Esport1 - Nyugdíjba küldheti az Overwatchot a Marvel Rivals

Lehet, hogy egy az egyben az Overwatch-ot másolja, de a Marvel Rivals egy fokkal mégis jobb hangulatot tud teremteni a virtuális térben. A kimeríthetetlen frissítésekről pedig nem is beszélve.

Az Overwatch 2016-ban eléggé nagyot szólt, főleg mivel az Activision Blizzard égisze alatt öltött formát, és az igazság az, hogy még engem is, aki nem annyira jártas, és nem annyira szerelmes az FPS-kbe is, bizony elcsábultam. Az első néhány meccset követően viszont úgy berántott a játék, hogy az idő teljesen megszűnt létezni. A mai napig nem igazán tudom megfogalmazni magamban, hogy ez miért történhetett, de amilyen könnyen jött, olyan könnyen is ment. Nagyjából két hétig én magam is egy karakter voltam a játékban, mert egyszerűen semmi más nem létezett számomra, utána viszont, mintha megcsípett volna valaki, mert egyik pillanatról a másikra letettem az Overwatchot, és bár hébe-hóba még felraktam pár kör erejéig, a kapocs köztem és a Blizzard új üdvöskéje között megszűnt létezni.

Az Overwatch 2 aztán egy cseppet sem mozgatott meg, pláne miután kiderült, hogy nagy ívben tettek az ígéreteikre, és például az egyjátékos kampányt abszolút kihagyták a folytatásból. Az elmúlt időszakban szépen el is raktam a fiókba a hero-shooter műfaját, mert nem gondoltam volna, hogy valaha is érkezhet egy olyan játék, amely legalább ekkora hatással lesz rám. Aztán jött a NetEase Games és összerakta a Marvel Rivals-t. Meg kell mondjam a látványvilága rabul ejtett, persze korántsem úgy, mint az előző cím esetében, de nagyon tetszetős volt a szememnek az, amit a fejlesztők elém tártak. A játékmenet nagyjából hozta azt, amit az Overwatch is, emiatt nem is számítottam arra, hogy ez majd hasonló érzéseket vált ki belőlem, ha leülök játszani. Tévedtem.

Szinte egy az egyben azt a formulát rakták a Rivals alá, amit az Overwatchban is megtapasztalhattunk. Minden karakternek vannak képességei, és fel tudja tölteni az ultiját, ami önmagában is sokat érhet, de kombózva a többiekkel teljesen alááshatja az ellenfél taktikáját, és darabokra szedheti a csapatát. Az viszont mindenképpen újdonság, hogy egyes karakterek a csapatban további bónuszkat adnak egymásnak, vagy az egész teamnek. A Team-Up képességek lehetővé teszik két vagy több karakter számára, hogy képességeiket egy megerősített támadásban egyesítsék.

Ráadásul minden karakter, mint például Vasember, Venom, Pókember, Skarlát boszorkány, Hela, Hulk vagy éppen Űrlord tényleg olyan játékstílust kapott, ami abszolút passzol hozzájuk. Én a legtöbbet A galaxis őrzőinek vezetőjével, Peter Quillel (Star-Lord / Űrlord) játszottam, és bár elég pörgősek a meccsek, illetve elsajátítani a játék alapjait, meg a szuperhősöket némi időbe telik, de ha ráérzel elképesztően szórakoztató az egész. Még akkor is, ha éppen kikaptok, persze, amikor bucira vernek az nem jó érzés, de egyébként a pályák hangulata és az atmoszféra nekem nagyon átjött. Űrlord egyébként egy flanker vagy carry, hiszen gyorsan lehet darálni a dupla pisztolyával, de közel is kell férkőzni az ellenfélhez, ha hatékonyak szeretnénk lenni. Eközben a szaltója igen hasznos, nem csak el lehet vele kerülni a támadásokat, de azonnal újratölti a fegyverünket, és mehet a további darálás. Ezen kívül tudunk még repülni egy bizonyos ideig, illetve az Overwatchban jártas játékosoknak biztosan ismerős lesz Reaper ultija, a Death Bloosom, mert ez a képesség is arról lett mintázva. Villámgyorsan körbe-körbe forogva tüzel minden irányban a karakter ilyenkor, egész sok sebzést kiosztva. A jó hír, hogy ezt meg lehet szakítani – mint a repülést is –, és nem kell megvárni mielőtt végigmegy, ha akarjuk persze. Az ulitja révén pedig egy rövidebb ideig szabadon repkedhetünk, miközben jóval többet sebzünk az ellenfélre. Egy jó helyezkedéssel óriási károkat tudunk ezzel okozni az ellenfél soraiban.

A pályák egyébként gyönyörűek, és bőven alkalmasak a 6v6-os összecsapások kiszolgálásra. A helyszínek a Marvel fanoknak ismerősek lesznek, hiszen csatázhatunk a Shin-Shibuya, Tokyo 2099: Spider-Islands, Yggsgard: Royal Palace, Yggsgard: Yggdrasill Path elnevezésű mapokon is. Egyik alkalommal egy pontot kell elfoglalni és megvédeni, míg másik esetben egy járművet, legyen az például egy pókrobot, kell elkísérnünk A pontból B-be.

Összességében egyébként nekem nagyon adja. Pörgős, gyorsak a meccsek, fantasztikusan jó irányítani a kedvencünket – és biztos vagyok benne, hogy sok-sok új arccal bővül majd még a keret a későbbiekben –, jó élmény lezúzni az enemy-t. Azért pedig külön piros pont, hogy mindenkinek van a meccs végén egy highlight jelenete, amit bárki megnézhet az összegző képernyőn. Én nagyon élveztem minden pillanatát, nagyszerű beletanulni egy új karakterbe, és jó dolog hasznára lenni a csapatnak. Most sem tudom megmondani pontosan, hogy mi az ami miatt ennyire átjön nekem a játék feelingje, de talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy a látványvilág, a pörgős játékmenet, és hogy végre tényleg elmerülhetünk egy kicsit jobban a Marvel világában úgy, hogy mi is egyike lehetünk ezeknek az elképesztő egyéniségeknek, hogy a hangról és a szinkronról már ne is áradozzak tovább.