A legjobb retro játékok, amiket még ma is bőven elő lehet venni

Kevés szebb hang van annál, mint amikor felpörög az öreg Penti kettes.

Kicsit furcsa és egyben fájdalmas kimondani, hogy a klasszikus Doom első epizódja idén ünnepli a 30. születésnapját. John Romero alkotása talán az első igaz mérföldkő volt a modern játékok történetében. Ma már a grafika és a játékmenet sem tűnik megnyerőnek, de a 2000-es évek előtt, az amit abban láttunk egyszerűen lenyűgöző volt. Legtöbbünknek, akik ezen nőttünk fel, mindig is ott lesz a szívünk egyik rejtett csücskében. De ez az érzés nem csak itt kerül elő. Több olyan cím is az eszembe jut, amit akár még ma is elő tudok venni. Pedig 2000 környékén vagy éppen az előtt rakták össze.

Baldur’s Gate II

A kilencvenes évek egyik pop-kulturális hozadéka volt a szerepjátékok világa. Talán a Dungeons & Dragons volt az első, ami igazán elterjedt és lehet, hogy máig ez a legnépszerűbb. Ha pedig az asztalon működött, akkor a gépeken is volt jövője. A Baldur’s Gate a klasszikus D&D univerzumot pakolta elénk. Tele láthatatlan kockadobásokkal, mágiával, történettel és egy lenyűgöző művészeti stílussal. Nagyon sok modern RPG készítőtől hallhatjuk azt, hogy a BG inspirálta. Egy igazi rajongónak érdemes kipróbálni, ha eddig nem tette.

The Elder Scrolls III: Morrowind

Ha RPG-vel kezdtünk, akkor maradjunk is ennél a műfajnál. A The Elder Scrolls sorozat mindig népszerű volt, de az elején inkább a hardcore rajongók törődtek vele. De a Morrowind mindent megváltoztatott. A grafika abban az időben gyönyörű volt. A szerepjáték elemeket a készítők nagyon eltalálták. A történet érdekesen alakult. Ami pedig a legfontosabb, iszonyatosan lehetett benne min-maxolni. Mindenképpen megéri kipróbálni még ma is, de egy valamit érdemes fejben tartani. Klasszikus értelemben nincs Fast Travel és a küldetések helyét sem mutatja a térkép. Ez még Old School.

Half-Life

Gordon Freeman karakterét talán még ma sem kell senkinek bemutatni. Viszont a játékkal már nem annyira biztos, hogy a fiatalabb generációk is találkoztak. A Half-Life első epizódja egy úttörő volt. A Valve mesterműve újra feltalálta az FPS műfajt. Enélkül nem lenne ma CS:GO és valószínűleg Steam sem. Ehhez pedig kellett, hogy a történet, a harcrendszer és logikai feladványok lebilincselők legyenek. A sikert pedig meg is tudták ismételni.

Outlaws

A kilencvenes években a Lucasarts nem csak a filmek miatt volt híres. A játékok világában is fűződik a nevükhöz pár ikonikus cím. A Jedi Knight sorozat, a Knights of the Old Republic de még Maniac Mansion is mind klasszikusok. Ezek mellett pedig ott volt az Outlaws. Az egyik legjobb Western FPS, amit valaha piacra dobtak. A sikere pedig abban rejlett, hogy nem akarta feltalálni a spanyolviaszt. A fejlesztők fogták a jól működő mechanikákat és mindet belepakolták. A pályák változatosak voltak, a történet érdekes, a hangulat hamisítatlan vadnyugat és a zene az egyik legjobb, amit valaha játékra komponáltak.

Diablo II

A sorozat első része akkora siker volt, hogy kötelező volt egy következő epizódot rakni mögé. Fontos megjegyezni, hogy ebben az időben a Blizzard még jó játékokat csinált. Az egy dolog, hogy az ember végigpörgette a sztorit, akár mindhárom elérhető nehézségi fokozaton, de az igazi móka csak ezután jött. A Battlenet hasábjain véget nem érő ideig lehetett farmolni a legjobb cuccokat. Sőt a játék még ma is megy, a speedrunnerek máig próbálják egyre lejjebb faragni a dolgokat.

Fallout II

Mostanában egymást érik a poszt-apokaliptikus filmek, sorozatok és játékok. De ez a kilencvenes években még azért nem volt ilyen elterjedt. A stílus egyik első szereplője a Fallout volt, a maga körökre osztott szerepjátékával. Az első epizód után pedig egyértelmű volt, hogy kell második kör. Az pedig mindent vitt. A Black Isle Studio a fejlesztésnél valószínűleg az első megbeszélésére valaki bevitt egy 100 oldalas listát, hogy ezek kellenek majd bele. A legmeglepőbb pedig az volt, hogy mindent beleraktak. Sőt, az egész még működött is, nagyszerűen. Érdekes NPC-k, ezer féle felszerelés, temérdek küldetés és egy már-már elő és lélegző világ.

Doom

Egy ilyen retro lista soha nem lesz teljes, amíg Romero játéka nincs rajta. A Doom mindig az FPS játékok atyja lesz, ezt a címet már senki nem veheti el tőle. A kérdés viszont, megéri még ma is időt tölteni vele? Aki gyerekkorában játszott vele, annak a válasz egyértelműen igen. A nosztalgiafaktor nagyon durva, ha pedig valaki fiatalon nem tudott egy bosst legyőzni, akkor annak szinte kötelező ezt a csorbát kiköszörülni. Aki pedig soha nem pörgette az döntse el maga. Amit várhatunk tőle, az digitális szörnyetegek halomra hentelése. Egy igazi disztópikus űr sci-fi, meglepően érdekes történettel. Iszonyatosan menő 8 bites Heavy-Metal. Nomeg persze az eredeti BFG, minden fegyverek őse.

The Curse of Monkey Island

Végül, de nem utolsó sorban egy személyes kedvencem is felfért erre a listára. Ugyan a teljes játék szinte csak Point and Click, mégsem lehet letenni. A főszereplő, Guybrush Threepwood, a világ legszerencsétlenebb, legügyetlenebb és mégis a legszerethetőbb kalóza. A humorfaktor egyszerűen utánozhatatlan. A sztori tele van meglepetésekkel. A rajzolt világ pedig annyit jelent, hogy grafikailag soha nem lesz lejárati dátuma.