Öt játék, amíg a Fable negyedik részére várunk

Na ebből a szempontból lassan telik az idő.

A kétezres évek eleje volt a gamer-világ aranykorának a kezdete. Már túl voltunk az olyan legendákon mint a Doom, a Half-Life vagy a Heroes of Might and Magic 3 és olyan fenomenális címek bontogatták a szárnyaikat mint a GTA: Vice City, a Bioshock vagy éppen a The Sims. Ebben az érában született, sokak és jómagam szerint is a világ egyik legjobb játéka, a Fable. Ugyan óriások vették körbe, de a Lionhead Studio gyakorlatilag a semmiből robbant be és kiharapott magának egy szeletet a gamer-piacból. A páratlan humor, a dinamikus világ, a komolytalanul előadott történet, amit mégis komolyan kell venni olyan különleges elegyet alkottak, ami új műfajt teremtett. Az első részt még kettő követte és mindegyik epizód megőrizte az elődeink a jellemzőit és a széria sikere töretlen maradt. Viszont a 2010-es harmadik rész óta majdnem egy évtizeden keresztül senki sem tudta, hogy mi lesz a Fable-univerzummal. De aztán még nyáron az Xbox Showcase keretein belül ledobták az atomot.

Viszont a megjelenés még odébb van, szóval ha valahogy oltani akarjátok a Fable iránti vágyatokat, akkor itt van öt játék, ami segíthet.

Elder Scrolls: Skyrim

Kezdjünk egy nyilvánvaló választással. A Bethesda remeke már több mint egy évtizede velünk van és a rajongók még most sem unják. Ez köszönhető annak, hogy a készítők hagyták, hogy az évek során a közösség rommá modolja az egészet. Ez pedig kulcsfontosságú, ha olyan élményt akarunk, mint a Fable-ben. A modok miatt, Skyrim világát sokkal jobban a saját kedvünkre formálhatjuk, mint az alapjátékban. Ezzel pedig elérhetjük azt, hogy a játékbeni döntéseink hatására dinamikusan változzon körülöttünk a világ. Az alap RPG nagy vonalakban ugyanaz és a tárgyak rendszere talán egy fokkal bonyolultabb, de nem olyan borzasztóan. Ha még nem játszottatok az Elder Scrolls ötödik epizódjával, akkor mindenképpen adjatok neki egy esély. Ha meg játszottatok, akkor ideje újra kezdeni.

Dragon Age: Origins

Maradjunk még kicsit az egyszerű párosításoknál, hiszen a Dargon Age is egy nagyon hasonló koncepciót hoz, mint a Fable. Viszont az Origins sokkal inkább fókuszál olyan dolgokra mint a történetmesélés, hogy a karakterünk milyen jellemet épít fel a kaland során és persze a harcrendszer jóval mélyebb és részletesebb. Ettől függetlenül néha eldurran egy-egy poén, ami nagyon is kell, hogy elvegye a néha túl komoly élét a sztorinak.

Torchlight 2

Ugyan a műfajtól most három lépéssel eltávolodtunk, de a Torchlight Diablo-szerű játéka egy iszonyatosan dinamikus és vicces kis hack n slash, amiből süt ugyanaz a hangulat, mint a Fable-ben. A kasztok szándékosan túltolt karakterisztikáján, a képességek kinézetén és magán a történeten látszik, hogy a Lionhead Studios inspirálta a fejlesztőket.

The Witcher 3: Wild Hunt

Gyanítom, hogy 2004-ben, amikor az első Fable játék a polcokra került, a készítők egyik célja volt, hogy egy görbe tükröt tartsanak az olyan szerepjátékoknak, akik kezdték túl komolyan venni magukat. A játék egy emlékeztető volt, hogy az RPG mindig is arról szólt, hogy az ember jól érezze magát, hogy mosolyogjon, hogy nevessen a barátaival. A Witcher-sorozat pedig megfogadta ezt a ‘tanácsot’, hiszen mindegyik epizódban visszatérő elem a néha kicsit szarkasztikus humorérzék. De emelett az egész sokkal szerteágazóbb és komolyabb. Nyilván Sapkowski nagyszerű nyersanyagot adott, de abból a CD Projekt Red gyúrt egy mesterművet, ha pedig egyet kéne a részek közül választani, hogy pótolja az űrt amit a Fabel hagyott, akkor az a Wild Hunt lenne.

Gothic II

Végül pedig eljutunk oda, ahonnan indult az egész. Az olyan klasszikus szerepjátékig, mint a Gothic, azon belül is a második felvonás. A két sorozat nagyjából párhuzamosan futott egymás mellett és kinézetre, illetve rendszerileg is nagyon hasonlóak voltak. Viszont a Gothic sokkal morózusabb, sokkal depresszívebb volt, mint a Lionhead alkotása. Félreértés ne essék, ezzel nincs semmi gond. Ott a fejlesztők azt választották, hogy egy grandiózus történetet akarnak elmesélni, ahol a túlzott humor megölné a magasztosságot. Nincs ezzel baj, sőt az egész még működött is.