Ezért nem láthattuk az Oppenheimerben magát a bombázást

Nolan természetesen reagált erre a felvetésre.

Az Oppenheimer kétség kívül az idei esztendő egyik kasszasikere, hiszen egyrészt pazarul sikerült bemutatni Robert Oppenheimer életének és munkásságának egy jókora szeletét, másrészt közel jár az egymilliárdos bevételhez a mű, ami egy ilyen életrajzi drámától korántsem elvárható. Azonban az atombomba feltalálásáról és kifejlesztéséről szóló produkció némi vitát váltott ki azzal, hogy végül semmilyen formában nem ábrázolta a Japán két nagyvárosában történt robbanást és a áldozatokat sem mutatja be.

Ezeket olvastad már?

Épp csak nem rohadt meg Rotten Tomatoeson az új Tomb Raider sorozat

Egy romantikus jelenetet is töröltek a Deadpool & Rozsomákból, most viszont megnézhetitek

Az Amerikai Horror Story sztárja szívesen szerepelne a Doktor Szösziben

A nézők véleménye pedig erőteljesen megoszlik, és sokan akadnak, akik kritikával illetik Nolant és a filmet a japánok kihagyása miatt. Természetesen van ellenvélemény is. Mások, köztük a rendező Christopher Nolan, azzal érveltek, hogy a film kizárólag a tudós tapasztalataira és nézőpontjára összpontosít, amely különbözik és elkülönül az áldozatokétól.

Szakértők szerint ez a kérdés ennél azért jóval árnyaltabb. Hangsúlyozták, hogy bár egyetlen filmnek sem feladata a japán áldozatok perspektívájának megjelenítése, az Oppenheimer mégis elég keveset tesz annak érdekében, hogy megkérdőjelezze a fehér férfiak munkásságát, és fennáll a veszélye annak, hogy a hirosimai és nagaszaki japán áldozatok gyakran elnagyolt vagy elfelejtett bemutatása állandósul.

„Nem hiszem, hogy Hollywoodtól kellene függenünk abban, hogy a történeteinket olyan árnyaltan, mélységben és gondossággal meséljük el, amilyet valóban megérdemelnek. De az igaz, hogy ezek a hatalmi, befolyásos pozíciókban lévő intézmények nagyobb értéket tulajdonítanak az olyan férfiak, mint Oppenheimer vagy Truman történeteinek, mint az ázsiai és őslakos közösségeknek, amelyek az általuk hozott döntések miatt szenvedtek.” – mondta Nina Wallace, a japán származásúak történeteinek megőrzésével foglalkozó nonprofit csoport, a Densho média- és kapcsolattartási menedzsere.

Nolannek is volt hozzáfűznivalója a témához:

„J. Robert Oppenheimer bizonyos mértékig ugyanabban a helyzetben volt, mint Amerika többi része. A hirosimai bombázásról a rádióban hallott, amikor Truman bejelentette azt... ez volt az egyik legérdekesebb dolog, amivel a könyvben találkoztam... Ez volt az egyik, ami arra késztetett, hogy a lehető legszubjektívebben meséljem el a történetét. Azt akartam, hogy a közönség is átélje és meglássa azokat a felismeréseket, amelyeken ő maga is keresztülment.”

Oppenheimer munkája egyes becslések szerint több, mint 200 000 ember halálához vezetett, valamint a "hibakusha", vagyis a robbanás túlélőinek generációjához – akik közül sokan a mai napig küzdenek a bombázás utóhatásaival. Továbbá a filmet nagyrészt a tudósok morális dilemmáiról szóló elmélkedésként hirdették meg, ezért nehéz eldönteni, hogy valóban hiányzik-e belőle a japán áldozatok bemutatása-e vagy sem.