A fejlesztők homokba dugják a fejüket, miközben egyre több átlagjátékos és YouTuber dönt úgy, hogy a Cities: Skylines 2 állapota miatt inkább abbahagyják a játékot.
Négy hónapja jelent meg a Cities: Skylines 2, a Paradox Interactive hatalmas sikert arató városépítős játékának folytatása. Igaz, a második rész egyelőre a közelében sincs annak a minőségnek, mint amit az elmúlt egy évtizedben megszokhattunk. A potenciális teljesítménybeli problémákra és a bugokra már a kiadás előtt figyelmeztetett a játékot fejlesztő Colossal Order. De arra azért nem számítottunk, hogy egy hónapnyi tűzoltás után azt fogják mondani, hogy akkor most már jól van ez így. Leginkább azért, mert a Cities: Skylines 2 állapota még ma sem közelíti meg az elvárásokat.
A játék közössége hónapok óta kérleli a fejlesztőket, hogy csináljanak már valamit. Mert nem csak a teljesítménnyel és a bugokkal van gond, hanem a játék egyes rendszereit úgy építették fel, hogy azok ellent mondanak a józan észnek. Erre egyébként a Colossal Order CEO-ja, Mariina Hallikainen úgy reagált egy ízben, hogy „ha nem tetszik a szimuláció, akkor ez a játék lehet nem neked való”. Persze ezt a nem túl megfontolt kijelentést egy gyors bocsánatkérés követte, de azért ebből is látszik, hogy nincsenek igazán a helyzet magaslatán az alkotók.
Ezeket olvastad már?
Hallikainen azóta heti rendszerességű fejlesztői blogot írt, hogy lenyugtassa a kedélyeket. Viszont ezekben a szövegekben olykor kitért arra is, hogy egyre toxikusabb a Cities: Skylines 2 állapota miatt a közösség, ami negatívan hat a fejlesztőkre. A toxikusságon valószínűleg segítene, hogy ha azt látnák az emberek, hogy fejlődik a játék, de ez csak a mi véleményünk. Az viszont biztosan nem egy megoldás, hogy a blogposztokat ért kritikák miatt egyszerűen úgy döntött Hallikainen a közelmúltban, hogy nem folytatja ezt a fajta kommunikációt a közösséggel.
A játékot egyébként nem csak az egyszerű vásárlók kritizálják. Hanem azok a tartalomgyártók is, akik évek óta a Paradox városépítős játékából készítenek videókat, streameket. A Cities By Diana nevű YouTuber például konkrétan úgy döntött, hogy abbahagyja a Cities: Skylines 2-t a játék állapota miatt, helyette pedig az első részt fogja elővenni inkább. A kritikájában a bugokon túl például az UI-t, a túl kevés assettet és a modtámogatás hiányát hozta fel ellenérvként a játék folytatására. De a videója egy pontján még egy olyan kijelentést is tett, miszerint „sértő, hogy egy játékot így adnak ki”, utalva ezzel arra is, ami az elmúlt négy hónapban jellemezte a Colossal Order munkásságát.
Dianát követően a Biffa Plays Indie Games nevű csatorna is kielemezte a játékot. Szerinte az egyik nagy, átfogó probléma a Cities: Skylines 2-vel az, hogy nem egyértelmű a rengeteg játékbeli rendszer, például a közlekedéssel, az időjárással és évszakokkal, vagy a termelési lánccal kapcsolatos szimulációk hatása a városra. Ezek látszólag csak úgy vannak, a játékostól függetlenül léteznek. Biffa azonban bízik benne, hogy sikerül helyretenni a játékot: „gyakran mondom, de remélem, hogy a Cities: Skylines 2-t sikerül a No Man's Skyhoz hasonlóan helyretenni.” A videója egyébként annyira népszerű lett, hogy még a fejlesztők is reagáltak rá, megköszönve a visszajelzéseket.
Ezt követően a City Planner Play nevű csatorna tulajdonosa Redditen adta ki a frusztrációját:
„Azt hiszem mindannyian frusztráltak lettünk mostanra, de mind más okból. Holnap elmondom, hogy engem mi zavar, de teljesen másról van szó, a bugokhoz van köze. Ne értsetek félre, szeretném, ha a játék jó lenne, sok mindent szeretek benne, ugyanakkor bőven lenne min javítani. És miután minden egyes jelenlegi városomat érintik ezek a problémák, beszélnem kell róluk.”
Az azóta megjelent videóból pedig kiderült, hogy a területek értékével kapcsolatos bug zavarja annyira a YouTubert, hogy hajlandó kevesebb videót csinálni addig, amíg nem jön egy megoldás. A bug lényege egyszerű: az NPC-k emiatt nem költöznek be bizonyos típusú házakba, hiába mutatkozik igény rá. Személyes tapasztalatom is volt ezzel, szóval elmondhatom, hogy igen frusztráló tud lenni az, ha mindenki a kis sűrűségű lakóhelyekre pályázik, majd 20-30 ezer lakosnál egyszerűen kifogysz a beépíthető területből, amíg szintet nem lépsz. Vagy még jobb az, amikor nekiállnak panaszkodni, hogy drága a lakhatás, miközben egy teljes szigeten üresen állnak a közepes és magas sűrűségű lakóépületek, amelyek elsődleges funkciója az olcsóság lenne.