A nagy mesekártya-körkorkép, avagy mi a közös egy kandallóban, V-ben és Ríviai Geraltban?

Hol vannak már azok az idők, amikor exigo WCG-t nyert, PenhaDani meg FuryHunterrel döntőzhetett a DreamHacken, Hulkeinstein meg letarolta a hazai mezőnyt mindenki kedvenc HS-ében?

Az ördögszekér komótosan távolodik a messzeségben, miközben a keselyűk visítása hallatszódik egyre közelebbről és közelebbről. Nem, nem egy klasszikus westernt idéztem meg, hanem a Hearthstone magyar közösségeit, amelyek szép lassan a feledés homályába vesznek. Amíg a COVID-19 második hullámáig még folyamatosan záporoztak a hírek a versenyeredményekről, pakli- és metabemutatók színesítették a Facebook csoportokat és a legnagyobb gaming portálokat, valamint az azóta is aktív, bár már alig-alig látogatott Borovi Bence féle Hearthstone Hungaryt, addig mára csak a legkitartóbbak ülnek le egy-egy standard mérkőzés elé. A friendlistemen közel 150 magyar és nemzetközi játékos található, de két kezemen meg tudom számolni azokat a neveket, akik egyáltalán törekednek arra, hogy beüssék hónap végén a Legendet. Így múlik el a Blizzard dicsősége...

Ezeket olvastad már?

Mese, mesekártya, húzzál Blizzard a **csába!

Nem lehet csak azzal magyarázni a Kínán (és kicsit eltávolodva Ázsián) kívüli visszaesést, hogy az Activision beszállt a buliba, Ben Brode meg kiszállt az egész projektből. Kedvenc harsányan nevetős, szakállas fejlesztőnkről is lesz szó később, de itt és most a HS elmúlt évét kéne értékelni. Ott kezdeném, hogy a Battlegrounds a valaha volt legjobb dolog, ami történt a játékkal, enélkül számomra már értelmét vesztené az egész jelenség. Mindezzel együtt a Blizzard még mindig tisztában van azzal, hogy a játékosbázis többsége a klasszikus 1v1-ekben hisz, azok mellett köteleződött el. Oké, akkor legyenek izgalmas mechanikák, látványos kiegészítők, használható kártyák, amiért érdemes paklikat gyártani. Na, ebből úgy gyakorlatilag minden hiányzik, hiába próbálkozik SongBird (nem a CP 2077-es, hanem az egykori játékos és caster, aki azóta game designerré avanzsált), hogy X-en meggyőzzön mindenkit arról, mennyire remek még mindig időt és pénzt áldozni erre a szabadidős tevékenységre.

Nincs igazán lehetőség arra, hogy a kreatív elmék kiteljesedjenek, ugyanis egyre telítettebb mechanikákkal a Hearthstone. A Rewind és a Fable bevezetése tényleg már vergődésnek tűnik, miközben a deckekhez kell a por, amiért meg venni kell a packokat, vagy irgalmatlan mennyiségben kell farmolni a küldetéseket és a goldot. A pay-to-play modell talán sosem volt állt ennyire stabil lábakon, ami nemes egyszerűséggel a casual réteget pusztítja el. A bálnák vastag pénztárcája lebeghet a producerek előtt, akik igyekeznek kiszolgálni a gyűjtőket, fanatikusokat, valamint a már-már függőség jeleit mutató felhasználókat. Signature, Diamond, ez mozog, az csillog, az meg lassan megfőzi a kávét. Portrék, kisállatok, egyedi táblák, miközben a kliens bugos, a spagettikód megkerülhetetlen, a frusztráció meg az egekben, amikor meccsdöntő pillanatban fagy ki az egész rendszer. Az egész HS-t ebben a formában el kéne mindenkinek felejteni, hogy teret kapjon a 2.0-s verzió, azonban kicsit olyan a modell, mint a The Sims 4-nél: amíg van profit (mert ne higgyétek, hogy a háttérben megbújó designer és programozói szál veszteséget termelne a bérköltségek miatt), addig marad a 100 dolláros bundle-ök korszaka...

A Hearthstone mélyrepülésben, de akkor a kihívók szárnyalnak?

Az online mesekártyák között vannak kisebb-nagyobb címek, amelyek megpróbálkoztak azzal, hogy kiénekeljék a Blizzard szájából a sajtot. A Gwent nagy felhajtással érkezett, de sosem sikerült neki igazi sikereket elérnie. A Magic digitális változata komplexitása más közönséget szólít meg a mai napig, ahogy a Legends of Runeterra sem tudja átvenni a HS helyét, hiába a Riot Games logója a nyitóképernyőn. Ben Brode és a Second Dinner a Marvel Snappel az év mobiljátéka díjat bezsebelte (HURRÁ!), de itt megállt a tudomány. A lapszerzési lehetőségek korlátozottsága szép lassan megássa a szuperhősök sírját, pedig az első év tényleg szuper volt. Azóta csak a dollárjelek csillognak Galactus szemében, miközben egyre több és több időt emészt fel az, ha valaki free-to-play szeretne a csúcsra törni.

A Pokémon TCG Pocket engem is elcsábított, hogy pár hónap után elhagyjam a fedélzetet. A hajó nem süllyed, a mobilos bevételek szépen termelnek (1,25 milliárd dollár felett jár a számláló!), azonban a szélcsendben kellemesen ring jobbra és balra a langymeleg Balatonban. 2025 októberéig 18 milliárd darab boostert nyitottak ki a játékosok, amiért bizony vagy pénzzel, vagy idővel, de fizetni kellett mindenkinek. Hiába a szép statisztikák, az átlag magyar gamer nem cuppant rá úgy, mint Magikarp az üveg falára.

Mindenképpen említést kell tenni a Riftboundról, ami főleg offline változatban vett rá még olyanokat is a pakknyitásokra, akik egyébként nem igazán rajonganak a League of Legendsért. Az érdeklődés hatalmas, a második kiegészítő készletei is pillanatok alatt kifogytak, de nem kell aggódni, már úton van a harmadik...

Két nagy név a horizonton

Cyberpunk és Star Wars. A különlegens sci-fi/fantasy világban játszódó sztorikat az kapcsolja össze, hogy mindkettő franchise hamarosan CG-kkel bővül. A lengyelek A Cyberpunk 2077 és Edgerunners párosára húznak fel egy kártyás projektet, ami 2026-ban indul Kickstarteren. Ezzel párhuzamosan a messzi, messzi galaxis csapatai CCG-t fejlesztenek a színfalak mögött, a Zero 36 Studio és a Lucasfilm Games valami vadonatúj kalandra invitálja azokat, akik szeretik a játékot, valamint alig várják, hogy kedvenc hőseik új küldetésekben vegyen részt.

A sok negatív tapasztalat és/vagy még tervezés alatt álló projekt miatti vákuum mellett érdemes megjegyezni zárógondolatként, hogy: Ha szeretnétek JÓL szórakozni úgy, hogy EGYETLEN FORINTOT SEM költötök, valamint a szabadidőtök is VÉGES, akkor a Hearthstone Battlegrounds szóló módját ajánlom nektek.