Így ért fel négy évvel ezelőtt a Counter-Strike csúcsára Észak-Amerika

A Liquid 2019-es Intel Grand Slam győzelme kétségkívül Észak-Amerika legnagyobb teljesítménye mind a mai napig.

A 2018-as Astralis dominancia után 2019. egy igen szöveményes évként került be a CS:GO történelemkönyvébe. A dánok az év elején megszerezték Katowicében a harmadik csillagjukat is az ENCE elleni fináléban. Az év második felében pedig az esélyekkel dacolva elérték a negyedik Major bajnoki címüket is. Ezeket leszámítva viszont nem sok vizet zavartak, több versenyt egyszerűen csak kihagytak, ami lehetőséget teremtett arra, hogy felemelkedjen az akkor még finn ENCE, a Liquid vagy később a karrigan vezette MOUZ is.

Mindközül a legsikeresebb természetesen az a Liquid volt, ami mindössze 64 nap alatt megnyerte a 2017-ben induló Intel Grand Slam második szezonját. A CS:GO történelmében ez nem csak azért legendás, mert gyorsan sikerült. Hanem azért is, mert ezzel arra kényszerítették a szervezőket, hogy változtassanak a szabályokon, nehogy valaki megismételhesse ezt a teljesítményt.

Ma, azaz július 7-én, ennek a történelmi sprintnek a negyedik évfordulóján, azt igyekszünk feleleveníteni, hogy mit is csinált pontosan a Liquid ahhoz, hogy négy tier 1 LAN-t nyerjenek zsinórban. De közben azokról a körülményekről sem feledkezünk meg, amelyek lehetővé tették Észak-Amerika máig legnagyobb eredményét, mint a BLASTralis-éra vagy a legnagyobb riválisaik nehézségei.

BLASTralis-éra

Az IEM Katowice Majort követően egy furcsa korszak vette kezdetét 2019-ben, amit már akkor is csak a BLASTralis-éraként emlegettek az elemzők. A BLAST Pro Series ugyanis bemutatott 2019-re egy új formátumot, ami azt jelentette, hogy a partnercsapatoknak szinte minden versenyükön indulnia kellett. Igen ám, de ezek ütköztek más bajnokságok presztízs tornáival, ami választásra kényszerítette a feleket. A BLAST-csapatok limitált száma miatt ez keveseket érintett, de sajnos a legnagyobb hal is köztük volt. Az Astralis és a BLAST tulajdonosa akkoriban egy és ugyanazon cég, a Nikola Nyholm vezette RFRSH Entertainment volt. Sosem rejtették véka alá, hogy a versenykört gla1vék sikereinek hátán próbálták felépíteni. De amikor egyre több és nagyobb versenyt hagytak ki ezek miatt a dánok és ezt egyre többen kritizálták, akkor néha bedobták azt is, hogy a játékosok egészsége miatt teszik ezt. Azt viszont így sem tudták elkerülni, hogy ne váljanak vicc tárgyává, azaz BLASTralissá.

Ez természetesen hatalmas lehetőség volt mindenki másnak. Az Astralis kezdett kiesni a gyakorlatból, így még a BLAST eseményein sem mindig ők nyertek, csupán az első, Sao Paulo-i tornát tudták behúzni. Ezt követően a FaZe, az ENCE és a Liquid is nyert legalább egyet a sorozatból, megelőzve a favorit dánokat. Amiben viszont különböztek még ezek a csapatok az Astralistól, hogy rendszeresen ottvoltak minden más versenyen is és rengeteg hivatalos meccset játszottak, edzésben voltak. A jó forma mellé pedig mindannyiuk kriptonitjának hiánya azt is jelentette, hogy végre ismét bajnoki címekért küzdhetnek.

A BLASTralis-korszak első felének legnagyobb nyertese kétségkívül a Liquid volt, akik szintén játszottak a BLAST eseményein, de minden alkalmat megragadtak a versenyzésre és nem tartottak szüneteket tavasszal. De amiről sokan megfeledkeznek, hogy majdnem a FaZe vette át a fáklyát az Astralistól. Történt ugyanis, hogy az egész Liquid Grand Slam futást beindító IEM Sydney-n az Astralis hiányában ez a két csapat volt a favorit. Emellé pedig nagy rivalizálás is volt köztük, ami kezdett egyoldalúvá válni a FaZe javára. Azonban egy vízumprobléma miatt NiKo nem tudott a csapatával tartani és az utolsó pillanatban az edzőjüknek, YNk-nek kellett beugrania a helyére. Mondanunk sem kell, hogy nagy pofon lett ennek a vége. A torna leggyengébbjének számító Chiefs Bo1-es megverése után az NRG (későbbi EG), majd az ausztrál Grayhound túl nagy falat volt nekik így, ezért már a csoportkörben kiestek. Szóval a Liquid előtt tiszta volt a pálya, hogy megnyerjék az első bajnoki címüket Stewie2K érkezése óta.

Ezeket olvastad már?

Félelmetes volt, ami történt – Így reagált a MOUZ a mérkőzésükön történt balhéra

Túl sokat játszott, a FACEIT 24 órás bannal küldte el aludni

Csalók miatt szertefoszlott álmok és remények – ilyen volt a Major nyílt selejtezője

A tékozló fiú visszatér

Évekkel azelőtt, hogy allergiássá vált volna az edzőkkel kávézásra, Stewie arról volt híres, hogy fiatal és agresszív, de verzatilis játékosként képes volt lehetetlen helyzeteket is a csapata javára fordítani. Ami könnyebbnek hangzik, mint ami valójában volt, mert a karrierje első felében majdnem végig egy tetszhalott csapattal játszott, ahol mindenki azt várta, hogy mikor léphet már le a nagyon vonzó streamer pénzért. Ezért, és az ebből eredő sikertelenségük miatt, a Cloud9 csapata már az oszláson gondolkozott akkor, amikor 2018 elején csodával határos módon megnyerték az ELEAGUE Boston Majort. Stewie azonban nagyon jól tudta, hogy ebből több már nem lesz soha. Ezért rövidesen meghozta élete legkockázatosabb döntését: Brazíliába igazolt, hogy FalleNnel játszhasson.

Egy szó mint száz, az MIBR-projekt katasztrófa volt, ezért Stewie2K és tarik is kikerült a csapatból. Utóbbi az NRG-be igazolt, előbbi viszont egy izgalmas csere tárgya lett. Ez a csere pedig örökre átírta a játék történelmét. Ugyanis a Liquidnél játszott az a TACO, aki Stewie miatt elveszítette a helyét FalleNék mellett a kezdőben. De miután a brazilok megbántak mindent, az volt a legegyszerűbb a szervezeteknek, hogy elcserélik ezt a két embert. Így a Cloud9-nal nevet szerző Stewie a másik legendás NA orgba, a Liquidbe került és mint kiderült, ez nem a karrierje végét, sokkal inkább a csúcsát hozta el. Az IEM Sydney bajnoki trófeájának megszerzése pedig olyan önbizalmat adott az egészen addig csak az útját kereső friss felállásnak, amivel senki sem tudott versenyre kelni a következő 64 napban.

64 nap alatt a Föld körül

A Liquidet sokan lenézték, amiért nincs dedikált AWP-sük. A játék történetében ez a szerep mindig kulcsfontosságú volt a bajnok csapatokban. Ehhez képest az, hogy a Liquidnél majdnem mindenki a kezébe vette a fegyvert attól függően, hogy épp mire volt szükségük vagy kinek volt kedve hozzá, nem győzött meg túl sok elemzőt eleinte. A Liquidnél is érezték ezt a problémát 2019 elején már, ezért egyre inkább nitr0 és Stewie kezdték forgatni a nagy zöldet. De a kvázi dedikált AWP-s az irányítóként is ténykedő nitr0 lett az Intel Grand Slam sprintjük alatt. A passzív, nem túl megbízható játéka nem váltotta meg a világot. De nitr0 pont eleget csinált a szerepeiben ahhoz, hogy a riflerek nyugodtabban tudják játszani azt, amit akartak. Ha pedig egy NAF, EliGE, Twistzz vagy Stewie feltűnt valahol a pályán, azzal ezekben a hetekben senki sem tudott mit kezdeni.

Sydney után a világot megkerülve érkezett meg a Liquid a DreamHack Masters Dallas versenyére. Itt ismét a FaZe-nek és az ENCE-nek volt reális esélye az újtukat állni, de a Liquid szoros szériákban legyőzte őket. A frissen irányítót cserélő NiKoékkal a csoportkör felső ági döntőjében találkoztak, és egy dupla hosszabbításos Dust2, valamint az elveszített Nuke után Infernon sikerült összehozni, hogy rögtön az elődöntőbe ugorhassanak. Itt a FURIA várt rájuk, de őket könnyűszerrel megverték. Az ENCE elleni fináléban nagyon közel jártak ahhoz nitr0ék, hogy 2-0-ra nyerjenek, de a gyors Mirage után Overpasson kikaptak hosszabbításban. Végül úgy, ahogyan a FaZe ellen is, Inferno volt a kulcsa a győzelemnek és az újabb bajnoki címnek.

A következő megálló a franciaországi Montpellier volt, ahol az ESL Pro League 9. szezonjának döntőjét tartották. Ezen a ponton a Liquid már egyértelmű favoritnak számított a formájuk alapján. De ebben a versenyben volt egy csavar az előzőekhez képest, ami miatt többen megkérdőjelezték a csapat státuszát: megjelent az Astralis is. A dánok nem játszottak valami túl sokat az előző hónapokban, de az első meccseiken ez még nem is volt annyira problémás. Aztán jött az NRG elleni meglepetés vereség a csoportkör felső ági döntőjében, majd a Liquid is elkapta őket EliGE remek játékának hála a negyeddöntőben és innentől kezdve nem volt megállj az amerikaiaknak. Karrigan mousesportsa csak Nuke-on kelt versenyre velük, Overpasson nem. Az akkor még francia G2 már egy fokkal nagyobb falat volt nekik, pályát hoztak, valamint kétszer is hosszabbításra vitték a Liquidet. Azonban a sorsdöntő pillanatokból rendre nitr0ék jöttek ki győztesen, ezért övéké lett a széria, a bajnoki cím és egy újabb strigula az Intel Grand Slamen.

A Liquid az ESL One Kölnön játszhatott először a hőn áhított aranyrudakért és érthető módon semmit sem bíztak a véletlenre. A G2 elleni szoros meccs volt talán az, ami még egy kis extra önbizalmat adott a csapatnak, mert attól kezdve tudták, hogy bármit képesek megnyerni. Ennek megfelelően egészen simán bejutottak a rájátszásba, azon belül is rögtön az elődöntőbe. Egyedül a NAVI hozott pályát ellenük eddig a pontig. A playoffban viszont még ennyi teret sem adtak s1mple csapatának, sima 2-0-ra nyertek. A döntőben pedig megleckéztették az első döntőjét játszó fiatal ZywOo-t és a Vitalityt, ezzel behúzva a szériát.

A Liquid játékosai a következő percekben az ESL One Köln bajnokaiként járulhattak a LANXESS Aréna közönsége elé. A Counter-Strike katedrálisában hamarosan átvehették a serleget és az Intel Grand Slam aranyrúdjait. Mindenki, beleértve az ellenfeleiket is, immáron nyugodt szívvel mondhatta ki, hogy a Liquid letaszította az Astralist a trónjáról. Úgy tűnt, jöhet a Liquid-éra.

Egyszer véget ér a nyár

Az ESL One Köln után nyári szünetre vonult a Counter-Strike mezőnye, ezután pedig rögtön az év második Majore következett Berlinben. Erre készülődve mindenki a Liquid dominanciájának folytatását várta, azonban egyáltalán nem volt annyira egyértelmű az amerikaiak helyzete, mint azt sokan gondolták akkor. Először is, a BLASTralis-éra alatt a nagy tornákon csupán egyszer találkozott tétmeccsen a két csapat, ezért nem tudhattuk, mi történne köztük egy Majorön. Másrészt, a Liquid kapcsán mindenki attól félt, hogy a hirtelen jött siker a szünetben maga alá temeti az eddigi munkájukat. A Majorön ezek a félelmek beigazolódtak és gyorsan összetört az amerikai álom, amikor a negyeddöntőben találkozott a világ két legjobb csapata és az Astralis felülkerekedett a Liquiden.

A Major rájátszásában nem igazán volt párja az Astralisnak. Ráadásul a döntőben nagy meglepetésre az AVANGAR állt velük szemben, akikből a 2022-es IEM Rio bajnok Virtus.pro lett később. Jamék ekkoriban már ígéretesnek tűntek, legalábbis a Liquid, a G2 és a Vitality megverése mindenképp tehetségről árulkodott. A főellenség azonban túl nagy falat volt még akkor a fegyvermentés koronázatlan királyának. Ezért az oroszok lényegében tálcán kínálták a dánoknak a negyedik csillagjukat, azaz az újabb Major bajnoki címet.

Eközben a Liquid nem tehetett mást, minthogy a partvonalról nézik percről percre az örökségük csorbulását. Ugyanis ettől a ponttól kezdve a narratíva az lett, hogy csakis az Astralis hiánya miatt nyerték meg az Intel Grand Slamet és sosem voltak jobbak náluk. A valóság persze ennél bonyolultabb volt. Biztosan többször kellett volna lássuk a két csapatot egymás ellen ahhoz, hogy a konklúzió az legyen, egyik vagy másik csapat egyszerűen jobb. 2018-ban a dánok mindig nyertek az amerikaiak ellen, de 2019 első felében fordulni látszott a kocka, az Astralis egyáltalán nem tűnt legyőzhetetlennek. Ennek ellenére az igaz, hogy a kevés meccs kettejük között elvesz az IGS értékéből. Gondolom a Liquid játékosai a mai napig rendkívül hálásak az Astralisnak, amiért a presztízsnél fontosabb volt nekik pár szánalmas Bo1 és az azokért járó aprópénz.

Ugyanakkor a Liquid IGS-ének értékéből maga a csapat is sokat elvett azzal, amit Berlinben láthattunk tőlük. Bizonyos fokig okolható a Valve is, amiért rögtön a nyári szünet utánra tették a versenyt, de a játékosok sem bírtak azzal a nyomással, hogy ők a favoritok. Ez a fajta mentális felkészülés pedig igencsak elvárható egy olyan csapattól, ami 64 nap alatt megnyert négy presztízs tornát zsinórban.

Az IGS harmadik szezonjától kezdve a szervezők változtattak a szabályokon, hogy soha többé ne fordulhasson elő az, hogy ilyen gyorsan nyer egy csapat. Immáron nem volt elég négy verseny, az egyiknek az ESL vagy a DreamHack által szervezett presztízs eseménynek kellett lennie, vagyis Katowicének, Kölnnek vagy egy Majornek. Vagy ha nem volt benne ilyen, akkor négy helyett hat tornát kellett nyerni már. Igaz, a Liquid még ezen szabályok alapján is behúzta volna a Grand Slamet. De a módosítás pont elég volt ahhoz, hogy a következő két IGS-szezon 12 hónap helyett 3,5 évet öleljen fel. Ez a változás pedig valamelyest biztosította a Liquid örökségét, mert 64 nap alatt már biztosan nem fogja ezt összehozni senki sem.

Borítókép: HLTV