Lenyomná az esportolókat és szupererőt adna Elon Musk a Neuralink chippel

Az is kiderült, hogy hány ember kaphatja meg a Neuralink chipjét az év végéig.

Nem volt problémamentes az első Neuralink páciens esetében az agyi implantátum, de amikor már olyan hírek jöttek Noland Arbaugh kapcsán, hogy az elméjével képes sakkozni vagy Old School Runescape-ezni, azért arra mindenki elégedetten csettintett. A technológia egyértelműen hasznos lehet olyan emberek számára, akik például lebénultak és másképp jelentős hátrányban lennének egészséges társaikhoz képest. De azért mégiscsak van valami ijesztő abban, hogy a világ leggazdagabb embere előbb vagy utóbb mindenki agyába chipeket akar ültetni vállalkozásként.

Bármi is legyen a hosszútávú jövője a Neuralink technológiájának, az már biztos, hogy Arbaugh többé nincs egyedül az agy-számítógép chipesek körében: Elon Musk ugyanis pénteken egy maratoni, nyolc és fél órás Lex Fridman podcast során elárulta, hogy már a második páciensnek is beültették a chipet, az év végéig pedig további nyolc fő kaphatja meg azt. Mondjuk a beszélgetésben később feljött Fridman javaslatára, hogy a következő évtizedekben „százmilliók” csatlakozhatnak még hozzájuk, amivel Musk látszólag egyetértett, szóval messze vagyunk még a végétől.

De nem ez volt a műsor egyetlen érdekessége, hiszen például arról is ábrándozott egyet Elon Musk, hogy a chipjével „szupererőt” adhatna az embereknek. Nem tudjuk, hogy túl sok The Boyst nézett vagy ez honnan jött neki, de először vegyünk egy visszafogottabb, elérhetőbb példát az eszköz potenciáljára!

„Igen biztosak vagyunk benne, hogy egy-két éven belül valaki a Neuralink implantátummal képes lesz túltenni egy profi gameren, mert a reakció idő gyorsabb lesz.”

Valljuk be, ez egy érdekes kis kísérlet lenne, de ekkor is még csak a társadalom egy kis szeletét, a profi esportolók karrierjét kell félteni, ha ez sikerül Musknak. Amitől viszont már lehet rémálmaink lennének, hogy a milliárdos „valamilyen futurisztikus kiborg”-okról ábrándozik, akiknek „az emlékeit feltölthetik, hogy ne felejtsék el őket”. A hab a tortán azonban mégsem ez, hanem a szupererők, amit nehéz nem úgy látni, mint a chipre leginkább rászorult emberek kihasználása úgy, mintha csak egy processzort akarnának túlhajtani versenyből:

„Ha több ezer ember éveken keresztül minimális kockázattal használta, akkor talán elérkezünk arra a pontra, ahol fontolóra vehető a kiterjesztés mint cél. Szóval már nem csak arra törekednénk, hogy az embereknek az egészségesekével egyenlő kommunikációs adatsebességet adjunk. Az a cél, hogy a négy végtag-bénulással vagy a test és agy közötti kapcsolat teljes megszünésével szenvedők kommunikációs adatsebessége túllépje a normál emberekét. Ha már itt vagyunk, miért ne? Adjunk az embereknek szupererőt.”