Esport1 - "Azt szeretném, ha a közönség, a liga egyik legjobb játékosaként ismerne engem"

A San Francisco Shock játékosa egy rendkívül őszinte levélben mesélt a hype-nak való megfeleléstől és a profivá válásáról.

Jay "sinatraa" Won nevével még 2016-ban találkoztam először, amikor még ismeretlen 16 éves kölyökként sikerült elérnie a Rank 2-t a Competitive Play második szezonjában. Azóta a srác végigjárta a játék e-sport ranglétráját, és jelenleg évi 150 ezer dolláros álomfizetésért a San Francisco Shock-nál játszik az Overwatch League-ben. A profivá válás útjáról és a körülötte kialakult hype okozta megfelelési kényszerről nemrég a The Players Lobby oldalára írt egy igencsak őszinte levelet, amit az alábbiakban tudtok végigolvasni.

"Minden nap, mikor beszállok az Uber-be, a sofőr megkérdezi, hogy mit is dolgozom a megélhetésért. Ilyenkor természetesen el kell magyaráznom, hogy profi videójátékos vagyok, és mikor a keresetemre terelődik a téma, csak annyit válaszolok: Igen, elég sokat kaszálok.

Az első játék, ami arra ösztönzött, hogy profi e-sport játékos legyek, az a Halo 3 volt, mivel az volt az első videójáték, amiben igazán jó voltam és a Top50-ben szerepeltem a Team Slayer, a Team Doubles, illetve a Team Snipers kötelékében is. Minden egyes versenyt és MLG eseményt megnéztem akkoriban, a Final Boss vs. Status Quo meccs például a mai napig eszembe jut és innen kezdődött számomra az egész e-sport dolog.

A Call of Duty Modern Warfare 2-ben a trükkös lövéseimről híresültem el, amire ma már nem feltétlenül, de akkoriban még nagyon büszke voltam. Amikor megjelent a Call of Duty: Black Ops 2, végleg felhagytam a baromkodással és nekiálltam kompetitíven is játszani. Alapvetően konzolon toltam a játékot, viszont ez korlátokkal járt, mivel a legtöbb profi PC-n játszott ,és ha valaki profi akart lenni és szerette volna, hogy felfedezzék, akkor mindenféleképpen PC-n kellett játszania. A játékok nagy része egyébként sokkal jobb PC-n, ha a mechanikai képességekről van szó, ami az Overwatch-ra is különösen igaz.

Az első PC-s játékom a Counter Strike: Global Offensive volt, amit nagyjából egy évig toltam. Ez idő alatt csupán három ESEA-n tudtam indulni, viszont így is sikerült elég magas helyezést elérnem. Az első szezonban még Open-ben kezdtem, a következőben viszont már Intermediate szinten folytattam, végül a harmadikban pedig már Main-en voltam. Visszagondolva, nagyon gyorsan másztam és rengeteg tornát nyertem, ráadásul tök jól játszottam, köszönhetően az egér és billentyűzet kombinációnak. A középiskolás haverjaim attól a pillanattól kezdve tudták, hogy profi leszek, amint meglátták, hogy CS:GO-val játszom. Ismertek és pontosan tudták mire is vagyok képes a videójátékok világában és úgy hitték, csak idő kérdése, amíg profi lesz belőlem.

Az Overwatch első szezonjában egy félprofi csapatban játszottam. Egyáltalán nem szponzorált minket senki és teljesen magunkra voltunk utalva, de összességében nagyon jól elvoltunk és a tornákon olyan csapatok ellen játszottunk, mint például a FAZE Clan, ráadásul álltuk is a sarat és kezdték megismerni a nevemet a profik között.

A második Competitive Play szezonban aztán Rank 2-őn végeztem az észak-amerikai szervereken és rájöttem, hogy itt az ideje egy komoly csapat után nézni. Kisebb meglepetésre jött is egy ajánlat a Selfless Gaming-től, amit el is fogadtam és 16 évesen profi Overwatch játékos lettem. Amikor hivatalosan is csatlakoztam a szervezethez, az Overwatch League-ről még csak hírből hallottunk, de abban a reményben játszottunk a srácokkal, hátha felkarolnak majd minket. Összességében egy nagyon hosszú út volt az egész, de végül az RNG Esports-nál és a San Francisco Shock-nál kötöttem ki.

Mielőtt még én és Super elég idősek lettünk volna, hogy játszhassunk a ligában, leginkább gyakorlással és a scrimek nézésével töltöttük az időt. A legtöbbször az egész blokkot megnéztük és jegyzeteltünk, Super NoMy-t, én pedig Babybay és Danteh játékát követtem nyomon, hogy képet kapjak arról, milyen is egy liga játékos perspektívája. A versenysorozat alapvetően a kompetitív Overwatch csúcsa, amit én még a Shock előtt sosem játszottam igazából, viszont a srácokat figyelve sikerült felkészülnöm a debütálásomra.

Az addig vezető út azonban nagyon nehéz és frusztráló volt, mivel csak ültem ott a kispadon, és csak nézni tudtam, hogy a csapat veszít. Ez volt igazából a legrosszabb része a karrieremnek, mivel a hype csak nőtt körülöttem és a rajongók sokat vártak tőlem. A debütálásomkor emiatt eléggé szorongtam, és szépen felsültem, mivel egy idegroncs voltam a rám nehezedő elvárások és nyomás miatt. Sokan úgy hitték, kimegyek majd a színpadra és a hátamon cipelem majd a szenvedő csapatot fél kézzel, azonban szépen elcsesztem az egészet. Akkor nagyjából azt éreztem, hogy mindenki a megmentőt látja bennem, és minden áron jól kell teljesítenem, ez viszont nem jött össze és így utólag azt gondolom, ha jól is játszottam volna, akkor sem feleltem volna meg az elvárásoknak. A szorongás kitartott még a további pár meccsemen, de később sikerült hozzászoknom az egészhez, és rájönnöm, hogy ide tartozom és szembe kell néznem az utálkozókkal.

Azzal, hogy végre én és a többi srác is csatlakozni tudott a csapathoz, sokkal flexibilisebbek lettünk mint korábban. A kezdetekben még például cserejátékosunk sem volt (IDDQD akkor mi volt, vizes fiú? - a szerk) és a hero pool-unk túlságosan kicsit volt ahhoz, hogy az optimális hősöket tudjuk játszani. Mindennek azonban már vége, és ma már tulajdonképpen bármilyen kompozíciót tudunk játszani, simán tudjuk váltani a játékosokat ha éppen McCree vagy Widow specialistára van szükségünk, ráadásul még abban a luxusban is vagyunk, hogy több játékost is tudunk alkalmazni ugyanarra a hősre, szituációtól függően.

Az ilyen magas skill szinttel rendelkező társak nagyon jól jönnek, és számomra ez azt is jelenti, hogy nem kell egyedül cipelnem a csapatot –mint az sokan korábban elvárták tőlem– hanem csak játszanom a szerepemet, és ennyi. Nem vagyok ráadásul egy vezető alkat, és nem is szeretnék semmi nagyot tenni, csak azért vagyok itt hogy játszhassak, a vörös szőnyeget pedig meghagyom az olyanoknak, mint mondjuk JAKE.

Végül de nem utolsó sorban azt szeretném, ha a közönség a liga egyik legjobb játékosaként ismerne el, viszont a csapattársaim szemében csupán egy jó barát szeretnék lenni, akivel jóban lehetnek. Eddig mindez nagyjából össze is jött, és nem hiszem, hogy a közeljövőben megváltozna a helyzet. "

A San Francisco Shock egyébként rengeteget fejlődött az Overwatch League-ben és ugyan már semmi esélyük a szezonvégi rájátszásba való továbbjutásra, a negyedik etapban igencsak jól szerepelnek, és jelenleg negyedik helyet foglalják el a tabellán.