A Valve véget vet a partner ligáknak egyszer s mindenkorra. De mit jelent ez egyáltalán?
Talán még mindenki emlékszik a régi szép időkre, amikor ezer meg egy verseny volt és bárki selejtezhetett bármelyikre. Orgok jöttek és mentek, rengeteg versenyszervező volt, mindenki igyekezett többet és jobbat csinálni az ökoszisztémában. Igen, rengeteg „rohadt alma” volt, aki csalt, átvert és lehúzott embereket. De ahogyan a Counter-Strike mezőnye egyre profibbá vált, ezek is egyre ritkábbak lettek. Mígnem elértünk egy olyan, sokak által ma már idealizált környezetbe, amiben a tier 1-2 játékosok kényelmesen versenyezhettek és a rendezvények minőségére sem volt annál nagyobb panasz, minthogy nem lehet sapkákat hordani meccs közben.
Ezt az idilli képet azonban gyorsan feláldozták a piac legnagyobb szereplői, az ESL, a FACEIT és a BLAST, mert volt egy bökkenő: ebben a modellben túl veszteséges volt rendezvényeket szervezni. Esélytelen, hogy ez még bárkinek is újdonságot jelent, de az e-sport világa nem egy kánaán, ahol talicskával hordják a cégek haza a pénzt. Mindenki tudta, hogy el fog jönni az a pont, ahol a többet és jobbat kell csinálni módszer megbukik majd. Bár az mindig is egy remek kérdés marad, hogy lehetett-e volna húzni még, javulhatott-e volna a helyzet később. 2019-ben már nyilvánvaló volt, hogy egyre kevésbé fenntartható az, ahogyan a rendezvényszervezők évről évre csak veszítik a pénzt. Ezzel együtt az is egyre biztosabb lett, hogy hamarosan keményebb fellépést tesznek ezek a cégek egy stabilabb helyzet érdekében.
Ezeket olvastad már?
Kapuzárás
Az exkluzív vagy franchise-szerű ligák kérdése elég régóta jelen van a Counter-Strike ökoszisztémájában. 2015-ben az ESL megpróbált a Valve háta mögött összehozni egy ilyet, de lebuktak és ki kellett hátraljanak belőle – így született meg az azonnal okafogyottá vált WESA. 2016-ban a FACEIT-nek voltak hasonló tervei az ECS-szel, de a termék maga nem volt valami sikeres a nézők körében, ezért nyitniuk kellett a rendszeren. 2017-ben az észak-amerikai szervezetek az egyre értéktelenebb regionális ESL Pro League helyett létre akarták hozni a PEA-t – ez a projekt a játékosok tiltakozása miatt esett szét. Végül 2019-ben a rendszeres próbálkozásokra reagálva a Valve hivatalosan is közölte mindenkivel, hogy az exkluzív ligákat nem támogatják. Ennek ellenére az év végén a BLAST, 2020 elején pedig az ESL és a FACEIT (akkor még külön-külön) létrehozott egy-egy olyan egyezményt a leggazdagabb szervezetekkel, amelyek értelmében a partnereiknek garantált helyeik lesznek a versenyeiken. Az ESL Pro League esetében ez azt jelentette, hogy számtalan csapat egyik napról a másikra elveszítette a korábban nagy nehezen megszerzett helyét a ligában – sokak szerint ez volt az észak-amerikai CS:GO halálos ítélete is egyben.
Valószínűleg a Valve-nál is látták, hogy a rendezvényszervezők felvetései valamennyire jogosak, ezért három éven át engedtek nekik. Továbbra sem lehetett exkluzív bajnokságokat csinálni, de az esetleges szankciókat elkerülhették azzal, ha megígérték, hogy nyílt selejtezőkön keresztül is be lehet jutni majd és nem lesz zárt a rendszer. A partner ligák pedig rendkívül hasznosak voltak abban az értelemben, hogy egy garantált, fenntartható minőséget adtak, ezáltal vonzóbbak voltak a szponzorok szemében. Azonban eltelt három év és a rendezvényszervezők helyzete teljesen megváltozott azzal, hogy sorban feküdtek össze a gazdag arab államokkal. Az ESL és a FACEIT összeolvadt és szaúdi kézbe került, míg a BLAST az Egyesült Arab Emírségektől kap extra finanszírozást. Ezzel pedig mindannyian eltávolodtak azon nyugati, kapitalista normáktól, amelyek alapján ezek a franchise-szerű rendszerek valamennyire jogosak voltak még a Valve szemében is.
Mostanra, mégha nem is költhetnek végtelen pénzt, a piac helyett egyre inkább a sportmosás gyakorlata határozza meg a rendezvényszervezők képességeit a Counter-Strike ökoszisztémában. Vagyis már sem pénzügyileg, sem versenyzés szempontjából nem indokolt, hogy a Valve szemet hunyjon a partner ligák felett. Ezek olyan helyekké váltak, amelyeket nem lehet megkerülni, de nem is nagyon lehet velük interaktálni. A selejtezők túl körülményesek lettek és a nyitottság szellemiségének valamelyest ellent is mondanak. A ligák súlya egyszerűen túl nagy a versenynaptárban. Mert többek között a partnerek által befizetett csekkek után nyújtott teljesítmények kellennek ahhoz, hogy mindenféle franchise-pontokat gyűjthessenek a csapatok és meghívást kapjanak más eseményekre. Amivel nem lenne probléma, ha nem az ESL és a BLAST uralná a teljes versenynaptárat.
Az elmúlt években láthattuk, hogy vannak az ESL és a BLAST eseményei, ahol nagyjából ugyanazok a csapatok szerepelnek mindig, mert a többségük megegyezett a rendezvényszervezőkkel és fizet azért, hogy ott lehessennek – ráadásul nagy átfedés is van a partnerek között. Illetve vannak a Majorök, ahová folyamatosan betörnek a nem partner csapatok, amelyek legfeljebb ESEA-t vagy CCT-ket tudnak játszani az év többi részében. A párizsi Majorön az egyik ilyen ötös még döntőt is játszott. A teljesítmény tehát ott van ezen felállások mögött, mégha az anyagi hátterük általában közel sem olyan erős, mint a partnereké. Ez a status quo egészen addig biztosan nem fog változni, amíg a rendezvényszervezők részesedést fizetnek a bevételekből a résztvevő csapatok egy részének, amíg a többieket kizárják ezekből a tranzakciókból, lehetőségekből. A tehetség mindig a pénz felé fog vándorolni, ez rendben is van. Viszont nem egyenlőek a feltételek, ha a pénz kizárólag azoknál landol, akiket a rendezvényszervezők jó partnernek tartanak.
Kapunyitás
Bár hirtelen történt, mégsem volt annyira meglepő, amikor júniusban Richard Lewis kiadott egy riportot, miszerint a Valve Párizsban leült tárgyalni az ESL és a BLAST vezetőivel erről az egész helyzetről. Ezen a megbeszélésen a Valve munkatársai struktúrális változásokat kértek a cégektől, mert a ligákban lényegében állandó helyeket lehet vásárolni és ezzel azok a szervezetek, akik nem engedhetik meg maguknak az ezzel járó költségeket, kiszorulnak. De a világranglistákkal sem voltak elégedettek, mert a top tizes csapatokkal egyszerűen nem vagy csak alig találkoznak azok, akik alattuk vannak.
Az nem derült ki, hogy a figyelmeztetés után milyen lépések és következmények lesznek, ha egyáltalán. Egyedül annyit tudtunk, hogy az ESL beszélni fog a partnereivel az augusztusi Gamers8 fesztiválon, Rijádban. Ennek a riport szerint az volt a célja, hogy „lehetőleg olyan új struktúrát találjanak ki, ami mellett fennmarad a jelenlegi status quo, miközben az a Valve számára is elfogadható lesz”. Ez alapján még mindenki azt gondolta, hogy csak rájuk szólt a Valve, de amúgy továbbra is szabad kezet kapnak a cégek és „apu megy folytatni a tejvásárlását”.
Aztán tegnap derült égből villámcsapásként a Valve kiadott egy „Egyenlő versenyfeltételek” című nyilatkozatot. Ebben végérvényesen kijelentették, hogy nem kérnek többet az ESL és a BLAST által üzemeltett franchise-szerűen működő ligákból. A fejlesztő-kiadó cég szerint „akkor a legjobb a Counter-Strike, ha a csapatok egyenlő feltételek mellett versenyezhetnek és csak a képességük korlátozza a sikerüket”. Viszont „az elmúlt néhány évben a profi CS eltávolodott ettől az ideáltól”, azaz egyre zártabb lett szerintük. Ezért most úgy érezték, hogy ideje közbelépni. De mi fog változni? Hogyan hat majd ez a döntés az ökoszisztémára? Ezt próbáljuk a következőkben körüljárni.
Kezdésnek nézzük meg, hogy mit is jelentett be a Valve pontosan. A fentebb idézett megállapítás alapján három – részleteiben még kidolgozás alatt álló – feltételt tettek közzé, amelyek szerintük szavatolják a Counter-Strike ökoszisztéma nyitottságát. Ezek a pontok 2025-től lépnek érvénybe a könnyebb átállás érdekében. De akkortól kezdve a Valve bármikor közbeléphet, és ha kell, elvehetik akár a versenyrendezési jogokat is a szervezőktől.
A három feltétel:
- A rendezvényszervezőknek többé nem lehet egyedi üzleti kapcsolata vagy más érdekütközése azon csapatokkal, akik részt vesznek a rendezvényeiken;
- A meghívásokat minden versenyen a Valve saját rangsora vagy nyílt selejtezők alapján kell eldönteni;
- Bármilyen, a résztvevőknek járó kompenzációnak – legyen szó nyereményről vagy bármi másról – célorientáltnak kell lennie és ezekről nyilvánosan be kell számolni a közösség felé.
Álmodtam egy világot
Nézzük meg azt, hogy mi lenne az optimális végkifejlete ennek az egésznek „apu szerint”. A kulcsszó itt az lesz, hogy a piac dönt. Tehát először is, egy ennyire nyitott rendszerben nincsenek a szervezetek számára gazdasági garanciák. Vagyis hiába gazdag egy org, ha rosszul teljesít vagy félremenedzselt a csapat, akkor eltűnhetnek pár év alatt, mint annak idején a Titan is tette. Míg egy rosszabb háttérrel rendelkező csapat akár a semmiből felemelkedhet. Előbbire valószínűleg jó példa lesz, hogy az EG-nek minden héten lesz hol játszania, mert selejtezniük kell mindenhová és a top 128-ig se fognak jutni – több tízezer dolláros fizukkal ez elég szerencsétlen lenne. Utóbbira meg mondhatnánk egy olyat, hogy egy magyar mix leül ma este FACEIT-ezni és holnap megnyerik az IEM Kölnt, ha végigverik közben a fél világot.
Másodszor, az újranyitott rendszer azt is jelenti, hogy felülről nézve csökken a játékosok munkabiztonsága, míg alulról azt, hogy nő az esélyük bekerülni egy topcsapatba. Mint korábban is szó volt erről a cikkben, a tehetség mindig a pénz felé fog vándorolni. Abban az értelemben most egyenlőek lesznek a feltételek, hogy a pénz nem kizárólag azoknál landol, akiket a rendezvényszervezők jó partnernek tartanak – mindenki odafér majd az asztalhoz. De abban az értelemben nem lesz változás, hogy egy Vitality össze tudja vásárolni a világ öt legjobb játékosát bármikor az ESL pénze nélkül is, míg egy MOUZ azzal sem. Azok a játékosok tehát nagyon jól fognak járni, akik az eddigi rendszeren kívül éltek és képesek feljebb jutni. Akik viszont jelenleg benne vannak, azokra nézve ez egy veszély. A Valve-nak annyiból igaza van, hogy hosszabb távon a játékosoknak ez jobb lesz, mert meritokratikusabb. De a hosszútávot itt nagyon fontos kihangsúlyozni, mert egy darabig elég brutális is lehet a világ.
Ezeket olvastad már?
Kulcs vagy faltörőkos?
2024-ben még minden marad a régiben, mert érvényes egyezmények vannak a csapatok és a rendezvényszervezők között, a Valve meg valószínűleg nem akart a bíróságra járni ezért. A türelmi idő viszont semmi többet nem jelent, minthogy tovább gondolkozhatunk a kérdésen: melyik irányba döntik el a Counter-Strike ökoszisztémájának rendkívül instabil mérlegét a Valve feltételei? Békésen kinyitják az eddig bezárt kapukat? Vagy berúgják az ajtót és mindenki pánikolva próbál elszaladni azzal, ami a keze ügyében van? A Valve egészen eddig csak nagyon finoman szólt bele abba, hogy hogyan csinálnak pénzt a rendezvényszervezők, a csapatok vagy a játékosok. A háttérben maradt a kiadó, néha jelezte, hogyha valami nem tetszett, a többit pedig a piac szereplőire bízta. A Majorökön túl a Valve sohasem próbált szerepet vállalni a nyilvánosságban vagy olyan kész megoldásokat diktálni a többi verseny kapcsán, amiket aztán felügyelni fog – azaz eddig nem akartak „aput játszani”.
Ez a hozzáállásbeli változás már önmagában kétélű. Mert az, hogy egy cég képes videójátékokat fejleszteni még nem jelenti azt, hogy alkalmasak egy e-sport ökoszisztémát is fenntartani, igazgatni. Egyetlen aduász van a kezükben, a játék. Ezt pedig nagyon sokféleképpen lehet használni. A Riot Games vagy az Activision-Blizzard rendkívül szigorú és zárt rendszereket csinált. Az irányítási mániájuk viszont nem mindig jár együtt kompetenciával, ezért az észak-amerikai LCS haldoklik, az Overwatch League technikailag már a sírban is fekszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a modell rossz vagy minden ötletük hülyeség lett volna. Csupán arról van szó, hogy nem sikerült a menetközben felmerülő problémákat orvosolni, azaz életben tartani, esetleg megmenteni a beteget.
A Valve kapcsán elég megnézni a Dota2-t. Van olyan ember, aki szerint a DPC-ből a kompetencia sugárzik? Mármint ezen a ponton ki gondolja még azt, hogy az valami fenntartható és jó dolog? Csinálnak egy rakás felesleges, senkit sem érdeklő versenyt, amit gyakran a játékosok sem vesznek komolyan, majd a Valve kijelöl egy rendezvényszervezőt (a PGL-t), akiken keresztül kioszt pártízmillió dollárt két hét leforgása alatt. A DPC a mostani helyzethez hasonlóan egy konkrét problémát akart orvosolni, a versenynaptár felosztását. De megannyi másik problémát teremtettek közben, amit rosszul vagy sehogyan sem oldottak meg. Ha minden esemény a TI-kvalifikációról szól, akkor az emberek megunják. Ha pedig ki is találnak valami jobbat, akkor sem tudják a TI sikerét a többi verseny sikerévé konvertálni.
Ugyanígy a CS esetében is, ha olyan ötletekkel állnak elő, minthogy a saját rangsorukat kell használni a meghívásokhoz, akkor azt 2025-től kezdve a Valve-nak kutya kötelessége lesz jól megcsinálni, különben összedől az egész rendszer. Nézzétek meg a Valve regionális rangsorát a jelen állapotában, hasonlítsátok össze a pontokat. Most pedig tegye fel a kezét az, aki szerint a 9z a világ egyik legjobb csapata! Senki? Még a végén kiderül, hogy a Valve nem mindenható! Szerencsére korábban bedobták azt, hogyha valaki tud jobbat csinálni, akkor hajlandóak átgondolni és átvenni azt a rendszert. Oké, milyen kritériumok vannak? Ki dönt erről? Vagy ott egy másik feltétel, miszerint nyilvánossá akarják tenni a versenyeken résztvevők kompenzációit. Rendben, mi lesz a garancia arra, hogy ezek tényleg könnyedén hozzáférhető információk lesznek és nem valami, a rangsorhoz hasonlóan Githubon eldugott, olvashatatlan Excel-táblák? Vagy mi lesz akkor, ha nem adják ki? Ki fogja ezt ellenőrizni? Ki fogja ezt az emberek elé tárni? Sok idő van még 2025-ig, de a felmerülő kérdésekből talán érthető, hogy ennek a folyamatnak valamely pontján el kell jutni odáig, hogy a Valve keres egy képviselőt vagy biztost a projekt élére. Mert a klasszikus Valve-válasz, hogy „az a fejlesztő felel érte, akinek kedve van hozzá meg éppen ráér”, na az itt nem fog működni. Egyértelmű szabályok kellenek, biztosítékok, különben nem csak a nevezési kapu nyílik ki, hanem még öt másik olyan is, amit zárva akarunk tartani.
Túllépve a Valve-on, a rendezvényszervezők előtt is több út áll valószínűleg. Az ESL esetében már nagyjából tudjuk, hogy mi lesz a lépésük: a cég egyik vezetőjének nyilatkozata alapján a rendezvényeik bevételét az összes résztvevő között fogják elosztani. Tehát, ha nem adhatnak csak a kiválasztott csapatoknak pénzt, akkor mindenkinek fognak. A részleteket még lehet hónapok múlva sem fogjuk tudni, így legfeljebb spekulálni tudunk ennek a tartalmáról. Szóval ez a kérdés: több pénzt próbálnak szerezni ahhoz, hogy az eddigi rendszer partnerei annyit kaphassanak, mint eddig is, vagy inkább többen férnek majd az asztalhoz és ezért kevesebb is jut mindenkinek? Valószínűleg valahogyan kimatekozzák az előbbi megoldást 2025-ig, mert ha nem sikerül, akkor a már most is problémákkal küzdő orgok le fogják húzni a rolót. Ami azért baj, mert akkor az egész termék veszíteni fog az értékéből. Ha pedig ez bekövetkezik, azzal mindenki más is veszít, míg a végén senkinek sem marad semmi.
Az ESL-t nem nagyon kell félteni. A legrosszabb esetben kapnak pár Gamers8 fesztiválszerű megbízást a tulajoktól a számla kiegyenlítésére. A BLAST azonban jóval rosszabb helyzetben van, mert hiába vannak arab kapcsolataik, csak ezek közel sem olyanok, mint az ESL-nek. Továbbá az ő esetükben a partner liga az egyetlen termék Counter-Strike-ban és azt is mindenki komolytalannak meg edzőtáborozásnak tartja. Ezt a problémát remekül tükrözi a Valve bejelentésére adott nyilatkozatuk is, amiben bő két hónapnyi gondolkodást követően annyival tudtak előállni, hogy a BLAST nem megy sehová. Spoiler: általában akkor szokták ezt mondani a cégek, ha az ellenkezője reális veszély lehet. Amennyiben a versenynaptár és a BLAST pénzügyi helyzete mellett sikerül valamit kitalálni, ami a játékosoknak is vonzó lehet 2025-től kezdve, talán túlélik. De ne lepődjünk meg, ha a BLAST szépen, lassan kikopik a játékból, mert nem fognak tudni versenyezni az ESL-lel.
Az ESL a közel nyolcvan százalékos naptárlefedettségével nagyon kényelmes helyzetben lehet majd két év múlva. Valószínűleg mindenki náluk akar versenyezni majd és a több selejtezős lehetőség egyben azt is jelenti, hogy ezek további helyet vesznek el a naptárban a riválisoktól. Ezen felül van egy, már most is jelenlévő probléma, amit a Valve egyáltalán nem orvosolt. A ranglistákban ugyanis van egy körkörös logika: a partnerek azért vannak elől, mert őket hívják meg az összes versenyre, de ha sok versenyre hívják meg őket, akkor előrébb lesznek a ranglistán. Vagyis, ha a ranglista alapján kell meghívni a csapatokat, akkor nem elég, hogy pontosnak kell lennie. Amennyiben az ESL versenyei teszik ki a naptár nagy részét, akkor nagyjából ugyanaz lesz a Pro League-en kívül mindenhol, ami most is van. Abba pedig nem szólhat bele a Valve, hogy hány darab meghívást küldenek ki a rendezvényszervezők. Vagyis létezhet egy olyan kiskapu, ahol csak azok férnek be egy versenyre, akiket az ESL be akar engedni. A feltételek alapján nem kötelező nyílt selejtezőket tartani, az csak egy lehetőség. A lényeg az lesz, hogy keresni fogják a rendezvényszervezők az alternatív megoldásokat a status quo fenntartására, mert a „partnereik” nélkül nem érnek semmit. Nem véletlenül hajlandóak lenyelni azt, hogy mindenkinek fizessenek a bevételekből.
Apu kezében a kormány
A Valve kinyitott most egy palackot, amit innentől kezdve nem lehet majd bezárni. A rendezvényszervezők éveken át visszaéltek a kiadótól kapott engedményekkel, a partner ligák pedig tényleg csak egyre bajosabbak lettek. Viszont a kötelező nyitás is hordoz magában kockázatokat. Apunak nagyon észnél kell lennie ahhoz, hogy ne omoljon össze a Counter-Strike ökoszisztémája pár év alatt. A mostani törékeny rendszer alapja az, hogy a rendezvényszervezőket pénzelő arabok hajlandóak fenntartani egy nagyon szerteágazó garanciákkal bíró status quot a sportmosáshoz. Egy baj van ezzel: ha ezek a források valamiért elapadnának, mondjuk a status quo felborulása miatt, akkor a Valve tiszta versenyzésről szóló megközelítése is megy a levesbe. Nem lesz, aki finanszírozzon és ugyanott leszünk, mint 2019-ben. Akkor is fel fog lépni majd a Valve? Nem tudjuk. Lehet. Illene.
A szerepek le vannak osztva, apu kezében a kormány, mi meg megyünk, amerre visz az autó – már amíg el nem fogy az olaj.
tbr
PC Guru
Esport1TV
PlayIT Store
Piac
Gaming
Esport
Film-sorozat
AI
LoL
CS2
GTA 6
Egyéb
K&H MNEB
TMP CS2
MEV
OGEX
Facebook
Tiktok
Youtube
Discord