Ha beindul az amerikai vámháború, akkor lőttek a lemezes és az olcsó videójátékoknak?

Nem csak a chipgyártásba kavarhat bele egy elhúzódó vámháború a videójáték-iparhoz kapcsolódó területeken élen járó országok között.

Donald Trump a beiktatása óta húzza-halasztja a kampánya során beígért vámháborúját. Ám ezen a héten mégiscsak meglépték a 25%-os védővámok bevezetését Kanada és Mexikó esetében. Bár vannak kivételek, mint az amerikai autóipar legnagyobb szereplői, az érintett országok között importált, exportált termékek nagy része nincs ilyen szerencsés helyzetben. A helyzet folyamatosan változik, és korábban már az is megesett, hogy a Trump-adminisztráció egyszerűen visszavonta a beígért vámokat, esetleg egy-két hónapos türelmi időt eszközölt a bevezetési határidő napjaiban. Tehát messzemenő következtetéseket még nem igazán vonhatunk le azzal kapcsolatban, hogy ez a politika hová vezet, hogy milyen hatással lesz a hétköznapjainkra. Ugyanis még azt is nehéz megmondani ebben a káoszban, hogy meddig kíván menni Trump kormánya a vámháborúval.

Azzal viszont már az elemzők is foglalkoznak, hogy hol lehet hatása az ilyen jellegű vámoknak, amennyiben érvénybe lépnek és úgy is maradnak. Az például egyre valószínűbb, hogy a videójáték-iparban súlyos, tartós áremelések követhetik, ha az észak-amerikai országok (és a jövőben Kína is) hosszasan elhúzódó vámháborúba kerülnek az USA-val. Egyrészt azért, mert a chipgyártás esetében is vámokat helyeztek kilátásba Trumpék, ami a konzolok, számítógép-alkatrészek árait sujthatják, amíg nem épülnek ki a politikusok által elvárt gyártókapacitások az országon belül. Másrészt azért, mert Kanada és Mexikó igen fontos szerepet töltenek be a globális videójáték-gyártás egyéb területein, Amerika pedig az egyik legnagyobb felvevőpiaca, elosztója az ő termékeiknek.

A Circana elemzője, Mat Piscatella például már arról beszél, hogy őt nem lepné meg az sem, ha „a fizikai játékokra úgy hatnának a vámok, hogy nem készülnének ilyenek, a kiadók pedig teljesen digitális [értékesítési] stratégiára váltanának.” A lemezes játékokat ugyanis többnyire Mexikóban gyártják. Tehát amikor már eleve kifutóban vannak ezek a médiahordozók világszerte, akkor két opció van: az áremelés vagy az ilyen kiadások készítésének teljeskörű elengedése. A gyártás USA-ba költöztetése pedig nem játszik szerinte, mert nem lenne elég gazdaságos egy gyorsan szűkülő piacba ilyen módon fektetni. És itt azt sem árt leszögezni, hogy ha inkább beépítenék a kiadók a vámokat az árba, akkor nem csak a fizikai példányok drágulnának, hiszen régóta az a bevett gyakorlat, hogy a kiadók ugyanannyiért árulják a digitális változatokat is.

Ezek alapján még az egyik legjobb forgatókönyv is azt eredményezné, hogy néhány kiadó lemond a kézzel fogható kópiákról teljesen, míg mások felárért, de folytatják az értékesítésüket egy darabig vagy limitált formában. A kiadóként is funkcionáló konzolgyártók valószínűleg jóval szívesebben tartanák fenn a régi jó szokásukat addig, amíg még árulnak olyan konzolt, amibe lemezt lehet tenni. A többiek viszont amennyiben a játékárak növelhetővé válnának egy ilyen trend hátán, valószínűleg előbb-utóbb árat emelnének a saját költségeiktől függetlenül is. Elvégre a AA és AAA kategóriás játékok egységesen ugyanannyiba kerülnek, egy ponton túl már fel sem tűnne senkinek, ha még páran követik a trendeket. Ráadásul a GTA 6 miatt is készülőben van egy jelentős emelés, egyre több elemző beszél 100 dollár / euró fölötti példányonkénti árakról e kapcsán. Vagyis ha Trump vámháborúja nem is, más történések az iparágon belül még bőven okot adhatnak arra, hogy dráguljon ez a hobbi, miközben a konzolgyártók eleve a lemezek elhagyásának gondolatával kacérkodnak.

Borítókép: Depositphotos / wadiifekar