Robert Downey Jr. aggódott, hogy az MCU hatással lesz a színészi képességeire

Az új filmjénél is kellettek bizony a rendezői tanácsok, hogy kihozhassa magából a maximumot.

A Vasember (Iron Man) filmek ikonja, Robert Downey Jr. érdekes dologról számolt be a napokban, hiszen elismerte, hogy a Marvelnél töltött ideje hatással volt a színészi játékára. Itt arra gondolt első sorban, hogyha egy másik projekthez csatlakozott, akkor előjött a 'Tony Stark énje'. Ez pedig még a Christopher Nolan által rendezett Oppenheimer esetében is így volt.

Ezeket olvastad már?

Új taggal bővül a Tomb Raider família, de ki mind közül a legszexibb Lara Croft?

Szétoltják az új Tomb Raider sorozatot, mert Lara inkább egy férfira hasonlít már

Lady Gagát állítólag sokkolta a Joker 2 negatív fogadtatása

Robert Downey Jr. 2019-ben akasztotta szögre a fémruhát, miután Tony Starkként egy csettintéssel megmentette a világot a Bosszúállók: Végjáték című filmben. Mióta elhagyta a Marvel stúdiót, ez mindössze a második filmje, legutóbb 2020-ban a Doolittle főszereplőjeként láthattuk. Ezúttal Lewis Strausst, egy ellentmondásos üzletembert, filantrópot és tengerésztisztet alakít az Oppenheimerben Cillian Murphy, Matt Damon, Emily Blunt mellett. Nolan nagyszabású filmjét július közepétől vetítik egyébként a mozik.

A The New York Times-nak adott interjújában elárulta, hogy a Vasemberként eltöltött idő nagyon komolyan aggasztotta, mert nem tudta ez hogyan hat majd a színészi játékára. Megosztotta azt is az 58 éves színész, mit tanácsolt neki Christopher Nolan: 'dolgoztassa meg a másik izmait is'.

„Igen. Száz százalékban aggódtam, és volt egy pont, amikor Chris Nolan azt mondta dolgoztassuk meg a másik izmokat is, mindezt úgy, hogy közben a megszokott dolgaimtól megszabadulok.”

Egyébként nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy azon tűnődjek, milyen hosszabb távú következményei lesznek annak, hogy másodrangú szuperhősként érkeztem egy olyan dologba, amit egy filmes univerzummá akarnak kiterjeszteni – és ez nem is számított, mert 'mindkét ujjamon Super Bowl-gyűrű' volt, miközben ezt a vitát nagy hévvel vívták.

Az érem másik oldala, hogy olyan családban nőttem fel, amely lázadt a nyári blockbusternek ellen. Azoknak semmi értékük nem volt a szemükben és én is úgy gondoltam akkor, hogy a legnézettebb filmek nem is voltak jók.”