Valóban agresszívvá tesz a képernyő bámulása? A pszichológus válaszol!

Pszichológusa cáfolja korábbi írásunkat, amely szerint a képernyő előtt töltött idő negatívan befolyásolja gyermekeink fejlődését.

Egy korábbi cikkünkben lehoztuk Victoria L. Dunkley gyermekpszichiáter írását, amely szerint a képernyőidő igen komoly negatív hatással van a mentális fejlődésére a gyermekeknek. A Mindset Sportpszichológia magazintól, Kovács Kristóf vitatná a felvetéseket, így a továbbiakban az ő véleményét olvashatjátok.

Véleményem szerint Victoria L. Dunkley gyermekpszichiáter könyve egy hatásvadász írás, amely démonizálja a videojátékokat és ezeket teszi felelőssé egyes mentális betegségekért, amelyek napjainkban elterjedtebbek a gyerekek körében. A könyvet ugyan nem olvastam, az esport1.hu oldaláról indulva tájékozódtam az angol nyelvű híreket is olvasva. Alapjában véve káros ilyen egyoldalúan bemutatni a videojáték használatot. Az ilyesfajta hozzáállás erősítheti azokat az áthidalhatatlannak tűnő generációs különbségeket, amelyek jellemzőek napjaink társadalmára. A pszichológia alapvetően nyíltan tárgyalja a videojáték használat kérdéskörét, sőt nyit is a technológiai fejlődés irányába a Skype tanácsadás és a VR terápia lehetőségeinek vizsgálata és bevezetése révén.

Egyetértek azzal, hogy a videojáték használatot túlzásba lehet vinni és ilyen esetben valóban megoldás lehet a Dunkley által leírt újraindítás módszere. Azonban fontos figyelembe venni azt is, hogy felnövőben vagy egy olyan generáció, akik számára a multimédiás eszközök és a videojátékok végigkísérik a fejlődési folyamatot. A korábbi generációk számára az újdonság erejével robbant be egy-két eszköz és játék, amely sokkal nagyobb dopamin adagot jelentett számukra, mint a fizikai térben lezajló játékok. Ugyanakkor agyunk plaszticitása révén képesek vagyunk arra, hogy a megváltozott technológiához alkalmazkodjunk. Ezt alátámasztják azok a kutatások, amelyekben bizonyították a videojátékok kognitív képességek fejlődésére gyakorolt hatását. 

Továbbá a videojátékok által megvalósuló online környezet biztonságos teret jelenthet szociálisan szorongó (vagy akár autista) gyerekek és felnőttek számára egyaránt, ahol kommunikációs képességeiket is fejleszthetik. Ezáltal olyan kompetenciákat sajátíthatnak el, amelyeket az offline világban nem tudnának. A virtuális térben elsajátított készségeket kamatoztatni tudják mindennapjaik során is.

A videojátékok sok területre fejthetnek ki fejlesztő hatást: a sokat emlegetett szem-kéz koordináció fejlődése mellett pozitív hatás jelenhet meg a szabálykövetés vagy a problémamegoldó- képesség terén is. Sőt egyes kutatások szerint a koncentrációs készséget és a memóriát is fejlesztik a videojátékok, továbbá az agresszió levezetését is segíthetik – miközben Dunkley ezek ellenkezőjét állítja. Mindemellett az agy öregedését is lassíthatják a videojátékok – ahogy a különböző imaginációs (képi alapú) pszichológiai technikák is

Összességében, szerintem az a fontos, hogy az egyoldalú retorika megszűnjön a videojátékok kapcsán. A szerzőknek és a médiumoknak érdemes elővenniük a kritikai gondolkodásukat és egy adott problémának több oldalát is bemutatniuk. A szülők felelőssége pedig az, hogy megfelelő kereteket szabjanak a (video)játékoknak – ezt lehet időben is mérni, de fontosabb lenne azt nézni, hogy más szabadidő eltöltési lehetőségekkel mennyire egészítik ki egymást. Véleményem szerint a videojátékozás hasznosabb időtöltés, mint például a felkapott közösségi platformok pörgetése. Természetesen kiemelkedő szerepe van a fontos személyekkel való offline kapcsolattartásnak, a sportoknak vagy a hangszeren játszásnak is.

A videojátékok, a VR és multimédiás eszközök használata tanítható, csak meg kell találnunk annak a módját, hogy hogyan tanítsuk meg a helyes használatra a következő generációkat. Vagy pont, hogy az előzőeket?