"80 dollár volt a számlámon, mielőtt szerződtettek"

Bensőséges kérdezz-felelek a Los Angeles Gladiators játékosával; Hyung-seok "Bischu" Aaron Kim-el.

Éppen a Houston Outlaws elleni 4-0-ás vereséget követően készítettek interjút Hyung-seok "Bischu" Aaron Kim-el. Egy ilyen eredmény után azt várná az ember, hogy letört, de ő mosolygósan fogadta a riportert. Az alábbi olvasmányban nem feltétlenül a meccsről, inkább az Overwatch Leaguen belüli és kívüli életéről kérdezték.

Olyan a professzionális gamer életed, mint amilyennek elképzelted?

"Ez mindig is egy eléggé elérhetetlen álomnak tűnt számomra. Tudod, azt hittem egy időben, hogy mérnöknek tanulok majd és ebből élek meg. Azonban egyszer lehetőségem adódott, hogy kitörjek és rájöttem, ezt akartam egész életemben. Meg kellett ragadnom ezt az esélyt."

Melyik volt ez a pillanat, hogy sanszot láttál a progamerségre?

"Nagyjából 2 évig streameltem League of Legendset Twitchen. Mindazonáltal csak 2-3 évig ment ez, aztán rájöttem, hogy versenyző akarok lenni, nem pedig streamer. 11-es lehettem mikor belekezdtem, de akkor még nem igazán tudtam mit is kezdjek az életemmel. Aztán egy egész jó főiskolára kezdtem járni és a szüleim is azt akarták, hogy ezt az utat válasszam. Emellett viszont elég népszerű streamerré váltam. Bár nem tudtam, hogy ezzel mit is tudnék kezdeni pontosan. Aggódtam és úgy éreztem meg fogom bánni, ha ezt folytatom, hiszen nem voltam biztos, hogy ebből el tudnám-e tartani magam. Feltettem magamnak a kérdést, hogy ezért akarok játszani? A válasz természetesen a nem volt. Többet akartam. Meg akartam mutatni, mire vagyok képes és színpadon szerettem volna játszani. Sok időt töltöttem tehát azzal, hogy megtanuljam a játék minden csínyját-bínyját. Középsuli után elindultam egy amatőr LoL tornán, az LCS-be azonban sosem sikerült bekerülnöm. Nos így kezdődött a versenyzői pályafutásom."

Mi volt a legnagyobb nehézség, amely meggátolt a profivá válás útján? Az első akadály talán az "el fogok bukni", "ez úgysem fog sikerülni" gondolatok?

Felnevetett, majd ennyit mondott: "Volt egy csomó. A legnagyobb talán a legutóbbi volt. Csaknem egy éve játszottam már amatőrként Overwatchot és mindent megtettem, hogy nevet szerezzek magamnak. Az OW League kezdetén, nem igazán tudtam, hogy egyáltalán bekerülhetek-e. Tudom, hogy sok játékos ugyanezt érezte. Például voltam néhány OWL csapatnál próbajátékon és még mielőtt a Los Angeles Gladiatorsnál aláírtam volna, mindössze 80 dollár volt a bankszámlámon. Mindezek előtt szó szerint egymagam igyekeztem túlélni, ráadásul nem is próbáltam professzionálisan OW-t játszani, ettől függetlenül a játék nagyon szórakoztatott. Maradt egy kis megtakarításom a LoL streamek után és a kisebb tornagyőzelmekből, a szüleimtől viszont nem akartam pénzt kérni. Nagyon stresszes időszak volt, szar kajákat ettem és egy nagyon ratyi környéken laktam, Koreában egy lyukban. Mielőtt megjött a hívás a csapattól, az volt az utolsó hónapom, melyben még kitartott a pénzem. Azon agyaltam, hogy ha nem hívnak, akkor el kell döntenem, mit is kezdjek magammal."

Szóval végre felhívtak... mi futott át az elméden abban a pillanatban?

"Körülbelül az, hogy, ember, ezt most ne szúrd el! Igazából végül 3 ajánlatot is kaptam és nyilvánvalóan egy kicsit kétségbeesett voltam. De, mint játékos, nem akarsz ilyennek látszani, mikor a piacon többen is felfigyeltek rád. Nagyon örültem, hogy ekkora volt az érdeklődés, hiszen végül a sok munkám kifizetődőnek látszott. De még mindig ott volt a "mi van, ha mégse sikerül"?! Ideges voltam és időnként pánikoltam. Aztán mikor letettem a telefont, megnyugodtam. Hála istennek nem kell visszamennem Koreába és nem kell folytatnom a főiskolát. Ezek után nem kell a mi van, ha... dolgokra gondolnom végre."

Elérted azt az életet, amire vágytál. Mi volt az eddigi legjobb dolog, miután ezt megvalósítottad?

"Nagyszerű dolog, hogy Gaming házban lakunk és játszunk, van szakácsunk is, de semmi sem fogható ahhoz, mint amikor felmész a színpadra és a rajongók titeket éltetnek, néha még a nevemet is kántálták. Azt hiszem ezt sohasem fogom elfelejteni. Abban a pillanatban tudtam biztosan, hogy imádom a hivatásom, imádom, amit csinálok, persze néha elég stresszes, de egész életemben ezt akarom csinálni.

Eddig a liga elég barátságosnak tűnik, kívülről legalábbis. Sok játékos azt mondja, szeret itt lenni. Ettől függetlenül a versengés már most is nagyon komolynak látszik. A barátok sokszor eltűnnek, hiszen nincs ideje rájuk a profiknak, illetve másra is jóval kevesebb. Ráadásul egy karrier mehet jól, de akár egy pillanat alatt véget is érhet. Hogyan oldod meg és miként alkalmazkodsz az új életedhez?

"Hogy őszinte legyen, ez nem volt meglepetés számomra. Olyan sokáig játszottam a LoL-al, hogy láttam minden örömöt és szomorúságot. Nyilvánvaló, egyszer ez is véget fog érni, de biztos vagyok benne, hogy minden játékos legbelül tudja ezt. Mindent meg kell tennünk, gyakorolnunk kell ezerrel, hiszen, ha nem dolgozunk keményen, könnyen a kispadon találhatjuk magunkat."