A fejlődés egyik kulcsa, a megfelelő érzékenység megtalálása. Keressük meg együtt!
Első ránézésre, vagy tapasztalásra nem is gondolná az ember, hogy a VALORANT milyen bonyolult játék is igazán. Ez a kifejezés nem is feltétlen a játékmenetre vonatkozik, sokkal inkább azokra az apró beállításokra, és részletekre, ami az egyént, igazán kiemelkedő játékossá teszi. A pályák memorizálása, a lövési technikák, és képességhasználatok mind kiemelkedően fontosak, de mit sem ér az egész, ha nem vagyunk képesek célozni. Célozni nem csak a fegyverekkel szoktunk, de különböző mollykkal is, vagy információ szerzős képességekkel.
Az utóbbi napokban megosztottuk veletek több profi játékos egyéni beállításait is, ami jó alapnak szolgálhat, ha el szeretnénk kezdeni a játékot. Azt viszont fontos megjegyezni, hogy nem véletlen az, hogy minden profi különböző beállításokkal játszik. Nincs olyan, hogy tökéletes, és egyik másolt beállítás sem fogja valószínűleg megváltani a világot, főleg nem rövid idő alatt. Mivel minden ember különböző, a reakció időnk, és idegrendszerünk is más, ezért valakinek a lassabb, valakinek a gyorsabb érzékenység válik be. Ugyanez a helyzet a célkeresztek, és a fények esetében is.
Ajánlatos megnézni egy profi játékos érzékenységének beállításait, és belépni a Range-be. Ha készen állunk, akkor kezdődik az igazi munka. Szépen lassan kezdjük el fejbe lőni a robotokat próbáljunk ráérezni az érzékenységre. Ahogy egyre pontosabbak és magabiztosabbak vagyunk, gyorsítsunk nyugodtan a tempón, akkor haladunk jól, ha egyetlen golyót sem hibázunk el. Ahogy gyorsabban kezdünk haladni, a hibázási esély megnő, és egészen bizonyos, hogy előbb, vagy utóbb nem találunk telibe. Kellő hibázás után, meg kell vizsgálnunk, hogy a mellélövés azért történt-e, mert túlhúztuk a célkeresztet a bábu fején, vagy épp ellenkezőleg, nem értünk el odáig.
Nem nehéz kitalálni a konklúziót. Ha az esetek többségében nem értünk el a bábuig, az azt jelenti, hogy az érzékenységünk alacsony, ha meg túlhúztuk a célt, az érzékenységünk magas. Tökéletes segítségül szolgál az előttünk lévő monitor, ahol nem csak elindítani tudjuk a különféle gyakorló módokat, de találunk egy “Aim Sensitivity” feliratot is. Ha túl gyors volt az érzékenységünk, csökkentsük azt, a “decrease” kockába lőve, és kezdjük el újra osztogatni a fejeseket, és ismételjük meg a folyamatot. Egészen addig haladjunk, amíg meg nem találjuk azt, ahol a legjobban teljesítünk magunkhoz képest, és magabiztosan lövünk.
Fontos tanács! Ha megtaláltuk az általunk jónak vélt érzékenységet, gyakoroljuk azt. Azért, mert számodra az a megfelelő, és az egy helyben álló botokat le tudod lőni, az nem jelenti azt, hogy mostantól minden meccsben 30 gyilkosságokat fogsz szerezni. Az is lehet, hogy lesz olyan szituáció, ahol valakit egy egész tárból nem fogsz tudni hátba lőni. Ilyenkor hajlamos lenne az ember váltogatni a beállításokat, de ennél rosszabbat nem is tehetnél magad ellen. Az izommemória az alapja mindennek, ami akkor is fejlődik, ha hibázol, így hetek, akár hónapokba is telhet amíg az érzékenységed mesterévé válsz.
Ha folyamatosan más, és más érzékenységen játszol, ezer százalékig biztos, hogy nem leszel sikeres. Ne kapd fel a vizet a hibáidtól, hanem jöjj rá, hogy miért nem találtál célba. Lehet türelmetlen voltál, kapkodtál, vagy csak nem voltál elég pontos. A helyzet az, hogy elég sok érzékenységet be lehet gyakorolni, hogy erős szinten játszunk, minden csak megszokás kérdése, így a tökéletes azt jelenti, hogy a mi játékstílusunkhoz melyik illik, melyiket egyszerűbb megszoknunk. Épp ezért soha nem az érzékenység hibája a kudarc, hanem a kevés gyakorlásé, és türelmetlenségé.
OSZD MEG VELÜNK A VÉLEMÉNYED HOZZÁSZÓLÁSBAN! KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS!