Miért lehet tökéletes hétköznapi e-sport játék a Rocket League?

Ez egy roppantmód összetett kérdés, és a legalapvetőbb pszihológiai indok egészen a kisgyermekek első labdaérintéséig vezethető vissza.

Korábban már volt egy cikkünk, ami taglalta ezt a témát, ám az sokkal inkább a játék mögött húzódó iparra fókuszált a kérdés megválaszolása során, ez alkalommal pedig a benne rejlő pszihológiának járunk kicsit utána.

Miért telitalálat TV-s szemmel a Rocket League?

Novex | 17/07/09 11:56 A Rocket League még a Playstation Plus kínálatában jelent meg 2015 júliusában, korábban beszámoltunk arról is, hogy ebben a hónapban lesz két éves. Két év alatt a jelenlegi generáció egyik sikeres e-sport játék úttörője lett.

A játék első és legfontosabb tulajdonsága, hogy az egyik legismertebb, legfelkapottabb sportágat, a focit értelmezi újra, és olyan köntösbe helyezi, ami még azokat is a képernyő, vagy épp a kontroller elé csalja, akik alapvetően nem szeretik a labdarúgást. Van azonban ennek egy pszichológiai oldala. Az emberek nagy többsége először a focival ismerkedik meg, mint csapatsporttal egészen kicsi korában. Eleinte semmilyen tudatos megmozdulás nincs a dologban, a gyermekek javarészt csak futkosnak a pályán és akkor érnek bele a labdába, hogyha az összeütközik velük. Mégis ez egy meghatározó pillanat, egy örökre megmaradó tapasztalat, még akkor is, ha a gyermek maga felnőtt korában nem is tud konkrétan visszaemlékezni az első találkozására a labdával. Ez a Rocket League sikerének alapja.

Ha egy kicsit belegondolunk, az új játékosok helyzete roppantmód hasonlít a kisgyermekek által tapasztalt dolgokhoz. Egy hatalmas labdát próbálnak elmozdítani a helyéről, és nagyon boldogok ha ez sikerült, még akkor is ha a jó ég sem tudja, hogy merre tart az a lövés. A pöttöm gyerekeket se szokta érdekelni, hogy neki gurul a mama virágjainak, vagy hogy felborítja a falnak támasztott dolgokat. Ők csak örülnek.

A játék ranglétráján előrébb haladva lyukadhatunk ki oda, ahol a játék már kezd izgalmassá válni. A fejlődésre törekvő játékosok bontogatják szárnyaikat, próbálják leutánozni azokat a megmozdulásokat, trükköket, repüléseket amiket a profiktól láttak. Azoktól, akik a lényeget képviselik. Az a szint, amin a profi játékosok űzik az ipart, egyszerűen annyira látványos, és annyira könnyen értelmezhető, hogy a laikus emberek számára is vonzóvá válik a játék. Szinte nincs olyan ív, olyan magasság, olyan helyzet, amit ne tudnának jól megjátszani, illetve ha tudni akarod, hogy ki áll nyerésre, egyszerűen csak felpillantasz a kijelző tetejére és máris láthatod, hogy kinek hány gólja van. Pontosan emiatt képes az e-sportban nem érdekelt embereket is a képernyő elé szegezni.

Mindaz, amit látunk roppantmód szórakoztató és kívülről nézve rém egyszerűnek is tűnik az irányítás. Ám amikor megkezdjük az első tréning meccsünket, akkor jövünk rá, hogy valójában ez sokkal összetettebb, mint azt elsőre gondoltuk. Ebben rejlik sikerének egy másik kulcsfontosságú része. Mivel a játék alapjai; az autó földi irányítása, a mérkőzések menete hamar átláthatóak, így az ember gyorsan elkezdhet egyéb célokra is koncentrálni. Olyanokra például, hogy a talajon végig vezetve, kicselezve az ellenfeleket lőjön egy gólt, vagy pedig falról ugorva találja el a labdát. Először itt sem kell nagy célokat kitűzni, ám mivel relatíve gyorsan tanulható a játék, az emberben folyamatosan megvan a fejlődni akarás, ezért újra meg újra felemeli a kontrollert. Ezzel ellentétben egy MOBA játék világának átlátása nagyon sok befektetett energiát igényel. A kettő nyilván nem hasonlítható össze, hiszen két különböző kategóriát képviselnek, ám ha arról kell beszélni, hogy melyik robbanhat nagyobbat a laikus közönség előtt is, akkor már igenis egy kalap alá tartozik mindkettő. Amíg például a League of Legends egy hétköznapi játékos számára több hónapos ismerkedést, tapasztalást jelent, hogy egyáltalán legyen egy egészséges rálátása az alap dolgokra, addig a Rocket League-ben ez percek alatt lezajlik.

A harmadik dolog, ami közel hozza a játékot az emberekhez, azok a kommentátorok. Mivel a mérkőzések lényegét mindenki hamar átlátja, a kommentátoroknak nem szükséges egy-egy szakmaibb szituációt részletesen elmagyarázniuk, mindenki tudja mi történt, épp ezért nagyobb figyelmet fordíthatnak az izgalmak átadására, plusz jobban idézi a hétköznapi sportok műsorát is. Emellett jómagam úgy gondolom, hogy a meccsek hossza is rátesz minderre egy lapáttal. Az, hogy 5 perces alapidővel és döntetlen esetén többnyire 1-2 perces over time-mal rendelkeznek az összecsapások, nagyon pörgőssé teszik az egészet, mind a játékosok, mind a nézők számára. Én speciel nagyon szeretem ezt a meccshosszt, ugyanis, ha fogom magam, és leülök egy órára játszani simán belefér 7-8 összecsapás. Ez rengeteg mindenre elég, szép rangokat is lehet ugrani ennyi győzelemmel.

Viszont van egy gyengesége is azért az egésznek, ami mellett ugyancsak nem mehetünk el. Amiből fakad a nagy ereje, abból származik a hátulütője is. Mivel egy ennyire egyszerű koncepciót követ az egész, így időnként előjöhet azaz érzésünk, hogy a mérkőzések ugyanolyanok. Rendes sportágaknál a fizikai fáradság, és a mozgás öröme, nem hagyják, hogy az agyunk ilyenekkel foglalkozzon, ám a Rocket League-t akár egész nap nyomhatjuk több tucat mérkőzést lejátszva, ilyenkor pedig már elkaphatja az embert egy-két dejavu érzés.

Összesítve tehát a Rocket League hatalmas előnyben van sok játékkal szemben, ha azt nézzük, hogy melyikük lehet könnyebben emészthető a laikus közönség számára is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az RL jobb játék lenne, csupán ezen a téren jobban megfelel. A Dota 2, vagy a League of Legends pedig pont abban erős, amiben az RL gyenge. Több ezer mérkőzés után is tartogatnak mindig valami újat, nincs bennük két egyforma összecsapás.

Bárhogyan is lesz, idővel egész biztosan rengeteg játék megfogja hódítani a mainstream médiát is, ám a Rocket League lehet közülük az első.

Ti mit gondoltok minderről? Ha nem ismernétek a Rocket League világát, de épp adná az egyik csatorna elkezdenétek nézni? Írjátok meg nekünk a véleményeteket kommentben.