A kozmikus digitális sportok képviselője lebilincselő élményt nyújt mindazoknak, akik szeretnek egy kis időre kilépni a valóságból!
A VR, illetve a VR e-sportok egy új szintre emelik a videojátékozást. Az a helyenként már félelmetesen valósághű illúzió, amit egy megfelelő konfigurációval el lehet érni, olyan szinten bámulatba ejti az embert, hogy ameddig csak lehet élvezni szeretné. Nem is olyan régen bemutattuk már az Echo Arena-t magát, most viszont mi magunk is elmentünk, hogy kipróbáljuk!
A lebegés adta szabadságra invitál minket az Echo Arena
Heldeus | 18/09/14 13:00 Nem olyan régen bemutattuk az e-sportok egy merőben új válfaját, a VR e-sportot, –amiben fizikai erőnlétet igénylő jellege miatt hatalmas potenciál van. Ez a fajta e-sport lehet a híd az e-sportok és a hétköznapi sportok között; ennek segítségével talán a laikus emberekhez is sikerül közelebb hozni az e-sportok –és így a játékok– világát.
A helyszínünk ez alkalommal is a Linkup VR BAR volt, ahol Molnár Attila VR e-sport edző kalauzolt el bennünket az Echo Arena idegen ösvényein. A játékról helyszíni felviteleket láthattok a nemrég elkészített interjúnkban is, ami a VR e-sportok élettani hatásaival foglalkozik. No, de térjünk rá is rá arra, hogy mit és hogyan éltünk meg a digitális űrben.
Az Echo Arena-ról érdemes tudni, hogy –nagyon sok VR játékkal ellentétben– itt lebegünk; antigravitációs környezet uralkodik, illetve nem csak kijelölt helyekre léphetünk a karakterünkkel, hanem a kontroller gombjai, és a testünkre erősített rakéták segítségével oda navigálhatunk, ahova csak akarunk. Mivel nekem ez volt életemben az első komolyabb VR élményem, így abszolút az alapoktól kezdtük. Korábban egy rendezvény alkalmával már volt szerencsém belekóstolni a VR világba, ám akkor csak felültettek egy hullámvasútra, amin nézelődni tudtam, illetve annak a grafikai megjelenései is hagytak kívánni valót maguk után. Az Echo Arena ahhoz képest is hiperugrás volt.
Kalandjaimat a gyakorlópályán kezdtem el, ahol elsajátíthattam a mozgás alapvető fortélyait, illetve kiismerhettem a játék logikáját. Zseniális eleme az egész rendszernek, hogy bármibe meg lehet kapaszkodni. Bármi is van előttünk, egy korlát, egy kijelző, egy egyszerű fal, ráfoghatunk, hogy stabil pontot találhassunk magunknak. A gyakorlatok is természetesen ehhez kötődnek, különféle szabályoknak megfelelve kell eljutnunk A-ból B-be.
Az alapok beszerzése után már bemehettem a játék amolyan közösségi szobájába, ahol találkozhattam más játékosokkal is, akikkel akár beszélgetésbe is bocsátkozhattam. Innen mehettem tovább a játék lényegi elemeihez, az arénába, a Combatba, vagy akár a lőtérre. Természetesen az utóbbihoz lettem navigálva, hogy kitapasztalhassam, mi fán terem is itt a lövöldözés. A harci ruha felvétele után már választhattam is a háromféle fegyver és többféle kiegészítő közül, annak megfelelően, hogy melyikhez volt kedvem. A lőtér egy bábukkal és akadályokkal felszerelt pályarész, ahol a szokásokkal ellentétben nemcsak egy helyen állhattam, kőkeményen bemehettem a célbábuk közé is akár, hogy Rambó módjára kommandózzak közöttük.
Az élmény, amit az Echo Arena nyújt egyszerűen lebilincselő. A játék grafikailag elég jól ki van dolgozva, az illeszkedések (például, amikor ráfogunk egy tárgyra) többnyire pontosan megvannak csinálva: az ujjaink gyönyörűen ölelik körbe a korlátot, vagy épp a bögrét, ami előttünk lebeg. Ám a játék nem csak a két kezünkből áll, ha lenézünk, akkor az egész testünk meg van animálva, és mit ne mondjak, hihetetlenül menő saját magamat robot bőrben látni.
Erre az egészre pedig rátesz a súlytalanság érzése. Aki fejben el tud vonatkoztatni attól, hogy a teste valójában áll a talajon és továbbra is hat rá a gravitáció, annak egy zseniális élményben lehet része. Persze csak annyira szabad megvonni figyelmünket tőle, hogy azért ne essünk hanyatt, többször is -amikor egy erősebb lökéssel indultam el a faltól- éreztem, hogy az egyensúlyom megbillen és ellen kell tartanom.
"A VR bátrabbá és dinamikusabbá tudja tenni az embert" - Molnár Attila interjú
A hazai VR-ozás és VR e-sportolás szakértőjével, Molnár Attilával beszélgettünk a VR játékok élettani hatásairól.
Mivel ez volt az első komolyabb VR élményem, így 20 percnél többet nem volt ajánlatos az Echo Arena-ban töltenem, ám ami késik nem múlik, egy másik alkalommal remélhetőleg a kozmikus frizbi-futballt is lesz alkalmam kipróbálni. Az élmények azonban a szemüveg levétele után sem értek véget, az agyam egy kis ideig még mindig úgy érezte, mintha a játékban lenne, kifejezetten furcsa volt a valóságban is megfognom különféle tárgyakat. Ezek természetesen az első benyomás miatt vannak, idővel, ahogy egyre több időt tölt valaki a VR világban, az ilyesfajta hatások ritkulnak, elmúlnak.
Egy szó mint száz, az Echo Arena adta élményt leírni szinte lehetetlenség, igazán csak akkor érti meg az ember, amikor maga is kipróbálja azt!
Amennyiben érdekel titeket ez a világ, csatlakozzatok VR e-sport közösségünkhöz, ha pedig szeretnétek ti is belekóstolni a VR illúziójába, netán szeretnétek VR e-sportolni, keressétek fel a Linkup VR BAR-t, ahol Molnár Attila örömmel lesz a segítségetekre!