annyira, hogy milyen borzalmasan lett optimalizálva a játék. Az sem oké, hogy a kamera kényelmes és ésszerű mozgatását mennyire nem sikerült megoldaniuk a fejlesztőknek. Időnként csak lógtam a falon, és fogalmam sem volt, hogy oldalra vagy hátra kellene ugranom (ami indokolatlanul kapott egy külön gombot, a joystick hátrahúzásával nem tudunk hátrafelé ugrani). De semmi baj, egy öngyilkosság árán mindig kiderült, merre is kéne tovább haladni. Gollam ugrásai amúgy is eléggé kiszámíthatatlanok, - mondjuk ezt lehet karakterhűnek is nevezni - emiatt könnyen a lávában vagy egy jó nagy zuhanás után a földön találhatjuk magunkat.

Az NPC-k buták, könnyen kicselezhetőek, emellett ha arcuk előtt bújsz el az árnyékba, simán nem vesznek észre, csak állnak előttünk, hiába van maxon a veszélyt és figyelmüket jelző kis ikon a fejük felett. Időnként ilyenkor annyira megzavarodnak, hogy elkezdenek természetellenesen gyorsan ide-oda forgolódni, nevezzük inkább rángatózásnak, de kb. egy percnyi várakozás után visszatérnek az eredeti útvonalukra, mintha mi sem történt volna.
Ellenben sikerült találnom egy olyan orkot, aki miután már észrevétlenül közel kerültem hozzájuk, hogy hallgatózzak, a cinematic vágókép közepén vett észre, és egy pillanat alatt az előző checkpointon találtam magam. Itt szerintem már megpihenhetett volna, szerencsére a következő alkalommal így is tett. Egyébként ezek a bejátszások sokszor hordoznak magukban vicces dolgokat, például nem mozgó, de mégis beszélő szájakat, illetve a karakterek kidolgozottsága is időnként megmosolyogtató. További érdekes bugokat egyébként a PCGuru tesztjében is olvashatsz, van, ami még nekem is újdonság volt.

Nekünk arról kell döntenünk, mihez kezdjünk az idővel, amely megadatik

Amikor Gandalf ezeket a sorokat kimondta, biztos nem arra gondolt, hogy ezzel a játékkal töltsük az időnket. Ha egy fizikai példány lenne nálam, már úton lennék a Végzet Hegye felé, hogy elpusztítsam. Na jó, viccet félretéve, tényleg csak annak ajánlom ezt a játékot, aki imádja Tolkien világát, és bírja azt a fajta fájdalmat, amit ez a játék okozni képes. Én tényleg komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy ebben a játékban volt potenciál, de semmiféle próbálkozást nem fedeztem fel a játék színesítésére, vagy nehezebbé tételére. Szerintem mindenki egyetért a kijelentéssel, ha azt mondom: 2023-ban nem szabadna ilyen játéknak megjelennie.

OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!

Kövess Minket!



Gamer szótár