Kirúgtak? Akkor menj egy évre a tengerpartra a Sony egykori elnöke szerint

Chris Deering egykori Sony elnök szerint nem a kapzsiság miatt rúgott ki a japán cég annyi embert az év elején. Mert ha így lenne, biztosan nem tudna az ő fejében mindenki a tengerpartra költözni utána.

A Sony sem maradt ki az év elején abból a sorból, amelyben addigra a Riot Games, a Twitch és a Microsoft is ott állt. Természetesen nem másról, mint a tömeges leépítésekről beszélünk, 2024. ugyanis azzal indult, hogy a videójáték-iparban dolgozók ezrei veszítették el az állásaikat, miután fenntarthatatlan szintre nőttek ezek a cégek, a bevételeik pedig visszaestek. Nem csak a munkaerő fogyatkozott meg, több stúdió is bezárt, többek között a Sony londoni, főleg VR játékokkal foglalkozó csapata is. De vajon mit gondol erről egy olyan ember, aki korábban elnökként vezethette a Sony-t? Nos, nem sok értelmeset, mint kiderült.

Chris Deering 1995-től a Sony Computer Entertainment, 2003-tól a Sony Electronics európai ágainak elnöke volt a 2005-ös távozásáig. Tapasztalt üzletemberről van szó, aki olyan cégeknél fordult meg kisebb-nagyobb szerepekben a karrierje alatt még, mint a Gillette, az Atari, a Columbia Pictures vagy a Codemasters. Éppen ezért is fura azt hallani a szájából, hogy aki az utóbbi időben az iparági leépítések miatt elveszítette az állását, az „keressen egy olcsó lakóhelyet és menjen el a tengerpartra egy évre”.

Deering ezt és még sok mást is mondott a My Perfect Console podcastban, amelyet az Insider Gaming szemlézett. Nem tudjuk, hogy milyen munkanélküliek számára reális ez a tengerparti lehetőség. De hallgassuk tovább, hátha mond valami olyat is Deering, amitől nem rögtön Mária Antónia francia királyné jut eszünkbe, aki a lázongó, éhező parasztokat állítólag (tehát valószínűleg nem) tortával akarta csitítani az 1789-es forradalom idején.

A leépítéseket például így értékelte a Sony egykori elnöke:

„Nem gondolom, hogy igazságos lenne a leépítéseket kapzsisággal indokolni. Mindig igyekeztem minimalizálni a stáb növelésének sebességét, mert mindig tudtam, hogy jön egy ciklus, és nem akartam olyan problémákba ütközni, mint a Sony Electronics. Most volt egy nagy leépítés a Sony Studiosnál és Londonban, de ez valójában Amszterdamból ment már pár éve, és nem tudom... ha a pénz nem jön a fogyasztóktól a legutóbbi játékra, akkor nehéz lesz megindokolni a pénz elköltését a következő játéknál. Szerintem ez valószínűleg nagyon fáj a menedzsereknek, de nem hiszem, hogy aki ezen a területen [videójáték-fejlesztés] rendelkezik képességekkel, arra egy életre szóló szegénység, korlátozottság várna.”

A fentiekkel valószínűleg még egyet is tud érteni az, aki képes belehelyezni magát egy felsővezető szemléletmódjába. Azonban ezután jöttek a furcsaságok, a valóságtól kissé elrugaszkodott ötletek, amivel bizonyára csak azt akarta mondani, hogy a munkájukat elveszítő fejlesztőknek nem kell aggódnia semmiért. Csak az a baj, hogy a konkrét dumát lehet könnyebb úgy előadni, hogy az illető nincs abban a pozícióban, amiről beszél:

„[Akit kirúgtak, annak] mint a pandémia alatt, kell neki pár... ki kell találnia, hogyan jusson túl ezen, vezessen Ubert vagy mit tudom én, keressen egy olcsó lakóhelyet és menjen el a tengerpartra egy évre. De kövesd a híreket, kövesd őket, mert ha egyszer leszállsz a vonatról, akkor utána nehéz visszaszállni. De optimista vagyok még a mostanában leépített emberek jövőjét illetően is.”

Tehát itt a recept: ha kirúgtak, menj egy évre a tengerpartra!

Borítókép: Sucker Punch Productions