Csalással mit érek én…

Ameddig a közösségek csak a sztereotípiák erősítésén, nem pedig megdöntésén tudnak dolgozni, senki se várjon segítséget.

Feltehetőleg Máté Péter sose gondolt arra, hogy a slágere ilyen átiratot is kaphat, ahogy szerintem a hazai „profi” esport sem várta, hogy a már-már felemelkedőnek nevezhető időszakban kiderüljön az egyik top csapat játékosáról, hogy tiltott dolgokhoz nyúl…

Én már csak háttérből figyelem az eseményeket, de nem egyszer fordul elő üzleti életem során, hogy felhívom a figyelmet erre a területre. Hogy bizonyos cégek igenis fordíthatnának kicsit több fókuszt az esportra, hiszen potenciál van benne, de a jelek szerint még veszély is!

Sokan hajlamosak vagyunk az eseteket csak saját aspektusunkból nézni. Legyen szó egy szurkolóról, aki éppen most hátradőlve önelégülten hörpint bele valamelyik energiaitalába, hogy „na én megmondtam” vagy a leginkább érintett csapat tagjairól, akik most áldozatnak érzik magukat, és ki-ki a maga módján próbál ennek hangot adni – a legtöbben sajnos ebben az esetben megrekedtek a hisztis gyerek szintjén. Pedig egy bizonyos szint felett a botozás és demozás mellett érdemes lenne a kommunikációs skillpontokra is pakolni, vagy továbbra is marad a „szponzor kéne” örökzöld sláger.

Fontos lenne figyelembe venni, hogy mit is jelenthetnek ezek az események azokban a körökben, akiktől a „mennyei mannát” várják a játékosok.

Először is, azzal tisztában kell lenni, hogyha egy cég támogat valakit, az azt várja el, hogy a befektetett pénze megtérüljön. Ezt persze kevesen mondják ki így nyíltan, de akkor is erről szól minden! A megtérülés persze több dologban is manifesztálódhat, akár konkrét eladásban, de akár már abban is, hogy bizonyos márkaértéket eljuttassanak a célpiacra. Ha egy cég felelős vezetője arról dönt éppen, hogy beruházzon-e ebbe a homokozóba, akkor feltehetőleg a döntés előkészítője bemutatta neki, hogy a célcsoport mennyire passzol az általuk potenciálisnak vélthez. Mennyi embert érhetnek el ebből, és ez mennyivel olcsóbb vagy drágább, mintha mondjuk egy klasszikus médiakampányt csinálnának.

A döntéshozó nagyon keveset tud erről a területről – a médiának vagy a „word of mouth”-nak köszönhetően vannak benne sztereotípiák, vagy bizonyos elképzelések, amik jó eséllyel nem éppen pozitív irányba billentik a mérleget. Pár felmerülő kétely a teljesség igénye nélkül: kritikus, kocka, fizetésképtelen, hangos, kicsi, problémás…  Ebből elég hamar kirajzolódik, hogy aki kibulizza a támogatást, az elég sok kört fut ahhoz, hogy ez a bizonyos mérleg jobb képet mutasson – nagyjából odáig lehet elvinni a dolgot, hogy megkapja az "ugyan kockázatos, de egy próbát megér" plecsnit.

A kockázatosabb befektetéseken a figyelem is jóval nagyobb! Egy klasszikus kampányt berendel az ember, majd sok esetben a végén megnézi a riportokat „azt kész”. Itt azonban, ha sikeres a sztori még akár egy esettanulmány is születhet belőle, hogy lehessen vele villogni akár belső, akár külső eseményeken, vagy akár csak beszédtéma lehet üzleti ebédek/vacsorák során – minden ilyen apróságnak tűnő dolog ahhoz tesz hozzá, hogy növekedjen a bizalom Felétek!

Emiatt kb az egész aktivitást nyomon követik… Ma már rengeteg cég használ megoldásokat például arra, hogy monitorozza az internet publikus részeit, és nyomon kövesse azt, mit beszélnek róla a közösségek – azaz a jelen eseményein éppen szörnyülködnek az adott cég kommunikációs kollégái. Illetve még egy tényező, ilyen helyzetekben a versenytársak is figyelemmel kísérik, mit is csinál az adott cég – hiszen ha jó a buli, senki se akar kimaradni. Azaz a reflektorfény jóval nagyobb, mint azt sokan képzelik.

A lényeg: Az elmúlt napok eseményeiről nagyjából annyi ment vagy megy át ezekre az asztalokra, hogy itt „doppingolnak” és „még azt a kezet is megharapják, aki enni adott”. Hiszen csalnak, majd dobálóznak itt "kukába való perifériákkal", meg "lejárató kampánnyal"…

Ezek után mégis milyen alapon fektessen be ebbe bárki is pénzt, időt, energiát? Ameddig a közösségek csak a sztereotípiák erősítésén, nem pedig megdöntésén tudnak dolgozni, senki se várjon segítséget.

A támogatás nem ott kezdődik, hogy valaki kifizet x forintot, hanem ott, amikor egyes emberek nem keveset talpalnak, hogy ezek a csapok megnyíljanak. A fentebb említett megnyilvánulások, az összes háttérben igen sokat tevékenykedő embernek a munkáját veszi semmibe! Bármennyire is hihetetlennek hangzik, egy-egy ilyen poszt is képes romba dönteni egy-egy ilyen aktivitást – és ezzel igazából nem annak ártotok, aki világra segítette ezt a dolgot, hanem magatoknak. Egy ilyen buliért nem fognak fejek hullani még a cégen belül, de ameddig az adott vezetés mandátuma szól, addig nem lesz bizalom e célcsoport iránt.

Szóval ha esetleg a következő dráma epizódnál ismét mindenki úgy gondolja, hogy ki kell állnia a nyilvánosság elé, kicsit próbáljon meg éretten gondolkozni, és feleleveníteni, hogy ez már nem csak róla szól, és nem csak a rajongóihoz!

A cikk szerzője a counter-strike.hu egykori legendás főszerkesztője és az OGC alapítója.