Bár számítógépek ekkoriban még nem is léteztek, Ada Lovelace-t az első programozóként tartja számon a történelem.
Az elmúlt években a nagy technológiai cégek vért izzadva próbálják vonzóbbá tenni a nők, lányok számára a technológiai ágazatot. Bár egy önálló cikket is megérne, hogy mi az oka annak, hogy a műszaki területen ilyen kétségbeejtően kevés a nő, és hogy az előítélet, hogy ez egy férfi szakma, hogyan befolyásolja ezt a dolgot, ez az írás most nem erről, hanem Ada Lovelace-ről szól, az első programozóról, aki a világhíres költő, Lord Byron és egy matematikus anya gyermeként látta meg a napvilágot 1815-ben Angliában.
Ada az édesanyjával, Annabella Milbanke-vel nőtt fel, aki minden erejével igyekezett távol tartani a lányát Byrontól, attól tartott ugyanis, hogy a botrányos életű férfi tévútra vinné, és erre meg is volt minden oka. Annabella azután hagyta ott Byront, és ment el az egyhónapos Adával, hogy kiderült, a költő vérfertőző viszonyban van a saját féltestvérével. Mivel Annabella imádta a matematikát, és a kicsapongó, fékezhetetlen exférje ellenpólusaként tekintett a tudományra, Adát is e felé terelte. A lány oktatását már igen fiatalon megkezdte, ráadásul nem kisebb személyt, mint a matematikus Augustus De Morgant bízta meg a kis Ada oktatásával. A lány tehát már gyerekként magába szívta a matematika szenvedélyét, ahhoz azonban, hogy a tehetsége szárnyra kaphasson, egy sorsszerű találkozásra is szükség volt.
A tizenéves Ada a Kékharisnya Társaság tagja volt, amit Elizabeth Montagu alapított a francia szalonok mintájára azzal a céllal, hogy a hölgyek összejöveteleken vitathassák meg az aktuális tudományos és irodalmi kérdéseket – ez nagy előrelépés volt a klasszikus, kevés gondolkodást igénylő női elfoglaltságokhoz képest. A 17 éves Ada a Kékharisnya Társaság egyik partiján ismerkedett meg Charles Babbage matematikussal, akit a számítógép ősatyjaként tart számon a történelem. Babbage nevéhez fűződik többek közt a differenciálgép megalkotása is, Adának azonban nem ez, hanem egy még bonyolultabb gépezet, a szintén Babbage nevéhez köthető analitikai gép keltette fel a figyelmét, ami csupán papíron létezett.
Ada és Babbage között jó viszony alakult ki, közös szenvedélyük, a matematika szorosan összekötötte őket. Ada azon kevés matematikusok egyike volt, akik megértették az analitikai gépben rejlő lehetőségeket, 27 éves korában pedig lefordította egy olasz mérnök francia nyelvű tanulmányát, amely a tervezett számítógépről szólt, sőt nem csak lefordította, de később jegyzetekkel is ellátta, és a tévedéseket is orvosolta benne – mindezt álnéven, mert ekkoriban a nők nem publikálhattak tudományos értekezéseket. Írásában Ada a gépet Jacquard 1801-es szövőszékéhez hasonlította: „Ez algebrai mintákat sző, ugyanúgy, ahogy Jacquard szövőszéke virágokat és leveleket”.
Charles Babbage analitika gépének egy része, amely 1910-ben készült el. (Fotó: Britannica)
Ada volt az, aki felismerte az analitikai gép jelentőségét abból a szempontból, hogy rájött, hogyan lehetne lépésekből álló utasítássorozattal használni a szerkezetet, ezzel pedig gyakorlatilag a programozás elvét sikerült papírra vetnie. Továbbá úgy hitte, hogy a gépezet nem csupán matematikai kalkulációk elvégzésére képes, hanem sokkal univerzálisabb feladatokra is, például hangokat, szövegeket és képeket is képes lenne számok segítségével megalkotni.
Sokan úgy vélik, hogy Ada a világ első számítógépes programját írta meg, mások azonban azt mondják, hogy a programok Babbage szellemi munkái, Ada csupán a hibák kijavításáért felelt. Az mindenesetre biztos, hogy már sem Ada, sem Babbage nem érhette meg elméletének gyakorlati bizonyítását: a londoni Tudományos Múzeum csak jóval a haláluk után építette meg a masinát a két tudós hátrahagyott jegyzeti alapján. Mint kiderült, Lovelace grófnő és Babagge feltételezései helyesnek bizonyultak az analitikai gép kapcsán.
Borítókép forrása: Donaldson Collection/Getty Images