Hirdetés

Szigetvári Viktor: “Nem a politikai döntés miatt lesz sport az e-sport!”

E-sport és politika interjú sorozatunkban Szigetvári Viktort, az Együtt választmányi elnökét faggattuk a témában.

Hirdetés

Néhány héttel ezelőtt óriási visszhangot váltott ki a Jobbik képviselőjének, Farkas Gergelynek a parlamenti felszólalása az e-sport témájában. Ennek apropóján úgy gondoltuk, hogy megkeressük az összes, jelenlegi parlamenti pártot és egy interjúsorozat keretében bemutatjuk, ki hogyan viszonyul a professzionális videojátékokhoz idehaza. Sorozatunk következő részében az Együtt választmányának elnökével, Szigetvári Viktorral beszélgettünk.

Itthon is elkezdődött: Az e-sport is téma a Parlamentben

5 perces felszólalás az e-sport témájában a Országházból.

Egymástól viszonylag távol eső terület a számítógépes játékok és a politika világa. Neked milyen kötődésed van a videojátékokhoz?

Szigetvári Viktor: Nem vagyok egy nagy gémer, de nyilván volt Commodore 64-em, megéltem az XT és a korai PC-s korszakot. Volt egy-két játék, amivel játszottam, de soha nem annyira megszállottan. Civilization, a régi Test Drive ugye a Commodore-os időkben. Ha klaszikus FPS-eket nézzük, az első élmény a Wolfeinstein 3D és ehhez nyilván nem kell nácinak lenni. Így felnőtt emberként PS2-ztem, de volt olyan is, hogy pár évre 2 játék beszippantott, azokkal akkor nagyon sokat játszottam. Az egyik a Colin Mcrae Rally 2, egy nagyon nagyon jó rallys program, a másik a Medal of Honor, ebből főleg a partraszállós epizód. Ez az összes viszonyom a videojátékokkal, nem vagyok ebben az értelemben gémer megszállott. Én teljesen úgy látom - követek ilyen témájú blogokat - hogy ma már nem a gyerekkorhoz köthető a gaming, hiszen van egy csomó felnőtt, aki foglalkozik ezzel. A híres blogger is, Plasztik Józsi, Angelday például felnőttként is játszik.

Ami a játékkultúra professzionális oldaláról először elért, az a portré interjúk sora KODIAK-ról, aki egy legendás Counter-Strike játékos idehaza. Annak ellenére, hogy a CS és a multiplayer játékélmény kimaradt, valamennyire követtem ezeken a cikkeken keresztül. Ugyan LAN versenyen sem jártam, de hallottam róla, hogy fiatalok ilyen módon töltik el a szabadidejüket. Ha a párt kötődését nézzük, szerintem a pártnak előbb van zenekara, belső zenekara vagy foci csapata.  Nem emlékszem, hogy előkerült volna-e bármikor, hogy ki mivel játszik, vagy lett volna-e a személyes élményekről eszmecsere.

Mit gondolsz a jobbikos Farkas Gergely parlamenti felszólalásáról? Magyarországon van létjogosultsága az elektronikus sportok társadalmi közbeszédbe emelésének?

Sz.V.: Okos politikus azt mondja erre, hogy van helye az ügyben társadalmi vitának. De jelenleg nem látom, hogy ez valós kérdés lenne. Egy bizonyos szintre el kell jutnia a területnek. A keresleti nyomás megvan a fiatalok részéről és ott van a kínálati ajánlat a gyártók részéről. A piac majd kialakítja, kijárja az utat. Évek múltán el lehet jutni oda, hogy tényleges párbeszéd indul. Látva a világban zajló e-sport versenyeket, úgy vélem, hogy idővel Magyarországon is eljuthatunk olyan szintre, hogy tíz év múlva lesz olyan verseny, ahol a Papp László Sportarénában ott ül 10-15 ezer 12 és 25 év közötti fiatal magyar fiatal és akkorra ez fel fog pörögni.

Nálunknál nyugatabbra főként a baloldali pártok foglalkoznak a témával, hisz maga az esport globális jelenség a csapatok általában nemzetköziek. Mit gondolsz itthon, miért egy jobb oldali politikai erő fordult a témához?

Sz.V.: A fiatal generációk megszólítása lehet a cél, ezért került be az üzeneteik közé. Hozzátartozik, hogy idehaza a Jobbik, az LMP, a Momentum, az Együtt egy fiatalosabb célközönség felé nyit. Ellentétben a kereszténydemokrata és konzervatív erőkkel, ahol nem tapasztalni ilyen típusú érzékenységet, ők inkább távolságtartással viszonyulnak a témához. Az, hogy a pártok érdemben mondjanak valamit a témáról idehaza, az a 2018-as kampányban előkerülhet.

Szigetvári Viktor - Együtt

Jó, hogy szóba kerül a hazai választások közelsége. Számos külföldi példát látunk a skandináv térségből vagy épp legutóbb Németországból, hogy egyes politikai erők igyekeznek az e-sportot kampány témává tenni. Az Együtt hogy viszonyul a kérdéshez?

Sz.V.: Az Együtt álláspontja, hogy az e-sport ügyében kérdéseket kell feltenni és nem a negatív oldalról közelíteni. Nem szeretnénk sem tiltani, sem szigorítani a videojátékokra vonatkozó szabályozásokat. Reagálni kell az új idők szavára, de akkor, ha helyzet van. Jelenleg azonban azt látjuk, hogy rövid távon nincs szabályozási teendő. A piac, a családok, a szülők és gyerekek részéről, ha ez nagyobb fókuszt kap, akkor kell hozzányúlni.

Sokan idegenkedve fogadják az e-sport jelenséget, sőt egyesek a sportolás hiányával azonosítják és elzárkóznak előle. Hogy viszonyulnak hozzá, Szerintetek sport-e az e-sport? Miért?

Sz.V.: Anno Sportminisztériumi sajtófőnökként beleláttam a hivatalos sportok világba. Itt megtapasztaltam, hogy mindig az a kérdés, hogy mit vár az adott közösség az államtól, a szabályozótól? Nem a politikai döntés miatt lesz sport az e-sport! Nyilván, ha erre a jelenségre tőlünk pár száz kilométerre valamennyire sportként tekintenek, akkor a hazai közösség is szeretné, ha elismerést kapna. De ennél azért többre van szükség. Rengeteg hasonló cipőben járó sport is van, ami ugyanígy összeér a szórakoztató iparral, elég csak a snookerre vagy a dartsra gondolni. Ugyanígy nem lehetnek ott az olimpián, nincs kialakult intézményrendszerük.

A 100 méteres síkfutástól indulva, mint központtól haladva kifelé a különböző olimpia sportok és az azon túl fekvő egyéb versenysportokon túl, akár a bmx (ami már volt az olimpián is) ott vannak a különböző kultúrák saját sportjai, vagy a sakk saját rendszere, és valahol a lista végén a határterületeken, mondjuk a bowling után az e-sportok. Én azt gondolom, hogyha itt valakik életvitelszerűen foglalkoznak videojátékkal, nemcsak szórakoztatási céllal, hanem versengve csinálnak valamit, arra annak a verseny voltából egy pont után következik, hogy azt sportnak kell nevezni majd.

Összegezve, az Együtt azt gondolja, hogy az e-sport sportként való megközelítése idehaza korai még. Ne találjuk ki mi magyarok a melegvizet, ha ezt a világban majd sok helyütt sportként fogadják el, akkor nálunk is sport lehet! De hangsúlyozom, nem a politikai kinyilatkoztatás vagy a szabályozás teszi azzá az e-sportot ami.

A videojáték kultúra negatív oldalát szokta leginkább kidomborítani a hazai sajtó. A függőség és az agresszió kérdése mellett a kevés fizikai mozgás szokott többnyire megjelenni kritikaként a téma kapcsán. A pozitív oldalával kevésbé foglalkoznak. Miben látjátok a társadalmi hasznosságát az elektronikus sportoknak?

Sz.V.: Túlzó és leegyszerűsített a függőség felől nézni a versenyszerű videojátékot. Ebben a tekintetben a függőség problémája kapcsán komoly felelőssége van az államnak, ez ügyben fontos lenne a konkrét társadalom politika. Az agresszió kapcsán természetesen a túlzottan erőszakos játékokat tiltani kell úgy vélem. A mozgáshiány kérdésében: a professzionális körülmények között, szponzorok által támogatott csapatokban a fizikai mozgás már része a felkészülésnek, ennek így már pozitív üzenete van.

Emellett elvitathatatlan, hogy a vizuális észlelés vagy motoros készségek fejlesztésében további pozitív hatásai vannak a videojátékoknak. Ami szintúgy fontos még, hogy az e-sportban van közösségépítő elem, van versengő elem, és így az is jó tud lenni, ha a fiatalok összekötik LAN-ba a számítógépeiket és játszanak.

A magyar e-sportnak itthon nincs intézményesült szervezete, a terület szabályozatlan még. Nektek mi ezen a téren az álláspontotok, hogyan kellene idehaza felépíteni az intézményi, szervezeti háttért?

Sz.V.: Nem kell speciálisan szabályozni a területet, könnyű intézményesülni jelen környezetben. Ez egy folyamat, ezt el kell indítani, elengedhetetlen része, hogy megszervezze magát ez a világ, ne vesszen össze, ne rögtön pénzt akarjon. Ha tippet kéne adni, akkor egyesületként kezdeném a munkát és behúznám a stakeholdereket (érdekelteket - a szerk.) és kezdenék intézményként látszani. Csinálni kell versenyeket, ezt mellette a piac is megcsinálja, ennek híre megy, és akkor sportként el lehet ismerni, az államnak ebben nagyon kicsi a szerepe.

Aztán ezután jöhet a sportági szakszövetségi kérdés, a csapatszerveződés, igazolások kérdése, illetve a jövedelmek kérdése.  Adójog tekintetében is van relevancia. Fontos, hogy a játékos tudja, milyen módon juthat legális jövedelemhez, ha őt szponzorálják, ha őt fizetik. Tudja, hogy adójogilag minek minősül, mint igazolt versenyző, milyen formában működhet. Ebben tud segíteni a politika. Hozzáteszem egy országgyűlési képviselő most is tud konkrét kérdésekben segíteni, úgy hogy a jogértelmezési kérdéseket a területért felelős minisztériumok felé továbbíthatja.

Milyen konkrét elképzelése van az Együttnek a hazai e-sport fejlesztésére?

Sz.V.: Nem látok a területben állami feladatot. A folyamatot kell elindítani, és ha odajutunk, az Együtt biztos partner lesz ennek a területnek kialakításában. Szabályozási kérdés nincs most. A társadalmi felelősség szempontjából inkább van jelentősége. Egy normális kormányzat társadalmi célú kampányokra használhatná a versenyszerű videojátékot. Példákat lehet állítani a fiatalok felé az e-sportolók képében. Hiteles szereplők lehetnek ilyen szempontból az e-sportolók, akikre felnéznek a fiatalok. Függősség kérdésének kezelésben lehetne használni prevencióra. Tartsál mértéket üzenettel például.

Kiállna-e csapattal az Együtt egy politikusoknak kiírt e-sport versenyen?

Sz.V.: A meghívást köszönjük, biztos ki fogunk állni csapattal. :)


Politikai interjúsorozatunkban több pártot is megkérdeztünk, hamarosan az alábbi képviselőkkel is olvashattok interjút az Esport1 hasábjain:

  • Deutsch Tamás - FIDESZ-KDNP
  • Farkas Gergely - Jobbik
  • Kádár Barnabás és Tabajdi Péter - Momentum
  • Barabás Richárd - Párbeszéd Magyarországért
  • Szalai Szabolcs - Lehet Más a Politika

Az MSZP és a Demokratikus Koalíció egyelőre nem reagáltak megkeresésünkre.


TETSZETT A CIKK? KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezeket olvastad már ?